Sokan keressük az aranyközéputat a tanulmányaink és a hallgatói közéletben való részvétel között. Vajon lehetséges mindkét területen sikeresnek lenni? Kardos Laurával, az ELTE Online Savaria rovatának új vezetőjével beszélgettünk az OTDK-ról, az ELTE Online szombathelyi megjelenéséről, és a szombathelyi egyetemi közéletről.
Az egyetemi pályafutásod földrajz alapszakon kezdted, diploma után pedig jelentkeztél tanárképzésre is. Miért pont ezt a két szakot választottad?
Amikor 2015-ben felvételiztem az ELTE szombathelyi campusára, még Nyugat-magyarországi Egyetem volt a neve. A szüleim egyébként nemigen támogatták a felsőfokú tanulmányaimat, ők azt szerették volna, ha egyetem után rögtön szakmát választok a német–angol nyelvtudásom mellé. Úgy gondolták, hogy a felsőoktatás rengeteg évet vesz igénybe, ezáltal a pedig a családalapítás is későbbre tolódik. Nehéz volt meggyőzni őket, de a pótfelvételit kihasználva belevághattam a dologba. Soha, egyetlen percre se mondtam le arról, hogy diplomát szerezzek.
A földrajz iránti szeretetem elég régre nyúlik vissza. Hatodik osztályban a kezembe került egy hetedikes földrajzkönyv; nem sokkal később pedig azt mondtam a leendő földrajztanáromnak, hogy „Gabi néni, az egyetemen én egyszer földrajzot fogok tanulni!” Az egyetemen már az első héten tudtam, hogy a legjobb helyre kerültem, ez a szerelem pedig máig is tart.
Diploma után a földrajz MSc sajnos nem volt opció, ez a képzés nem indult Szombathelyen. Az alapszakon azonban bekapcsolódtam a tudományos kutatásokba is, a tanári hivatás pedig továbbra is nagyon vonzott, így hát nem mentem sehová.
Részt vettél az OTDK-n is. Milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?
Már elsőévesként felkerestem néhány oktatót a tudományos diákköri munkával kapcsolatban, ez pedig sokukat meglepte, de mindannyian támogattak. A projekt keretei között pedig majdnem 1000 kérdőívet töltettem ki burgenlandi és muravidéki magyarokkal, valamint a magyarországi Őrség lakóival. Nagyon kemény munka volt, de megérte. Ezzel a helyi TDK-n harmadik helyet értem el, az országoson pedig másodikat. Az országos fordulón az egyik oktató vissza is kérdezett, hogy „Teljesen biztos, hogy Ön BSc-s? A kutatása alapján mesterszakos is lehetne.” Hatalmas megtiszteltetés volt továbbá, hogy az egyik bírálóm felkért, hogy publikáljak a Földrajzi Közleményekben. Ezen kívül a Településföldrajzi Tanulmányokban is jelent meg a témavezetőmmel közös cikkem.
Dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős rektorhelyettese átnyújtja a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat (Fotó: ELTE SEK)
Szombathelyen egy éve van ELTE Online, egy éve létezik a Savaria rovat. Hogy ment végbe Szombathelyen a magazin megjelenése? Milyen nehézségeitek voltak?
Az ELTE és a szombathelyi campus integrációja 2017-ben ment végbe, a Savaria rovat pedig 2018 februárjában indult. Az egykori rovatvezetőnk, Kocsis Marcell már korábban is publikált az ELTE Online közélet rovatába, így felmerült benne, hogy jó lenne, ha a szombathelyi hallgatók is csatlakoznának az ELTE Presshez; erre pedig egy önálló rovat remek megoldás lenne.
Amikor csatlakoztam a rovathoz, nekem már volt egy fél éves online cikkírói tapasztalatom egy baba-mama magazinnál. Hát igen, elég érdekes volt, hogy 19 évesen kismamáknak osztogattam tanácsokat, de nagyon élveztem. Mikor ennek vége lett, nagyon hiányzott az írás, ezért is voltam nagyon lelkes emiatt az egész ELTE Online-projekt miatt. Lassan megjelenik az 50. cikkem az ELTE Online-nál; ebből 13 interjú, mindegyik egy hatalmas élmény volt. A motivációs levelemben is feltüntettem: „…az életem, a hobbim az írás…”.
Amióta itt vagyok, folyamatosan azon dolgozom, hogy minél inkább a köztudatba hozzuk az ELTE Online-t. Ha nem lett volna Savaria rovat, valószínűleg akkor is útjára indítottunk volna valamilyen helyi magazint, hiszen véleményem szerint nincs egyetem hallgatói újságírás nélkül.
Elsődleges célunk hatékonyan megszólítani a hallgatókat, és reprezentálni azt, akik vagyunk. Ugyanakkor rovatvezetőként feladatomnak tekintem a hallgatók véleményformálását is: igyekszünk képviselni, hogy a tanulás az első, de emellett érdemes időt fordítani az egyetemi közéletben való részvételre is, hiszen ezek adják az egyetemi élet sava-borsát. Pontosan tudom, hogy milyen az egyiket a másik nélkül csinálni, és egyáltalán nem jó buli.
Vállalsz még esetleg valamilyen szerepet a hallgatói közéletben?
