Nem szereti, ha DJ-nek nevezik, sőt nem is akart igazán a lemezjátszók mögött állni. Volt egy célja, hogy újraindítsa az egyik ELTE kollégium, a KCSSK buliéletét. Azóta több partyban megfordult már. De mi a baj bulikkal manapság, és miért nem érdeklődők az emberek? Mit tud adni az ELTE egy „átlagos” diáknak? Ezekről beszélgettünk Stikkel Andrással, vagyis (DJ) Stikivel.
Úgy harangoztalak be, mint aki beindította a KCSSK-ban a bulikat, feltörekvő DJ, hívták ELTE-s rendezvényre és belvárosi klubokba is. Ezt elmondom, és ez így teljesen más, mint amit te gondolsz magadról. Sokkal többnek hangzik. De közben meg igaz.
Persze, de ezt nem sorolja fel az ember így magának. Főleg, hogy ezt a DJ-dolgot sosem terveztem. Amikor kezdtem az egyetemet, sajnos nem vettek fel koliba, de tudtam, hogy a kétezres évek elején a KCSSK-ban volt a legjobb a közösségi élet, havi egy nagy buli, minden héten büfés buli, DJ-vel. Onnan indult például Toyota, Pifta, Endy. Az első két hónapomban kijártunk bulizni a KCSSK-ba haverokkal, végül várólistáról felvettek és beköltözhettem, viszont pont akkor jött egy szerencsétlen időszak. Akkor történt a felújítás, a régi kolit bezárták, még Budaörsi Napok sem volt a következő tavaszon, csak egyfajta “gerilla” BN. A következő tanévben próbáltak regenerálódni a bulik, tartottak is párat, de nem rendszeresen. Addigra kialakult itt egy baráti társaságom a kolin belül is, gondolkodtunk, hogy fel kéne pörgetni a buliéletet, de mindig a költségeken akadt meg a történet. Végül 2014-ben egy nagyon kedves barátommal megkerestük a büfé üzletvezetőjét, hogy csinálnánk egy retro party-t.
Azon az első bulin nyilván teljesen tapasztalatlanok voltunk, a saját zenei gyűjteményünkből vadásztuk össze a zenéket az utolsó napon, de promóztunk rendesen. Azóta is tartom egyébként, hogy a legfontosabb a megfelelő promó, hirdetni kell a bulit, ahol csak lehet. Közben mondták nekünk, hogyha egyig nem indul be a buli, akkor hagyjuk az egészet. Fél egykor felnéztem a laptopomból, és táncolt vagy 80-100 ember, akik lent maradtak hajnalig, sőt visszatapsoltak minket. Azután tavasszal nagyon sok partyt csinálhattunk. Ez az az időszak, amikor a Budaörsi Napok szervezésébe is rendesen belekeveredtem, sőt fel is léptem közben. Az első külsős bulim egy KOLHÖK kirándulás volt, majd a Vezér Úti Napok, később a Hétker Pubban is fellephettem.
–
Ha neked csak annyi volt a szándékod, hogy a KCSSK-ban a party életet beindítsd, soha nem volt DJ-ambíciód, miért mondtál igent ezekre?
A zene mindig közel állt hozzám, legyen bármilyen műfaj. Például nagyon szeretem a jazzt, electroswinget, klasszikus rockot, de még az igényes elektronikus, diszkózenét is . Hobbiként mindig benne volt az életemben, korábban 5 évet játszottam szaxofonon egy utánpótlás fúvós zenekarban.
A DJ-zés meg érdekelt, mert bulit szeretek csinálni. Többféle műfajt kipróbálni, figyelni az embereket, mire kezdenek el táncolni vagy bulizni.
–
Hogyan jutottál el a laptop DJ-skedésből a komolyabb keverőpultig?
