Posztadoleszcencia. Manapság sokszor találkozni ezzel a nyelvtörőnek is beillő kifejezéssel. Akikkel kapcsolatban pedig legtöbbször haszználják, az a ’80-as generációnak nevezett korosztály.
A szociológiai értelemben vett posztadoleszcenciával foglalkozott Kocsis Andrea, az ELTE BTK kommunikáció szakos hallgatója a Kontra Műhely fiatal művészeket és kutatókat összehozó projektjében. Szerinte ez a jelenség korosztályunk egyik legjelentősebb problémája, amelynek középpontjában a szülői háztól való leválás nehézségei állnak. Itt elsősorban az anyagi önállósodásra kell gondolnunk, hiszen az egyetemistákat már szinte csak ez választja el a teljes felnőttéválástól.
–A felnőttéválás nem egy parancsszóra történő dolog. Számtalan tényezője van, amelyeknek maradéktalanul be kell következniük. Nem vagyunk felnőttek, míg nem estünk át teljességgel az anyagi különválás dimenzióján, hiába vagyunk jogilag önállóak, szellemileg, szexuálisan teljesen érettek –mondta a fiatal kutató.
Kocsis Andrea azt is kiemelte, hogy a kutatásához készített kérdőív válaszadóinak egynegyedét aggasztotta az autonómia hiánya. Az ellentmondás, a csapdahelyzet abban áll, hogy az önállósodás a fiataloktól független okokból sokáig csak vágy marad, mert az időben kitolódó tanulmányok, a munkaerőpiac rugalmatlansága miatt az egyetemistáknak nincs ideje és lehetősége az iskola mellett dolgozni.
–A nappali tagozatos diák nem tud egyszerre teljes munkaidős állásba kerülni, hanem kezdi az alkalmi munkáknál, részmunkaidőnél, ami nem elég ahhoz, hogy eltartsa saját magát. És minél tovább csúszik az oktatás, annál később kezdődik a munkavállalás– körvonalazta Kocsis Andrea a problémát.
Fontosnak tartotta azonban hangsúlyozni, hogy nem az oktatási idő lerövidítésében látja a megoldást, hanem a munkavállalási feltételek megkönnyítésében.
–A munkaerőpiacnak is oda kellene figyelni ránk. Mert hogyha nem töltjük le azokat a fizetés nélküli szakmai gyakorlatokat, amiket tapasztalatszerzés címén elvárnak tőlünk, akár 30 éves korunkra sem tudunk majd normális munkát találni– így a fiatal kutató.
A posztadoleszcens állapot pszichológiai problémakörébe Murányi Irén, az ELTE PPK Életvezetési Diáktanácsadó vezető szakpszichológusa avatott be minket, aki munkája során gyakran találkozik olyan fiatalokkal, akik akaratuk ellenére vannak anyagi függőségben szüleiktől, miközben az élet minden más terén önállóak. Ebből a konfliktusból adódóan érzik krízishelyzetben magukat.
–Ahogy minden életszakasznak megvannak a saját teljesítendő feladatsorai, úgy a fiatalkor feladatai is meghatározottak. Ilyenkor kell, hogy kialakuljon a személyes identitás, az intimitás, amely a párválasztással válik teljessé, bekövetkezzen a szülőkről való leválás, a munka vagy a tanulás terén történő kiteljesedés. Ha azonban valamelyik hiányt szenved vagy jelentősen késik, az kihat, átadódik a másik háromra is– vélekedik Murányi Irén.
–Ezért jelent problémát a hallgatóknak a szülők „Amíg az én kenyeremet eszed…”-hozzáállása. A szülőtől való fizikai különválás, tehát a külön költözés itt nem egyenlő a teljes leválással, mert az anyagi függés megmarad, és vele együtt az erős érzelmi kötődés is– mondta a szakpszichológus.
A kellő függetlenség hiánya pedig olykor hibás döntésekhez vezet. Ha azokat nem önmagunk miatt, hanem szüleinkkel dacolva hozzuk meg, az nem vezet sok jóra.
Összességében a legnagyobb probléma a posztadoleszcenciával, hogy a mintha-helyzetekből adódó szerepválság kihat a fiatal (majdnem)felnőtt életének szinte minden területére, és persze jövőjének alakulására is, hiszen a szülőtől való függés miatt, a pálya- illetve párválasztás önálló voltának megkérdőjeleződésével később komoly problémákra derülhet fény.
Neuberger Eszter
ELTE Online
