Interjú a visszatérésről a hiperkarma zenekar alapítójával, Bérczesi Róberttel és az új dobossal, az Intim Torna Illegálból is ismert Gálos Ádámmal.
Mi az, ami miatt egyszer csak úgy érezted: újra kell, hogy legyen hiperkarma?
Bérczesi Robi: Utoljára 2003-ban jelentettünk meg lemezt, az azóta eltelt nyolc évben folyamatosan írtam szövegeket és dalokat. Szinte minden szöveg passzolt minden dalhoz, volt három-négy verzió, és mindegyiket egyformán jónak éreztem. Mostanra jutottam el oda, hogy már képes vagyok dönteni. Ez annak is köszönhető, hogy kikeveredtem egy elég sötét erdőből, ami gyakorlatilag mindennapos „elfoglaltságot” jelentett nekem – magyarán felhagytam a drogozással. Kitisztult az agyam, kitisztult a körülöttem lévő világ, és már képes vagyok megérezni azt, hogy a négy verzió közül melyik az igazi.
Hogyan kerültél abba a helyzetbe, ami végül a hiperkarma szüneteltetéséhez vezetett?
Robi: Három évvel az utolsó lemez után, 2006 környékén már illendő lett volna megjelentetnünk egy harmadik lemezt. Mivel döntésképtelen voltam a dalokat illetően, és ezzel párhuzamosan túlhajtottuk a hiperkarmát a rengeteg koncertezéssel, éreztem, hogy szellemileg és fizikailag is kezdek szétesni. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy fel kell függeszteni az aktív koncertezést addig, amíg új dalok nem születnek, és ameddig ki nem tisztulok. Mert különben meghalok – ha nem is fizikailag, de szellemileg mindenképpen.
A többiek hogyan fogadták, mikor előálltál a visszatérés ötletével?
Robi: Mindannyian vártak rám, hogy visszatérjek az erdőből, és örömmel fogadták, amikor megint összetrombitáltam a bandát, és megkértem őket, hogy folytassuk.
Milyen volt a viszonyod a hiperkarma zenéjéhez a becsatlakozásod előtt?
Ádám: Mondhatnám azt, hogy minden lemezük megvolt és nagy rajongó voltam, de nem mondom, mert nem így volt. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mi az a hiperkarma. A név persze ismerősen csengett, de nem sok magyar zenekart ismertem, inkább külföldi zenét hallgattam. Miután igent mondtam Robinak, egy haveromnak elmeséltem, hogy képzeld el, van ez a hiperkarma… Mire ő: „Hiperkarma? Ezen nőttem fel!” Szóval csak később tudtam meg, hogy mibe csöppentem. Aztán amikor komolyra fordult a dolog, akkor nagyon intenzíven beleástam magam, amit meg lehetett hallgatni az interneten a zenekartól, azt meghallgattam. Szerintem ebben az évben én hallgattam a legtöbb hiperkarmát.
Milyen az “új tag” szerepében lenni?
Ádám: A zenekaron belül egyáltalán nem érzem az „új tag” szerepet, ami szerintem elég ritka, ha valaki egy jól összeszokott bandába kerül. Persze még el kell telnie egy kis aktív koncertezéssel eltöltött időnek, hiszen más a próbateremben együtt lenni, és más a színpadon, a közönség előtt együtt játszani.
Robi: Ádám a csapat Benjáminja. A legfiatalabb.
Ádám: Hát igen, a „legfiatalabb” szerepéhez már volt időm hozzászokni, én eddig minden zenekarban csak idősebbekkel játszottam.
Még a visszatérő koncert előtt, május 30-án lesz Robi most megjelenő feldolgozáslemezének a bemutatója. A lemez címe „Én meg az Ének – Emléxel?” Mit érdemes tudni erről az albumról?
Robi: Már öt éve érlelődik bennem egy magyar dalokból álló feldolgozáslemez ötlete. Összesen huszonegy dalt választottam ki, a negyvenes-ötvenes évek tánczenéitől kezdve a nyolcvanas évek undergroundján keresztül a Kispálig mindenféle szám van rajta. Az egész egyfajta tisztelgés az idősebb generáció előtt. Néha átírtam bennük egy-egy szót, szövegrészletet, vagy kihagytam egy hosszabb szólót, igyekeztem őket egységesre hangszerelni, és a saját képemre formálni. Számomra ez egyfajta bemelegítés a harmadik hiperkarma lemezhez.
Őszre ígértétek az új hiperkarma albumot, mire számíthatunk?
Robi: A harmadik lemez tulajdonképpen a folytatása lesz az első kettőnek. Lesz benne gyorsabb szövegű, rappelős dal, ami inkább a második lemezre hasonlít, lesz benne Beatles-beütésű, egyszerűbb, refrénesebb popdal, ami inkább az első lemezen volt. Ha van a hiperkarmának zenei és szövegi stílusa, akkor azon belül fognak mozogni az új dalok is. Nem lesznek nagy kísérletezések, formabontások, azokat ki tudom élni a többi projektemben, például a Panírozott Barikákban.
Nincs még eleged a régi nagy slágerekből? A kérdőjelből, a dob+basszusból vagy a többi sokat játszott, nagy sikerű számból?
Robi: Nem unom ezeket a dalokat, jó őket játszani. Mikor előadok egy ilyen számot, olyan, mintha kiszellőztetném a lelkemet. A próbateremben nagyon élvezem a próbákat, úgy szólnak a dalok, mintha el se telt volna ez a négy év.
A nyár csak a lemezkészítéssel fog telni, vagy lesznek azért koncertek is?
Ádám: Fel fogunk bukkanni egy pár nagyobb fesztiválon, lehet majd rólunk hallani egész nyáron, nem fogunk eltűnni a visszatérő koncert után sem. De az új lemezzel kapcsolatos munkálatokon lesz majd a hangsúly.
Robi: Nem akarunk egyből beleugrani a sűrűjébe. Egyrészt a lemezkészítés miatt, másrészt én sem szeretnék visszaesni a nagy hajtásba. Nem szeretném megégetni magam, mert ha megint elkap a gépszíj, akkor bukik minden. Lesz egy dal, amit még a lemezfelvétel előtt rögzítünk, hogy szokja a zenekar a közös stúdiómunkát. A címe „pont”, júliusban fog megjelenni, és klippet is csinálunk majd hozzá.
Egy nagy visszatérésnél mindig rengeteg a rajongói elvárás. Mit gondolsz, mitől lehet ez az újrakezdés sikeres?
Ádám: Szerintem aki régen szerette a hiperkarmát, annak valószínűleg most is tetszeni fog. Nem sokat gondolkodtunk még ezen – egyszerűen feláll a zenekar, játssza a számait, és örül. Mi örülünk, hogy játszhatunk, én örülök, hogy játszhatok velük, az emberek meg valószínűleg örülni fognak, hogy újra hallják a számokat, és újra létezik a zenekar.
Szepessy Stefi
ELTE Online
Fotó: Besenczi Richárd