Első egy év laptopról elment, mondjuk azóta is gyűjtök újra, mert szétázott. Aztán volt egy közös bulim egy másik DJ-vel, az ő riderében volt lejátszó, így nekem is azon kellett játszani. Gondoltam jó, akkor ideje megtanulnom. Aztán ahogy jöttek ki néha olyanok, akik már a belvárosban játszottak, mindig felmentem hozzájuk a színpadra és figyeltem őket. Amikor tényleg éreztem, hogy sokat tanultam, az a 15/16-os szilveszter volt. Piftával zenélgettem, hozzácsapódtam. Akkor megbeszéltünk egy sessiont, amikor tanít keverni. Ezen a alkalmon ő elővette a régi CD-s táskáját, odaadott két lemezt, hogy na most akkor semmi másra ne figyeljek, csak az ütemre, tanulunk keverni hallás után, technikai segítség nélkül. Utána próbáltam ez alapján zenélni.
–
Milyen DJ-nek tartod magad?
Nem szeretem ezt a kifejezést, én inkább ilyen szelektor vagyok. Nem csinálok remixeket sem. Programozó vagyok, a DJ-zés csak hobbi. Beszélgettem másokkal, hogy gyűjtik a zenét. Azt mondták, akkor nem nagyon tudsz mellé lőni, ha azt játszod, amit a rádiók. Akkor én írtam egy scriptet, egy kis applikációt, ami szépen logolja nekem, melyik rádió mit játszik. Én az alapján bővítem buliról bulira, napról napra a DJ-szettemet.
–
Jó, de neked is megvan az ismertetőjegyed. Például említetted a rockabily/retro-vonalat.
Arra lehet táncolni. Én fontosnak tartom, hogy olyan legyen, amire tudnak énekelni és szeretnek is, vagy olyan, amire tudnak táncolni.
–
Ha picit kitekintünk az egész ELTE-re, szerinted milyenek a bulik? Gondolok itt az említett kolis partyktól kezdve az akkora fesztiválokig, mint a LEN.
Színvonalas szervezés jellemzi őket, de picit fellépői szempontból beszélnék róluk. Hiába játszanak sokan baromi jó zenét nagy helyeken, nem ismerik őket, és ettől ők is szenvednek. Hiába van kiírva sok plakáton, hogy ott lesz a nem tudom ki, ha nem ismerik. Elmennek rá, mert megy a haver is, de van különbség. Én BN-t szoktam szervezni, és nagyon örülök neki, hogy ott Toyota és Endy is fog zenélni, ők komolyan gondolták, jó bulikat is csinálnak, de random egyetemista nem ismeri őket. Pedig elmész a Szigetre és találkozol velük.
–
Telített a szakma, gondolom ezért…
Magyarországon mindenki DJ, vagy van egy DJ ismerőse. Én ezért sem szeretem ezt a kifejezést. Én megyek, bulit csinálok hobbiból. Viszont általános probléma, hogy akárki jön zenélni, nem érdekli az embereket. Pedig elmész belvárosi top helyekre, és ugyanezek a DJ-k játszanak. Ez borzasztó, mert nagyon sok ember nagyon sok munkája megy kárba. Például ott volt a Kulturhét a KCSSK-ban, ahol hiába voltak neves előadók, standuposok, zenekarok, nem jöttek le az emberek. Én minden este néztem, milyen kis zenekarok léptek fel, mert érdekel a kortárs zene.
–
Mitől tudták régen elhívni a Quimby-t meg a Kispált a BN-re?
Hozzá kell tenni, hogy azóta a város is átalakult, például régen nem volt Akvárium, Budapest Park, Gödör, nem volt ennyi diszkó. A KCS csütörtök is fogalom volt. Akkor a koliban csak 2-3 óra várakozás után lehetett a bárpulthoz jutni. Szerencsére az elején nekem is volt szerencsém pár ilyen bulit csinálni.
–
Te is már kiköltöztél, kevesebbet foglalkozol az ELTE-s dolgokkal. Lesz-e még Stiki-buli vagy már úgy látod van utódod, és menni fog az a maga útján?
