Mit tehetek a saját boldogságomért? Mitől lehetek boldog? Ezek azok az agyonkoptatott címek, melyekre először legyintünk, másodszor viszont mohón rákattintunk, hátha találunk valami újdonságot, amit fel tudunk tenni a „padlásra” porosodni. Szerencsére a pszichológia, és főleg a pozitív pszichológia jóvoltából vannak tudományos tények, amelyek ezt a definiálható, de megfoghatatlan emberi érzelmet szilárd talajba ültették. Az alábbi cikkben Magyaródi Tímea, az ELTE Pszichológiai Intézetének adjunktusának segítségével fontos konkrétumokra derül fény a legfőbb jót illetően. Ezt a cikket további olvasásra akkor ajánlom, ha a kedves olvasó is azok közé az érzelmeitől függetleníthetetlen földi halandók közé tartozik, aki még nem tudta elérni, hogy belétóduljon a teljesség…
A jó pár éve még újdonságnak számító, az önmegvalósításról és boldogságról szóló cikkek kliséi, tanácsai, javasolt módszerei, bár mindig változatos csomagolásban tűnnek fel előttünk, de tartalmilag mára agyon vannak nyúzva. Mindennek ellenére a kérdéskör halhatatlan, hiszen – ahogy Arisztotelész fogalmaz – a legfőbb jó elérésének vágyával mindannyian, kivétel nélkül és állandóan rendelkezünk. Még akkor is, ha már feláll a hátunkon a szőr a motivációs trénerek közhelyeitől, mint például légy önmagad, és akkor boldog leszel, a flow élmény sulykolásától, és az örökös buzdítástól, hogy élj a jelenben.
Magyaródi Tímea szerint mindenki, kivétel nélkül vágyik a boldogságra. Ennek egészen egyszerű evolúciós okai vannak. Az adjunktus úgy fogalmaz, hogy a boldogság evolúciós előny. Az alkalmazkodásunkat szolgálja, ha olyan élményeket tudunk szerezni az életben, amelyektől jól érezzük magunkat. Ha célunk – márpedig célunk -, hogy a genetikai állományunkat továbbörökítsük, ehhez szükség van időre és kapcsolatokra, és mindkét dimenziót támogatják a boldogságélmények. Ezek után magától értetődően felmerül a kérdés, hogy ha evolúciós szükségszerűségről van szó, akkor célszerű lenne-e folyamatosan boldognak lennünk, egyáltalán lehet-e az ember folyamatosan boldog? A szakértő szerint nem, hiszen ez – bármennyire is úgy tűnik – nem lenne jövedelmező. A hangsúly az egyensúlyon van: fontos, hogy legyenek negatív élményeink, hogy egy-egy veszélyhelyzetet, fizikai fájdalmat felismerjünk, és ezáltal tudjuk, milyen technikákkal segíthetünk magunkon, ha éppen nem vagyunk a legjobb periódusban.
Bár általános érvényű boldogságképlet nincsen, Arisztotelész összetevői mind a mai napig érvényesnek bizonyulnak. Ezekre rávilágít Magyaródi Tímea is, és hangsúlyozza, hogy mindenki felelős a saját boldogságáért. A jóérzésünkhöz szükséges valami hedonizmusra irányuló tevékenység, például jó étel vagy ital fogyasztása, szórakoztató élmények, illetve a boldogság származhat az ún. eudaimonikus életörömből, amikor valamilyen életcélt próbálunk kitűzni magunknak, és valamilyen fontos és értelmes feladatrendszerben szeretnénk élni a mindennapjainkat. Az, hogy kinél melyik örömforrás érvényesül nagyobb részt, teljesen egyéni. Mint ahogy két egyforma ember sincs, a boldogság receptje mindenkinél egyéni összetevőkből áll, éppen ezért tudományos szempontból boldogság helyett jóllétről beszélnek a szakemberek.
Az ember saját maga 40 százalékban tehet a boldogságáért, és mindössze 10 százalék az, amit az életkörülmények és az anyagiak határoznak meg. Érdekes, hogy a különböző boldogságrangsorok, amelyek különböző tények vizsgálatával igyekeznek felmérni, melyik nemzet a legboldogabb, más eredményt mutatnak, ha a boldogságszint mérésbe a GDP-t is beleszámítják. Ha ez utóbbi tényező lényeges, akkor rendszeresen Dánia kerül ki győztesként, de az adjunktus elmondása szerint más rangsorban volt már olyan, hogy Costa Rica érte el az első helyezést, ahol gazdasági szempontból az ország nem túl erős. Fontos, hogy az említett tíz százalék akkor marad tíz százalék, ha az élethez szükséges alapvető feltételek rendelkezésre állnak, tehát, hogy az adott illetőnek van munkája, fedél a feje felett, meleg a lakásában. Ezek hiánya az ember egész életére rányomják a bélyegüket, és a 10 százalék jelentősen megnövekszik.
A boldogság tökéletes receptjét az ember azóta, és nagyjából ugyanannyi reménnyel keresi, amióta el akarja érni a halhatatlanságot. Időközben megtudtuk, hogy Nicolas Flamel köve sem megoldás. Úgy is elképzelhetjük, hogy a bölcsek köve a bölcsesség metaforája, és a bölcsességért magunkban kell tovább építkeznünk. De addig is, míg építkezünk, és az élet vegykonyhájában kotyvasztunk, a saját igényeink szerint kell magunkra főzőcskéznünk, míg ki nem sül a legfőbb jó.
Forrás: https://infostart.hu/eletmod/2018/02/03/mitol_leszunk_boldogok/
