Korábbi cikkünkben azokat a fontos tudnivalókat gyűjtöttük össze, amelyeket általában mindenki tud – vagy legalábbis ajánlott tudni – az ELTE-ről. Most viszont itt van néhány érdekesség, amiről talán nem hallottatok még!
Orvosi Kar is működött az Egyetemen, melynek felállítását Mária Terézia rendelte el 1769-ben. Ez magyarázza, hogy 1870-es 80-as években egyetemi klinikák is épültek, melyek ma is a közegészségügyet szolgálják.
1848-ig mérnöki és állatorvos képzés is volt az egyetemen.
Az egyetemi felvételt 1848-tól kezdve kötik érettségihez.
A Ferenciek tere és a Reáltanoda utca sarkán található Egyetemi Könyvtár épülete egy neoreneszánsz palota, melyet 1876-ban avattak fel.
A hallgatók egyik esküdt ellenségét, a tavalyi tanévben bevont, fényképpel ellátott indexet 1881 után vezették be a hallgatói jogviszony ellenőrzésére, vagyis 132 éves pályafutást élt meg az ELTE-n.
A BTK egyik legérdekesebb épülete, a Gólyavár neogótikus stílusban készült 1897-ben. Nevét onnan kapta, hogy felépítése után itt tartották az előadásokat az elsőévesek számára.
A mai Trefort Kert helyén – az egykori Grassalkovich-telken, 10 hektáros területen – 1809-től az ELTE Füvészkertje rendezkedett be, melyet 1847-ben költöztettek át mai helyére, az Illés utcába.
Az ELTE Füvészkertje az egyik legrégebbi közép-európai botanikus kert. 1771-ben létesítették a nagyszombati egyetem mellett, főként oktatási-kutatási célból. Később az egyetemmel együtt Budára költöztették, majd a 19-20. század fordulóján csökkentették mai méretére. Területén több épület is áll: a kora klasszicista vadászkastély, a romantikus stílusú öntöttvas- és üvegszerkezetű Pálmaház, és az 1893-ban megnyílt üvegépítmény, a Viktória-ház. Itt játszódik Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényének több jelenete is.
Az Egyetem Múzeum körúti épületeit eredetileg a Műegyetemnek szánták, az 1910-es években alakították át a BTK számára. Nem volt véletlen tehát, hogy egy műegyetemi tanár, aki egyben az Országház építésze is, Steindl Imre tervezte a Múzeum körúti Campust, melynek főépülete neoreneszánsz stílusban készült.
1890-ben a diákok felét jogászok tették ki, ami ezen a téren túlképzéshez vezetett. Az 1900/01-es tanévben 5661 hallgató tanult az Egyetemen, majd az első világháborúig megduplázódott a hallgatók száma, ezzel a budapesti egyetem a világ legnagyobb egyetemei közé került.
Az Egyetemet 1918 végén nyitották meg a nők előtt, de korlátozás nélkül csak 1946-tól vált lehetővé számukra az egyetemi képzés.
Az ELTE központi épülete helyén egykor pálos kolostor állt. Ezt lebontották és az új épületet az Egyetemi templommal való egybeépítés miatt a Mária Terézia-korabeli barokk stílusban tervezték. 1900-ban avatták fel az így elkészült árkádos palotát, melynek kupolája is volt, és így nézett ki:
A második világháború alatt, Budapest ostroma során azonban az egyetemet is súlyos károk érték, ekkor sérült meg a főhomlokzatot lezáró kupola, melyet később el is távolítottak.
Az egyetem hivatalosan 1920-ban vette fel alapítója, Pázmány Péter nevét, de csak harminc évig működött királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem néven, mivel 1950-ben újabb névváltás következett, ekkor vette fel Eötvös Loránd nevét.
Az egyetem 300. évfordulójára – egyben a magyar felsőoktatás nevezetes ünnepére – több mint nyolcvan európai és amerikai egyetem küldte el delegációját, míg az országgyűlés külön törvénycikkben emlékezett meg az egyetemről.
A természettudományok oktatása a 20. századig a „Bölcsészeti Karon” folyt, majd az 1920-as években merült fel a bölcsészkar kettéválasztásának kérdése. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy tervezte, Lágymányoson építteti fel az egyetem új természettudományi telepét, amit a hazai természettudományi és műszaki kutatások központjának szánt. Végül 1949-ben került sor a Bölcsészeti Kar szétválasztására, ekkor jött létre a Természettudományi Kar.
A TTK új épületéhez a későbbiekben több lehetséges helyszín is felmerült, de Lágymányos mellett született meg a döntés, építkezésre viszont sokáig nem került sor. Végül az ELTE alapításának 350. évfordulója alkalmából 1985-ben aláírták a kivitelezései szerződést, és megindult az építkezés.
Lágymányoson elsőként a vegyész tömb készült el, melyet 1989 nyarán adtak át, míg az Északi Tömb 1994-1998 között épült. Itt csillagászati kupolát, észlelőteraszt és planetáriumot is elhelyeztek. A Természettudományi Kar épületegyüttesének teljes átadására az ezredfordulón került sor.
1947-ben szervezték meg az esti tagozatot, ami az egyetemi képzés nappali tagozatával egyenértékű formájaként működött. A célja az volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több új szellemű értelmiségit bocsásson ki az egyetem. Pár évvel később, 1951-ben a levelező tagozat is elindult, és a következő években a hallgatók egyharmada esti és levelező tagozaton tanult.
A 20. század közepén több strukturális változás történt az egyetemen: 1948-ban a közigazgatási képzés átkerült a jogi karra, mely így két évig Jog- és Közigazgatástudományi Kar néven működött, míg a Hittudományi Kart 1950-ben elválasztották az egyetemtől, ezután önálló Hittudományi Akadémiaként működött tovább. 1951-ben az Orvostudományi Kar is önállósult, ami Budapesti Orvostudományi Egyetemként folytatta működését.
A tanulmányi osztályok 1949-ben létesültek, melyek fontos tényezői voltak az egyetemi autonómia megszüntetésének, vezetőik ugyanis a minisztérium delegált emberei voltak, akik a főhatósághoz fordulhattak felülbírálva a dékáni döntéseket.
Az Egyetemi Színpad – mely sajátos ellenzéki színtérré alakult – 1958-ban jött létre. Az 1970-es években többször koncertezett itt az Illés Együttes, míg az Omega az Eötvös Klub vendége volt a 60-as évek közepén.
Az egyetem új, 900 férőhelyes Budaörsi úti kollégiuma – közismert néven KCSSK – 1969 végére készült el, és ma is több száz ELTE-snek ad otthont.
Az egyetem kollégiumi helyzetét tovább könnyítette amikor az Ajtósi Dürer sori 250 fős kollégium is tulajdonába került. 1989-ben ugyanis megkapta az akkoriban megszűnő Politikai Főiskola Ajtósi Dürer sori épületeit, így itt helyezték el a BTK Angol tanszékét és Germanisztikai tanszékcsoportját, valamint a Neveléstudományi intézetet.
Elsők között hozta létre az ELTE doktori iskoláit, melyek az ország legnagyobb és legszínvonalasabb műhelyeivé váltak.
Az egyetem névadója, Eötvös Loránd a heidelbergi egyetemen végezte tanulmányait, így az ELTE 1992-ben emléktáblát helyezett el Heidelbergben. Keressétek fel, ha arra jártok!
Forrás: Szögi László: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben, Budapest, 2010
