Benned is felvillant már az EXIT felirat? Valóban sokkal jobb külföldön, mint itthon? Fejvesztett menekülésről vagy tudatos jövőépítésről van szó? Az ELIT EXIT-en ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Egy közéleti vitasorozat első előadását tartották kedden a Bölcsészettudományi Karon, ahol többek között a külföldi tanulásról, az elvándorlásról és arról a problémáról volt szó, hogy a „kimenekült” hallgatók vajon visszatérnek-e valaha.
A kerekasztal-beszélgetés három résztvevője Radó Péter oktatáspolitikai elemző, Zeitler Ádám, a Milestone Intézet egyik alapítója és Sándor Erzsi, a Kossuth Rádió szerkesztője és újságírója, a moderátor pedig Szabó Fruzsina, a HVG munkatársa volt.
Gondolatébresztőként Szabó Fruzsina egy levelet olvasott fel a jelenlévő hallgatók számára, amelyben egy Londonban élő magyar diák írt arról, hogy egyre több fiatal honfitársával találkozik Angliában, ennek okaként pedig nem a kinti helyzetet, hanem a magyar állapotokat jelölte meg. A levélíró végül hozzátette, amíg ezt a tendenciát látja, addig nincs is kedve hazajönni.
Egy márciusi kutatás szerint most a legmagasabb a kivándorlási arány, a röghöz kötés miatt pedig még több hallgatóban merült fel a gondolat, hogy külföldre menjen tanulni. 2007-ben kezdődött a nagyarányú mozgás kifelé, akkor évi 20 000-en döntöttek úgy, hogy elhagyják az országot, ma már ez az érték egyes források szerint meghaladja a 40 000-et is. Radó Péter szerint még nem dőlt el, hogy Magyarország kinyílik-e a kivándorlások miatt, vagy annyira zárt marad, hogy megszabadul a szabadságra vágyó fiataloktól. Lengyelország ilyen szempontból az egyik legnyitottabb állam Kelet-Európában, hiszen rengetegen mennek külföldre, ugyanakkor vissza is térnek a nyugati mintához hasonlóan.
Zeitler Ádám olyan középiskolai diákokkal és hallgatókkal foglalkozik, akik tervezik, hogy külföldre mennek tanulni, a Milestone Intézet ugyanis egyéves előkészítő programmal segíti a bekerülést a világ vezető egyetemeire. Feladata, hogy tanácsokkal lássa el a diákokat, azonban elmondta, sokan külföldre egy másik országként tekintenek, egy lehetőségre, amely biztos, hogy jobb, mint itthon maradni, hiszen olyan sztereotípiák élnek bennük, melyek szerint „az angol vagy az amerikai csak jobb lehet”. Azonban ez nem feltétlenül van így: csak itthon jelent presztízst, ha valaki elmondhatja magáról, hogy Amerikában tanult. A külföldi munkaadó viszont megkérdezi, hogy hol, melyik egyetemen, és ha az nincs a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye közt, akkor nem fognak foglalkozni Amerikával. Nem érdemes tehát egy középszerű, vagy alacsonyabb rangú egyetemen tanulni, hiszen a pénz miatt mindenkit felvesznek. Kihívásokat kell keresni, meg kell keresni, hogy amit szeretnél, azt hol tanítják a legjobban – és csak utána nekivágni az útnak.
„A magyar felsőoktatás saját magával van elfoglalva, nem a hallgatókkal” – mondta Radó Péter, aki szerint minden főiskola és egyetem csak a saját túléléséért küzd. 2005 előtt a felsőoktatás expanzív volt, ami azt jelenti, hogy egyre nőtt a felsőoktatásba belépők létszáma, ám hét évvel ezelőtt ez kifulladt. Érkezett a bolognai rendszerre történő átállás, amelynek következtében újra kellett volna gondolni az egész rendszert, azonban ez nem történt meg. Radó Péter az akkori szerkezetváltást azzal illusztrálta, hogy ha „egy csuklósbuszt kettévágunk, nem kapunk két sportkocsit”. Továbbá problémát jelent, hogy a közoktatás szűri a felsőoktatásba bekerülőket, de a 2008-as gazdasági válság sem könnyítette meg a magyar helyzetet.
Ami vonzó lehet a külföldi tanulmányokat illetően, az Zeitler Ádám szerint az, hogy például az USA-ban senki nem követeli meg az embertől, hogy 18 évesen eldöntse, mit akar kezdeni az életével. Az ottani koncepció szerint az egyetem arra való, hogy rájöjj, mi érdekel igazán. Míg Magyarországon inkább célirányos alapszakokkal találkozunk, addig külföldön az a cél, hogy minél szélesebb körű ismereteket kapjanak a hallgatók, hogy később eldönthessék, melyik irányba szeretnének specializálódni. Zeitler Ádám éppen ezért azt javasolja, mindenki olyan alapszakot igyekezzen választani, ami több lehetőséget ad számára. Szerinte ugyanis egy bölcsész lehet, hogy előbb kap munkát, mint egy mérnök, mivel a „bölcsész mindenre kiképezhető”.
A kulturális eltérésekről is szó esett, külföldön egészen más a szocializáció, a felnőtté válás folyamatát nem egyik percről a másikra várják el az embertől. Sándor Erzsi gyermeke külföldön tanul, és arról mesélt, hogy míg itthon lánya minden irányból éles kritikákkal találkozott, addig Glasgow-ban elismerést, megbecsülést kapott. Hasonló tapasztalatokról számolt be Zeitler Ádám is, aki itthon megszokta, hogy elég a kettes, sőt, örülni kell neki. Kint pedig tanárai kifejezetten aggódtak érte, hogy miért nem tanul, talán nem érdekli a közgáz? És szívesen segítettek neki.
Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek más országokban a készségek fejlesztésére, például a vitakészséget egészen korán elkezdik tanítani a diákoknak. Itthon is lenne rá igény, azonban amíg a hallgatók nem lépnek, nem lesz változás – véli Radó Péter. Akik fizetnek a tanulmányaikért, azok kliensekké válnak, és a befektetett pénzükért cserébe lehetnek elvárásaik, követeléseik, amelyeknek hangot is adhatnak.