Alapszakon az időm szinte 100 százalékát tanulásnak szenteltem. Nem mondom, hogy bánom a dolgot, hiszen nagy sikereket értem el. Ennek ellenére úgy vagyok vele, hogy a tanárképzés alatt megpróbálom kihozni a maximumot az egyetemi életből, ennek a projektnek pedig a hallgatói közéletben való aktív munka is a része. Nagyon hálás vagyok az ELTE Online-nak, hiszen már ebben az elmúlt fél évben is a rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Ez a kép egy korábbi nyílt napunkon készült. Az egyetemi közélet szerves része az aktív részvétel a rekrutációs tevékenységünkben (Fotó: ELTE SEK)
Az ELTE BTK HÖK szombathelyi ügyekért felelős volt alelnöke, Szecsődi Tímea rengeteget segített, hogy megtaláljam magam az egyetemi közéletben. Az ő ajánlására kerestem meg Lenkai Nórát, a BDPK hivatalvezetőjét, hogy az egyetemi központ is csatlakozhatna az „1000 szív a Démétér Házért” jótékonysági kezdeményezéshez. Mint oly sok hallgatói projekt, ez is zöldutat kapott, a rovatunk pedig szervesen kivette a részét az eseményt megelőző kampányból. A szervezés során úgy éreztem, hogy ezt szívesen csinálnám máskor az. Mint rovatvezetőnek, olyan eszközök vannak a kezemben, melyekkel hatékonyan meg lehet szólítani a hallgatókat.
Pontosan miért olyan elengedhetetlen a hallgatói újságírás az egyetemi életben?
Fontos, hogy a hallgatók rendelkezzenek egy olyan minőségi sajtóforrással, melyet velük egykorúak szerkesztenek, hiszen sokszor jobban adnak olyanok véleményére, akiket sokkal közelebbnek éreznek magukhoz.
Hogyan érintette az egyetemi sajtóban betöltött munkád a tanulmányaidat?
Régebben elég nagy negatívumként éltem meg, hogy ezáltal a tanulmányaim kissé háttérbe szorultak; szépen lassan azonban rájöttem, hogy egy olyan valami került előtérbe, amit nagyon szeretek, így már nem érzem olyan rettenetesnek a helyzetet.
Természetesen sokkal nagyobb szervezést igényel, hogy összeegyeztessem a kettőt, sokkal precízebben be kell osztanom az időmet. Jelenleg részt veszek az Új Nemzeti Kiválóság Programban, mely keretein belül etnikai földrajzi kutatásokat végzek, tehát nem hagytam magára a szakmai életet sem.
Rám egyébként elég jó hatással van a rengeteg munka; furcsán hangzik, de jólesik ez az egészséges stressz, amit mindez okoz. Tudod, sokkal produktívabb vagyok így, mintha csak lébecolnék.
Milyen tapasztalatokat szereztél eddig az egyetemi éveid alatt?
Először is, kezdek rájönni, hogy a lehetetlen is lehetséges. Sosem hittem volna, hogy ennyi mindenre képes vagyok. Az OTDK; az, hogy részt vehetek az Új Nemzeti Kiválóság Programban; illetve hogy szakfolyóiratokban publikálhatok, mind olyan dolgok, amikről régebben még álmodni se mertem.
Nagyon sok tapasztalatot szereztem, rengeteget fejlődtem, nagyban megváltozott a személyiségem, rendszeretőbb lettem, és sokkal jobban be tudom osztani az időmet, mint azelőtt. Rájöttem, hogy simán belevághatok olyan dolgokba, melyek elsőre félelmetesnek, szokatlannak látszanak. Bármi sikerülhet, ha az ember kitartó és tesz érte.
Úgy érzed, hogy jó helyen vagy itt az ELTE-n?
Igen, határozottan. A mai napig megmelengeti a szívem a kampusz az „Eötvös Loránd Tudományegyetem Savaria Egyetemi Központ” felirattal. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy a kezdeti hezitálást követően mellém álltak a továbbtanulást illetően.
A folyosón sétálgatva egyre többször érzem azt, hogy olyan, mintha otthon lennék. Nagyon hálás vagyok továbbá a földrajz tanszéknek, hiszen általuk juthattam el idáig. Ha ők nem támogattak volna, akkor teljesen biztos, hogy nem ment volna minden ilyen jól.
2015-ben formálisan te még nem az ELTE-re felvételiztél. Kialakult benned valamiféle ELTE-s identitás?
Amikor az integráció lezajlott, ez az egész számomra csak egy névváltoztatásnak tűnt. Ez a hallgatók és az oktatók számára is járt némi nehézséggel, arra viszont nagyon büszke voltam, hogy az OTDK-n már az ELTE színeiben indulhattam. Legközelebb egyébként Cipruson, egy pedagógiai konferencián képviselhetem majd egyetemünket, erre pedig nagyon büszke vagyok.
Az elsősök egyébként már teljes mértékben ELTE-s identitású hallgatóként érkeznek az egyetemre. Ma már a korábbi véleményemet – miszerint ez az egész csak egy névváltoztatásról szólt – nem gondolom helytállónak. Szombathelyen a tanárképzésnek már hat évtizedes hagyománya van, egykor pedig országosan elismert volt a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola. Úgy gondolom, hogy ezen főiskola hagyományai ötvöződnek most az ELTE minőségével.
Mik a terveid a diploma után?
A rövid távú cél mindenképpen az, hogy a Savaria rovat fejlesztésén dolgozzunk. A kutatásaimat pedig mindenképpen folytatni szeretném, később akár a doktori képzés keretein belül.
Kiemelt fotó: Baló Tímea / ELTE Online
