A drámapedagógiát állította középpontba a Tanulás- és Tanításmódszertani Diákkör április 4-én a meghívott előadó, Eck Júlia segítségével. A családias hangulatú előadáson nemcsak az irányzat útjáról, hanem módjairól és előnyeiről is rengeteget tanultunk.
A drámapedagógia lényege egyetlen kulcsszóban is összefoglalható: ez pedig a cselekvés, amely a drama görög eredetű szó jelentése. Ez a reformpedagógiai stratégia előadónk szerint két fő célt tart szem előtt: egyfelől kiaknázza a játék – tudományosan bizonyított – személyiségfejlesztő hatását; másfelől törekszik az elsajátított tudás személyessé tételére.
E két pontból az is egyértelművé válik, hogy a drámapedagógia elsődleges célja nem az ismetetátadás, hanem a bevésődés segítése azáltal, hogy a diákoknak személyes élményt ad a tananyagokhoz kötődően. Az ilyen módszerrel oktatott tanulók nemcsak az órákat élvezik jobban, de hosszú távon is tisztábban tudnak visszaemlékezni a tanultakra; valamint megtapasztalják az alkotás, a létrehozás élményét is, amely a boldogságra képes ember egyik legfontosabb ismérve. „Itt nem kell nagy dologra gondolni – teszi hozzá a tanárnő. – Az is alkotás, ha kinő a virág, amit elültettek.”
Eck Júlia arról is beszámolt, hogy a drámapedagógia vállalt célja az, hogy a tanulók ne csak okosak legyenek, hanem jó emberekké váljanak. Ez persze nehezen mérhető kategória, de egy kutatás szerint az így oktatott diákok felnőttként például érzékenyebbek lettek a környezetvédelem kérdésére és aktívabb állampolgárként éltek.
A drámapedagógiai technikák nemcsak az említett két fő célt segítik, hanem a Nemzeti Alaptantervben meghatározott kompetenciákat is fejlesztik: ilyen például az árnyalt önkifejezés képessége, az ön- és társismeret, a jó ízlés, a kreativitás, és még sorolhatnánk. Sokat javít emellett a tanár és a diákok kapcsolatán – a tanár ugyanis az ilyen órákon nem előadóként, hanem moderátorként (sőt, sokszor szintén résztvevőként) van jelen, ez pedig segít lebontani a hierarchikus viszony okozta kommunikációs gátakat.
A drámapedagógia meglepően későn jelent meg az oktatási irányzatok között: először egy angol tanárnőnek jutott eszébe a 19. század végén, hogy a játék akár része is lehet a tanulásnak. Innen került később a szabadidős tevékenységek (például ifjúsági színjátszókörök) palettájára, majd lassan a hagyományos iskolarendszer is felfedezte magának. Magyarországon először a hetvenes években született szakirodalom a témában Mezei Éva és Debreczeni Tibor tollából, később pedig Gabnai Katalin foglalkozott vele részletesebben. Hosszú lobbitevékenység előzte meg a 2013-ban indult drámatanárképzés létrejöttét, valamint az ilyen módszerek bevezetését a NAT-ba; emellett ma már a diákok is elindulhatnak ebbe az irányba: lehetőségük van középszintű érettségit tenni a tárgyból, valamint OKTV-n szerepelni.
A diákkör jövő heti programja szintén ezt a témát járja körül április 11-én (csütörtökön) 17 órától a BTK Ifjúsági épületében, ahol Németh Eszter drámapedagógus látogat majd meg minket. Az eseményről bővebben tájékozódhatsz Facebookon. Tanárisoknak szinte kötelező a részvétel – ne hagyjátok ki!
Képek forrása: Kiemelt kép; Grafika
