Miért különleges egy középkori „sztár”? Miért érdekes az 1559–1648-as időszak? Hogyan szerezzünk állampolgárságot, ha előtte még a kötetünket is elkobozták a határon? Különben is… Mi ez az egész?
Május 9-én és 10-én Warren Boutcher (Professor of Renaissance Studies), a londoni Queen Mary Egyetem professzora előadást tartott az ELTE BTK-n. A két előadás összekapcsolódott, de érthető és követhető volt külön-külön is. Ezekből következik most egy rövid összefoglaló.
Az első előadás – Problematics of European literary history, 1559–1648 – a professzor jelenlegi kutatására koncentrált. A projekt egy új, összefoglaló mű kiadását célozta meg Europe: A Literary History, 1559–1648 címen. Természetesen nem előzmény nélküli munkálatok ezek, megközelítési metódusuk mégis tartogat újdonságot. Ahhoz azonban, hogy a körkép teljes legyen, érdemes megemlíteni néhány, az előadás során elhangzott elemet.
Először is próbáljunk meg néhány viszonyítási pont erejéig belehelyezkedni a korszakba!
Például tegyük fel azt a kérdést, hogyan definiálnánk az irodalmat magát? Gyakorlatilag bármi tekinthető irodalomnak, ami magában rejti az irodalmi funkció potenciálját. Bármi, ami minimális irodalmi értékkel bírhat; dal, embléma, hírek – akármi. Mennyire szerencsés ezek alapján szövegeként (text) megbélyegezni a fellelhető anyagokat? Nem véletlen tehát, hogy – Warren Boutcher terminusával élve – szerencsésebb az „object” kifejezés, mint például a „text”. Fontos ez, hiszen hozzá vagyunk szokva a „klasszikus” értelemben vett szövegekhez mint irodalmi alapokhoz.
Tehát a munkálatot igyekeznek egy-egy „object” köré fűzni a vizsgálatot, egyéb szempontok helyett (például földrajzi helyek körüljárása).
Az előadás során jogosan felmerülhető kérdés volt, hogy miért pont az 1559–1648-as időszak szolgál alapjául a kutatásnak. Bár híres történelmi eseményekhez is köthető a két évszám, nem ez az izgalmas a kiválasztott periódusban. Sokkal inkább az az eseménybeli, kulturális és irodalmi sokszínűség (diversity), ami már korábban jellemezni kezdte Európát. (Persze Európa és az európai jelző definiálása is fontos kérdéskör, mindezt szintén érintette a professzor). Elég Luther hatására gondolni vagy a harminc éves háborúéra. Természetesen ilyen értelemben vett történeti és kulturális „káosz” mindig is jelen volt az évszázadok során, ez a periódus mégis kiemelkedően érdekes. A nagy „újragondolások” és ellentámadások időszaka ez. Mindezt indikálta az a fajta kapcsolatháló is, ami a korszakra Európban (és Európán kívül) kiépült. Ez a „network-jelleg” pedig különösen érdekes, ha egy percre visszatérünk az „object-kereséshez”. Hiszen tovább bontható a gondolatháló aszerint is, hogy például egy-egy „object” milyen mértékben kötődik az adott földrajzi helyhez, ahol létrejött. (Tudjuk, hogy lehetősége volt elterjedni/ismertté válni széleskörben.) Egy neves, „nemzetközi” alkotó vallásos kötete például könnyen színesíthette a kontinens másik felében lévő ország irodalmi-, kulturális palettáját is. Ezzel szemben egy néptörténet hiába lépett túl az anyaország „irodalmi határán”, a szomszédos ország számára is egyértelműen jelezte eredetét. Arról nem is beszélve, hogy egyéb vizsgálati szintekre bontva a munkálatokat, az adott „object” létrejöttére ható jelenségek helyhezkötöttsége is vizsgálható hasonló struktúra alapján.
Látható tehát, hogy sok (nem kizárólag irodalmi szempont) vizsgálandó egy ilyen periódus feltérképezésénél. Viccesen megjegyezhető, hogy a korszakhoz kötődő sajátos „diversity” a vizsgálati szempontokra is mindenképp kiterjed. De mennyire lehetett könnyű megélni ezt az éppen szellemileg kinyílni kezdő, ugyanakkor sok értelemben be is záruló periódust? Erre jó példát láthattunk a második előadás (The School of Montaigne: The Essais’ travels across Europe) során.
Warren Boutcher egy kiemelkedő alkotása a The School of Montaigne in Early Modern Europe című kétkötetes tanulmány, amiben sok aspektust vizsgálva számol be erről a különleges alkotóról. Munkássága kapcsán remekül vizsgálható mind a „diversity” jelenséghez való viszonyulás egy példája, mind a korszak „network-jellegének” gyakorlati beigazolódása. Az előadás során kapott handout tartalmazta a vizsgált képeket, illetve szövegeket. Természetesen legreprezentatívabbnak az Esszék vizsgálata bizonyult, ennek megfelelően ebből kaptunk másolatokat. A szövegek alapján többek közt kiderült, hogy Luther fellépését és az ezáltal keletkezett „hullámot” Montaigne kifejezetten károsnak ítélte meg. (II 12) Ugyanakkor egy másik írásában kitért a Plutarkosz fordítás jelentéségére és pozitívan ítélte meg. (II 4) Vagyis kifejezetten dogmatikusan viszonyult a keresztény alkotások akár fordításához, akár újragondolásához.
Mindemellett végigkövethettük a kötet megjelenési helyszíneit és dátumait. Egyértelműen kirajzolódott, ahogy a korszaknak megfelelően, kifejezetten széleskörben elterjedt műnek, mondhatni „alapműnek” számított. Külön érdekes volt a kötet „római-belépője”. Ahogy arra Montaigne egy korábbi írásában is utalt – különösen bizalomgerjesztő és tisztességes arca – nagy szerencsét jelent számára az élete során. (III 12) Nem volt ez máshogy ebben az esetben sem, hiszen Rómába érkezésekor elkobozták tőle a kötetét arra hivatkozva, hogy nem fér bele a katolikus értékek támasztotta normába. Ezzel együtt, amikor egy magasabb rangú férfihoz került, akinek meg kellett ítélnie a kötet és Montaigne sorsát, megmenekült. Az illető kizárólag arra hivatkozott, hogy „rendkívül szimpatikus francia úriemberről van szó, nincs vele semmi baj…”
Szerencse, network, sokszínűség – boszorkányüldözés és reformáció. Két rendkívül érdekes előadás, ami bepillantást engedett Warren Boutcher professzor munkálataiba. Érdemes követni a munkásságát!
Képek forrásai:
https://global.oup.com/academic/product/the-school-of-montaigne-in-early-modern-europe-9780198739678?cc=hu&lang=en&
http://www.3ammagazine.com/3am/thought-as-style-montaignes-essays/