Annak idején úgy működött, hogy zenélt mondjuk Pifta meg Toyota, és odamentek hozzájuk emberek, hogy érdeklődnek a DJ-szakma iránt. Akkor ők elkezdték tanítani az illetőt. Hozzám nem jött oda senki. Mondjuk én nem is tartom magam méltónak arra, hogy tanítsak, mert amit én tudok, az nem egy nagy dolog. Persze, sok minden magától adódik. Például fontos beállítani a hangot. Ez csak egy technikai része, de ettől az alapvetéstől egészen odáig kell odafigyelni, hogy sokszínű legyen a repertoár. Van, aki rap-számra indul be, van aki dnb-re, van aki meg csak lötyögni jön le. Ez nagyon összetett.
Annak, hogy kevesebbet lépek fel, több oka van. Egyrészt az életem úgy alakult, hogy a munka miatt nincs sok időm ezekre, másrészt picit egyhangúvá vált. Mert hiába készültem minden bulira új zenével, azért minden DJ-nek megvan a stílusa. Hogy kever, milyen számokat szeret játszani… És akárhogy keressük az újításokat, ez nem könnyű. Főleg mostanában, amikor majdnem minden lemezjátszó mögött álló embernek azzal kell szembesülnie, hogy negyedannyian vannak a táncparketten, mint régen. Holott az az öt ember meg baromi jót táncol rá és királyul érzi magát. Én a kolis és az ELTE-s bulikban nőttem fel a feladathoz. Nyilván egy klubban többet tudtam volna tanulni, de nem vágytam egy hatalmas partysorozatra. Se facebook pagem, se instagramom nincs, sőt külön kérem fellépésnél, hogy ne az legyen kiírva, hogy DJ Stiki, csak simán Stiki. De nem szeretnék éjszakában dolgozni hivatásszerűen. Jelenleg heti egy éjszaka bőven belefér az életembe. Nekem ez mai napig hobbi. Sokáig gondolkodtam, menjek-e tovább, játszak-e klubokban, vagy nagyobb ELTE rendezvényeken, vagy mi legyen életem ezen részével. Nyilván 50 évesen nem akarok a pultban állni, de ha a hobbit komolyabban csinálom, több élvezetet ad több munkával egyetemben. Meg én nem is erőltettem, hogy helyeken játszak, nem kerestem a lehetőségeket, azok jöttek. Ha hívnak, akkor megyek még egy darabig, amíg a körülmények meg lehetőségeim engedik.
–
A party oldaláról fogtuk meg a dolgokat, hiszen ebbe ástad bele magad. De nyilván ELTE „polgárnak” lenni sokkal több dimenzióból áll. Mit adott még neked ez az egyetem?
Programtervező informatikus szakon tanultan az IK-n, KCSSK-ban laktam sok évet. Nyilván a szakmai alapokon kívül az első 1-2 félévben egyetemi barátokkal jártam el bulizni meg tanulni, attól rengeteget kaptam. A többi, ami pluszt adott, az a kollégium. Rengeteg ott élő idősebb diák adta át a szakmai tapasztalatait. Mellette engem érdekelt a zene, a hangosítás, de abszolút hobbiszinten. A BN és különböző rendezvények során szépen lassan megtanultam, hogyan épül fel egy rendezvény, hogyan kell megszervezni, de még a hangosítást és a világítást is néha én csinálhattam… A kapcsolati tőkéről nem is beszélve, ami természetesen módon hozzácsapódott mindehhez.
–
És diplomát. Meg munkalehetőséget és barátokat.
Igen. A középsulis baráti társaságom nem érti, miért lakott ember 20 évig a KCSSK-ban, miért járnak oda vissza negyvenen túl, miért fontos sok mindenkinek a BN és a vele járó BN-kulcs. De hiába vagy akármilyen egyetemen vagy koliban, ha nem vagy nyitott. Nagyon sok sörözésből lett cég, meg komolyabb projektek…
–
–
Fotó: ELTE Online
