Kedd este tömött előadó fogadta az ELTE Vitaklub meghívott szakértőit a legutóbbi Közéleti Vitaesten.
Az Európa és a terror vitasorozat 2. részét tartotta meg az ELTE Vitaklub, amelynek a fő témája az volt, hogyan lesz valakiből terrorista. Egy héttel ezelőtt a vitasorozat első részében a szólásszabadság meghúzandó határairól „A Ház Charlie” tételmondat mellett és ellen érveltek, a keddi folytatáson pedig a tételmondat úgy szólt: „A Ház szerint nem a vallási és társadalmi közeg a terrorcselekmények kiváltó oka.” A támogató oldalon M. Soós Tamás orientalista és Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő érvelt, az ellenző oldalon pedig Ruff Tibor filozófus és Kis-Benedek József ezredes biztonságpolitikai szakértő foglalt helyett.
Az eseményre olyan sokan regisztráltak, hogy a vitát végül az így is szűkösnek bizonyult 500 fős VII. előadóba tették át az Aula Magnából, hogy minél többen meghallgathassák.
Az első beszédet M. Soós Tamás tartotta meg, aki az est apropójára okot adó Charlie Hebdo lapot provokációnak tekinti nemcsak az iszlám szemszögéből, hiszen valamennyi vallást ugyanolyan primitívséggel kezelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindaz, amit a média közvetít, prekoncepciókra épít, érdekcsoportokat szolgál ki, így nagyon nehéz a valóságot bárkinek is megismernie. Az est későbbi folyamán kétkedve fogadva a közönség azon kijelentését, hogy az iszlám vallásúak igenis elhatárolódtak a terrortámadástól, mígnem az ellenkező oldalon érvelő Kis-Benedek József is megerősítette állítását azzal, hogy ők is részt vettek a terrorizmus elleni tüntetésen, kiemelve, hogy a média tudatosan nem tájékoztatott erről. M. Soós a vallást egy lyukas köntöshöz hasonlította: sokat hibázik az, aki ezt mindenre rá akarja húzni. A terrorizmus valódi okát történelmi és gazdasági tényezőkben látja.
Ruff Tibor, az ellenző oldal első felszólalója a Koránból olvasott fel néhány részletet, amelyek mind az erőszakra buzdítottak a hitetlenekkel szemben. Nem vitatta, hogy létezik a mérsékelt iszlám, ugyanakkor ő elvárja ettől a döntő többségtől, hogy álljanak fel, és nyilvánosan határolódjanak el az erőszakos kisebbségtől, akik Allah nevében terrorcselekményeket követnek el, például annak kimondásával, hogy nem tekintik őket testvéreiknek.
Tálas Péter a támogató oldal második beszélőjeként rávilágított, a terror végigkísérte a történelmet, ezt a jelenséget a politikai erőszak formájának tekinti. Megemlítette, nem lehet egyetlen valláshoz kötni a terrorcselekményeket, hiszen minden egyes vallás nevében követtek el ilyen tetteket. Hangsúlyozta, bár a terroristák vallási és társadalmi okokra hivatkoznak, valójában politikai okok és célok húzódnak meg tetteik mögött. A terrort alapvetően a gyengék eszközének tekinti, az iszlám hibáztatását pedig – kapcsolódva M. Soós érveléséhez – Európában az előítéletekre való „rácuppanás” okozza. A terrorral szembeni harchoz kapcsolódva megjegyezte, az ilyen csoportok felszámolásának leggyakoribb eszköze nem más, mint a politikai hatalom megadása, követeléseik teljesítése.
Kis-Benedek József, a negyedik vitázó nem vitatta, hogy a politika motiválja a terroristákat, de szerinte ideológia mentén lehet csoportosítani őket. Az utóbbi 5 évben növekvő tendenciát mutat szerinte a vallási cél, ahogy ez a ’80-’90-es években is megfigyelhető volt. A vita leszűkített medrében haladva megemlítette, a legtöbb öngyilkos merénylő is iszlám vallású. Hangsúlyozta, nem a vallást, hanem a vallást rossz célra felhasználókat kell elítélni. Szerinte a terroristák félremagyarázzák a Koránt, amikor annak „nevében harcolnak,” éppen ezért a vallási vezetőkhöz hasonlóan az oktatás szerepét hangsúlyozná.
Az elmondottakat a szakértők röviden összegezték a közönség kérdései előtt. M. Soós megjegyezte, a korábban idézett részleteket nem lehet kiragadni történelmi kontextusukból, hiszen azok az üldöztetett korban keletkeztek, illetve sokan félremagyarázzák azok tartalmát. Megjegyezte, az I. világháború és a kőolaj megnőtt szerepe óta létezik a konfliktus a Nyugat politikai játszmáira visszavezethetően. Ruff erre reagálva utalt a fundamentalisták, azaz az eredeti vallási szöveghez visszatérők elvakultságának veszélyére. Tálas érvelésére kijelentette, elfogadja a politikai okok szerepét, de szerinte az iszlám világban nem válik el egymástól a politika és a vallás, mint ahogy a szekularizált Európában megtörtént, ezért nem is értik az európaiak a probléma gyökerét.
A közönség kifogyhatatlan kérdéseit megválaszolva sok fontos kiegészítést és megerősítést tettek a szakértők. Tálas elismerte, hogy sokszor vallási és társadalmi problémákra hivatkoznak a terroristák, de megismételte, nem ez motiválja őket. A támogató oldal nem ismerte el azt sem, hogy az iszlám lényegéből fakadna a terrorizmus, mire Ruff megemlítve a fundamentalizmust azzal érvelt, nem mindegy, hogy a vallási terrorizmus magából az alapszövegből, vagy annak egy interpretációjából származtatható.
Sokan elvárták volna M. Soóstól, hogy magyarázza meg a Korán kérdéses részeit, de a kérdéseket a rendelkezésre álló idő rövidségére tekintettel annyiban foglalta össze, hogy a Korán helytelen értelmezése vezethet gyilkossághoz, de Allah kegyelmes isten.
Ruff Tibor kifejtette egy korábbi kijelentését, ő maga a vallási vezetőktől, hittudósok teologikus nyilatkozataitól várná el a terrorizmus elítélését, ennek megtörténtéig inkább passzív, mintsem mérsékelt iszlámról beszélne. Azonban az elhatárolódás a vezetők részéről megtörténik, replikált M. Soós, csakhogy Európában szeretik „fekete péternek” beállítani az iszlámot.
Tálas, összegezve a tanulságokat elmondta, nem híve a nézetek kriminalizálásának, ezt alátámasztva tette fel a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a több mint egy milliárd iszlám hívőből csupán néhány száz érti félre a tanításokat.
Nem maradhatott el a már megszokott titkos közönségszavazás sem. A megjelentekhez képest igen kevesen adták le voksukat. 209-en szavaztak a vita előtt és után is nemmel, 33-an pedig fordítva. A támogató oldalnak 9 főt sikerült meggyőznie a hallgatóságból, az ellenző oldal pedig 19 szavazatot szerzett meg.
Fotók: Horváth Viktor
