Wilhelm, Alexander & ich – Campus Mundival Berlinben

Az őszi szemesztert Berlinben, a Humboldt Egyetem Művészet- és Képtörténet szakán töltöttem Campus Mundi ösztöndíjasként. Mint ahogy azt minden tanulmányút beszámolójában lehet olvasni, én is nagyon sok hasznos és szép emlékkel gazdagodtam. Szerintem is mindenkinek ki kéne használni az egyetem kínálta lehetőséget. Nem csak a szakmai előmenetel szempontjából jó több oldalát látni a világnak, de egy mélyen személyes szinten is. Itt pedig az áradozás helyett pár hasznos dolgot szeretnék megosztani, melyekkel már előre – és majd közben is – könnyebb navigálni az elintéznivalók között. Mert abból nagyon sok van, de mindent meg lehet oldani. Főleg ha fel van rá készülve az ember.

Pályázás

A Campus Mundi ösztöndíjnál a pályázási folyamat nagyon hasonló, mint más részképzéses pályázatoknál. A jelentkezés menetéről és körülményeiről az ELTE honlapján itt és a pályázatot kiíró Tempus Közalapítványnál itt lehet tájékozódni. Azok tudnak pályázni, akik elnyerték az ösztöndíjra jelölést, ez lehet például Erasmus+ vagy esetleg a Rektori Kabinet Nemzetközi Stratégiai Irodája által meghirdetett intézményközi szerződésen alapuló részképzéses hallgatócsere program. Utóbbinál még aktuális a pótjelentkezés, erről itt írtunk.

Ami még fontos a pályázáshoz és az egyetem kiválasztásához, az a korábbi félévek kurzuskínálata. Ugyan ez a Humboldt művészettörténet szakán minden félévben változik, de azért lehet látni egy viszonylag átfogó képet a lehetőségekről németül, itt. Valamint vannak kifejezetten Berlin megismerésére fókuszáló órák, melyeket főleg a nemzetközi hallgatóknak szánnak és angolul folynak.

Vigyázz, kész, rajt…

Miután kiderült, hogy sikerült a jelentkezés, a kinti koordinátor küld sok emailt regisztrációs linkkel meg nyelvi teszttel. Ezeket minél hamarabb meg kell csinálni és visszaküldeni, különösen ha szeretnénk kollégiumban szálláshoz jutni vagy hamarabb kiutazva nyelvi kurzust elvégezni. Ezek barátkozás szempontból mindenképp hasznosak, és a berlini lakáskeresés egyébként is elég nagy feladat. Egy-egy meghirdetett lakásra rengetegen jelentkeznek és mivel gyakran nagyon rövid távra adnak ki szobákat, így felmerül a városon belüli költözés lehetősége is. Utóbbi annyira komoly, hogy nem is számít valaki igazi berlininek, amíg nem költözött legalább egyszer Berlinben. A másik nehézség az albérletet választók számára, hogy az egyetemre való beiratkozáshoz rendelkezni kell hivatalos berlini lakcímmel. Ez a kollégiumnál egyszerűen megoldható, viszont olyan kiadó szobát találni, ahova be lehet jelentkezni, nagy kihívás. Ugyanakkor a kolik nem csak a Mitte városrészben található kampusztól vannak kifejezetten messze, de minden mástól is.

A közlekedés egyébként szuper jó, és meglehetősen sok időt tölt el az ember a rendszerében naponta, bárhol is lakik. De nyilván sok hasznos időt lehet spórolni, ha közelebb. Jó dolog, hogy az egyetem egyelőre még szerződésben áll a BVG-vel, így a minden hallgatónak befizetendő, nagyjából 300 eurós szemeszterdíj (ami különböző hallgatói szervezetek támogatása mellett) egy teljes szemeszterre szóló bérletet is tartalmaz.

A beszerzendő Humboldt-starter pack ezen felül kiegészül még egy menzakártyval, diákigazolványtartó tokkal (semmiképp nem szabad laminálni, de gyakorlatilag egy papírfecni), egy átlátszó szatyorral és egy megfelelő méretű lakattal.

A menzakártyával jó áron lehet az egyetemen ebédelni, valamint nyomtatásért, fénymásolásért, szkennelésért fizetni és még az egyetemi könyvtár szekrényeit is zárni. Az utóbbi két felszerelés is a könyvtárban alkalmazandó: kizárólag átlátszó táskában lehet a holminkat a könyvespolcok közé vinni, valamint a menzakártyás szekrények szinte mindig foglaltak, így a legpraktikusabb beszerezni egy lakatot, amit az alagsorban lévő fakkokra bárki rátehet.

És ha már könyvtár: ez Berlinben is egy csodálatos hely, a Jacob und Wilhelm Grimm Zentrumban szinte bármi megtalálható és hétköznaponként éjfélig nyitva tart. Viszont érdemes minél konkrétabb kutatási tervvel érkezni, mert különben fenn áll a bőség zavara. Ehhez itt a katalógus.

Az órarend összeállításánál figyelembe kell venni, hogy minimum húsz kreditet meg kell szerezni a sikeres félév érdekében. Ez abból a szempontból kicsit rázós, hogy a Humboldton nem minden órán van vizsga vagy beadandó, és így jegyet sem lehet kapni mindenre. A művészettörténet szakon egy előadásért 3, egy szemináriumért 4 kreditet lehet kapni, ezekért némelyik órára csak bejárni kell, máshol rövidebb esszét írni vagy referálni. Ezen felül szemináriumi dolgozattal vagy vizsgával, további 4 kreditet és jegyet is lehet kapni. Mivel mindez elég képlékeny, érdemes a végleges Learning Agreement elkészítéséhez konzultálni a kinti koordinátorral vagy a tanárokkal.

Különböző közösségi eseményeket, mentorprogramot és kirándulásokat is szervez az egyetem nemzetközi szervezete, az Orbis Humboldtianus, és ők intézik a megérkezés utáni regisztrációt is.

Tulajdonképpen az itt felsorolt információkat a kiutazó hallgatók menet közben csepegtetve mind megkapják. Mégis praktikusabbnak éreztem egy ilyen kis hasznos csomagot beszámolóként és előlegbe, mintha századszor is elmesélném, milyen jó dolog új embereket megismerni a világ különböző részeiről, újabb perspektíváival találkozni a kutatási területnek, amivel hosszabb ideje foglalkozunk vagy éppen attól önbizalmat nyerni, hogy egy másik közegben és váratlan helyzetekben is megállod a helyed.

Művészettel foglalkozók számára Berlin most egy elég fontos központ: nem csak a számtalan híres múzeum és galéria miatt, de a populáris és underground kultúra terén is. Ott bulizik technora feketében, csillámporral összekenve, matét lötyögtetve a Zeitgeist. És elég meghatározó élmény, mikor az egyik nagy múzeumban tartott szeminárium során a fiókból húzzák elő a képet, amiről szakdolgoztál.

Végül pedig mindenképp be kell szerezni egy power banket, nem szabad kártyás fizetésre építeni, és hozzá kell szokni a híresen borzalmas internethez. Valamint ha őszi félévre készülne valaki, sapka sál! Und Viel Erfolg!

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]