Van olyan tehetség, amit nem kell kutatni, mert ösztönösen utat vág magának és világuralomra tör. És van olyan, aki csak hobbiból zenél.
A Csodával Határos Mód tagjai:
Szendrő Márton: gitár (ELTE TTK fizika)
Gulyás Bence: gitár, ének (ELTE BTK anglisztika)
Illyés Miklós: basszusgitár (Corvinus)
Lencse Ádám: dob (reménybeli ELTE-s bölcsész)
Elérhetőség: facebookon „Csodával Határos Mód”
Hogy éreztétek magatokat a színpadon?
Bence: Én nagyon jól éreztem magam.
Miki: Engem kicsit zavart, hogy nappal játszottunk.
Hogyan értékelitek a produkciótokat?
Marci: Ez csak egyelőre egy ilyen ‘próbáljuk ki magunkat’ akció volt, de nem volt mögötte semmi komoly próba, vagy készülés. Ez meg is látszik. A jövőben alaposan odafigyelünk a hangzásra, a számokat pontosabban adjuk elő.
Bence: Szerintem első koncertnek jó volt.
Ádám: Nekem nem voltak elvárásaim a koncerttel kapcsolatban, úgyhogy én elégedett vagyok a teljesítményünkkel.
Elég fiatal a csapat és eddig kb. csak két számotok van… Bence mi vezérelt arra, hogy ilyen hírtelen bedobd a bandát a mély vízbe?
Bence: Én kezdettől fogva szerettem volna fellépni a bandával, csak eddig még nem volt rá alkalmam. A bandát ezért is, illetve tapasztalatszerzés céljából neveztem be a tehetségkutatóra. A vérpumpálás című számot három nap alatt tanultuk meg, ami azt gondolom, hogy szép teljesítmény és a srácok kellő képen motiváltak, ami jó dolog.
Meséljetek a zenétekről. Milyen stílusba sorolnátok?
Marci: Mi egyfajta szintézist szeretnénk teremteni sokfajta műfaj között. Nem vagyunk elkötelezve semmilyen stílus iránt. Én személy szerint egy nagyon sokszínű, igen változatos és sok szempontból is formabontó zenét szeretnék alkotni, ami képes egyesíteni a szép, kellemes, dallamos, popos részeket a teljesen beteg jazzen át, egészen a zúzással bezárólag.
Bence: Nehéz meghatározni a stílusunkat, hiszen még csak két számunk van, de én nem szeretem a beskatulyázást. Azt gondolom, hogy ha egy banda jó, akkor képes megteremteni a saját stílusát.
Milyennek tartottátok a felhozatalt a tehetségkutatón?
Ádám: Szerintem nagyon jó volt mindegyik zenekar és a maga stílusában kiválóan teljesített.
Marci: Négy banda lépett fel és mindegyik más stílusban játszott, ezért azt gondolom, hogy zeneileg nem lehet őket összehasonlítani. Az együttesek közül azonban talán mi voltunk az egyetlen zenei értelemben vett formabontók, a többiek viszont összeszokottabbak voltak és abszolút élvezhető, bulis hangulatot sikerült teremteniük.
Mit gondoltok a nyertes bandáról, a Punk Floydról?
Bence: Nekem jobban tetszett volna, ha punkot játszanak.
Marci: Vicces és jó szövegeik voltak.
További tervek? Hallunk még rólatok?
Miki: Reméljük, még hallatunk magunkról.
Ádám: Egyelőre az a tervünk, hogy legyen tervünk.
Marci: Világuralomra törünk.
Punk Floyd tagjai:
Virosztek Tamás: dob, ének (BME)
Mezei Zoltán: basszusgitár, ének (ELTE BTK anglisztika)
Virosztek Dániel: gitár, ének (BME)
Schubert András: szaxofon (BME)
Hogyan alakultatok meg?
Zoli: Mindenkinek volt már egy korábbi zenekara. Tulajdonképpen azért jött létre a Punk Floyd 2006-ban, mert mindannyian ki akartunk próbálni valami újat, valami mást, amit nem tudtunk az előző bandákban.
Sikerült megtalálni azt ebben a formációban, amit az előzőekben nem?
Tamás: Úgy gondolom, hogy nagy az összhang köztünk, mert a magánéletben is sokat vagyunk együtt, ennek köszönhetően jó a légkör a bandában. Mi egyértelműen egy hobbizenekar vagyunk, ezért minket az tart össze, hogy jól érezzük magunkat együtt.
Dani: Zeneileg mindenkinek teret adunk, kipróbáljuk magunkat. A próbáink kötetlenek. Egyébként úgy indultunk, hogy senki sem értett ahhoz a hangszerhez, amit a zenekaron belül választott. Tehát kezdetben a Tomi nem tudott dobolni, nekem nem volt gyakorlatom az éneklésben, a Zoli meg nem tudott basszusgitározni. Úgyhogy mi a nulláról indultunk és együtt fejlődtünk.
Zoli: Az előző zenekarban, ahol játszottam, erőlködés volt az egész és ezért nem működött, de itt jól mennek a dolgok, mert mindenki lazán veszi, így nem görcsöl senki.
András: Ez tényleg egy hobbizenekar és az a jó benne, hogy nem akar több lenni annál, mint ami.
Hogyan fogadtátok a győzelmet? Vártátok, vagy meglepődtetek?
Dani: Nem vártuk (nevet). Mindenki nevetésben tört ki a tagok közül, mikor meghallottuk a nevünket.
Zoli: Nem számítottunk rá, hiszen mi csak az élmény miatt neveztünk be. Szerettünk volna egy jó kis szabadtéri koncertet adni.
Hogyan emlékeztek vissza a többi fellépőre?
Tomi: Nekem a Catfood nagyon tetszett. Az Over helpet már internetről ismertem, úgyhogy tudtam, hogy mire számíthatok. A Csodával Határos Mód zeneileg precíz és jól összerakott alappal szólalt meg, amitől néhol eltért az ének.
Ha szakmai zsűri dönti el, hogy ki megy tovább, akkor szerintetek, hogyan alakult volna a végeredmény?
Tomi: Akkor szoros versenyben a Catfood ment volna tovább helyettünk.
Hol lehet veletek találkozni?
Dani: Most van egy olyan lehetőségünk, hogy havonta felléphetünk két helyen. Az egyik a harmadik kerületi Bonyai étterem, a másik pedig a Jászai Mari tér közelében lévő Dongó nevezetű hely.
Tomi: A facebook-oldalunkon („Punk Floyd zenekar”) meghirdetünk minden hangos és akusztikus bulit.
Csendes-Erdei Emese
ELTE Online
Fotó: Martin Wanda
