Az akrobatikus rocky, mint ahogyan nevéből is látszik, egy igen összetett mozgáskultúra része. Sokan tartják sportnak és talán még többen táncnak. Hogy mi is pontosan, arról egy ELTE-s profi akrobatikus rockyssal, Tóth Rékával beszélgettünk.
Szerinted sport vagy tánc?
Sokan, elsősorban a laikusok, szeretik kijelenteni, hogy ez nem sport. De ha ők eljönnének egy másfél órás edzésre, akkor hamar rájönnének, hogy ugyanolyan intenzív, mint egy foci vagy kézilabdaedzés. Igaz, hogy táncelemekre épül, de a mozdulatokat folyamatos pattogás jellemzi. Például egy másfél perces táncon belül harminc-negyven rúgást is láthatunk a táncelemek, alaplépések és térdhúzások mellett. Egyébként sport-szakszövetséggel rendelkezik, tehát hivatalosan sport.
Mennyiben hasonlít az aerobikra?
Nagyon hasonlít. Vannak közös elemek egy-két lépésnél és akrobatikánál. Ott is megvan az alapvető rugalmasság és a folytonos pattogás a zenére.
Milyen szabályok mellett versenyeztek?
Két alapvető kategória van: a páros és a formáció. Ezeken belül a kis formáció 4-től 6 főig, a nagy formáció pedig 10-től egészen 16 főig szerepel. Korosztályok szerint változik, hogy kiknek milyen hosszú táncot kell bemutatni. A felnőtt nagy formációban, amelyben én is táncolok három-három és fél perces táncokat mutatunk be. Mivel a látvány igen hangsúlyos, manapság minden csapat egy-egy téma stílusában adja elő produkcióját, ezt igyekszik zeneileg és táncelemeiben is feldolgozni. Láttunk már ebben a szezonban többek közt Macskanős, Spártás, Carmina Buranas, sőt James Bondos témát is. A kreativitás tehát igen hangsúlyos egy-egy koreográfia kidolgozásánál.
Hogyan ismerkedtél meg a sporttal?
Tizennégy éve táncolok, de semmilyen extra történet nem köthető hozzá. Akartam valamit sportolni, ezért anyukám elvitt a kispesti művelődési otthonba, ahol volt jazzbalett, salsa és rocky is. Ez utóbbi rögtön megtetszett, olyannyira, hogy már az első edzésen beálltam közéjük, és azóta ott ragadtam. Megfogott, mert sokkal keményebb és feszesebb, mint egy balett vagy akár a hip-hop.
Számodra melyek ennek a sportnak a legszebb pillanatai?
Amikor összeáll egy gyakorlat. Az a legszebb, amikor hetekig, hónapokig alapozunk, készülünk a tánccal, és a végén, amikor már az edző is azt mondja, hogy igen, ezzel már ott lehet lenni. Amikor minden csapattag úgy érzi, hogy kész a tánc, és te magad is érzed, hogy remekül megy.
Melyek a borúsabb pillanatok?
Egyértelműen a sérülések. Sajnos eléggé sok van belőlük, ez is bizonyítja, hogy sport. Nagyon könnyen meghúzódik bármilyen ízület, mivel alapvetően rúgásokból állnak a mozgásformák, amik rendkívül megterhelőek. Ez a fizikai oldala, lelkileg pedig a pontozás. Amikor versenyzés közben mindent megtettél, aztán láttad az ellenfeleket is, de a ponteredmény nem a jobb teljesítményt díjazza. Ezt nehéz feldolgozni.
Melyek voltak eddigi pályafutásod legnagyobb sikerei?
Az előző csapatommal világbajnoki ötödik helyezést értünk el. Most az Invictus nevű csapatban táncolok, akikkel másfél éve vagyunk együtt, de mondhatni rocky-történelmet írtunk. Ugyanis fél év után magyar bajnokok lettünk, háromnegyed éven belül pedig a lyoni Európa-bajnokság ötödik helyét szereztük meg. Felejthetetlen élmény volt abban az ötszintes sportarénában, a döntőben utolsóként fellépni. Októberben pedig huszonnyolc csapatból sikerült a kilencedik helyezést elhoznunk a prágai világbajnokságról, azóta volt egy magyar bajnoki második helyezésünk, most pedig készülünk a további országos versenyekre és a májusi eb-re.
Hogyan néz ki egy edzés?
A félévek elején elsősorban inkább alapozás megy, aztán következhet a koreográfia átalakítása, a pontosítás, és a további erősítés. A versenyszezonban már a táncokat gyakoroljuk. Rendkívül fontos a bemelegítés, ezt követik az általános alapozó elemek, mint a térdhúzás, rúgás, majd erősítés, utána átvesszük a táncokat, ezután pedig ismét erősítünk. Az edzés végén mindig lenyújtunk, lazítunk.
Kiknek ajánlanád ezt a sportot? Gondolom elsősorban olyanoknak, akik bírják kondival.
Elsősorban azoknak, akik szeretnének valami nem megszokott, ámde látványos sportot űzni. Nem késő belekezdeni akár harminc éves kor felett sem. Viszont ízületi problémák mellett versenyezni nem ajánlatos, de persze hobbiként is lehet űzni. Érdemes minél előbb elkezdeni, egyetemistaként sem késő, bár akkor már nehezebb profi versenyzővé válni.
Milyen tulajdonságokkal érdemes belekezdeni?
A munkabírás és a kitartás itt rendkívül fontos. Úgy gondolom a pontozásos sportoknál elengedhetetlen, hogy ne szállj el, ha jó eredményeid lesznek, de akkor se törj le, ha egy sérülés miatt nem tudsz ott lenni egy versenyen. Tehát lelki és fizikai kitartás egyaránt kell. Tudatosan csináld és leld benne örömödet, különben csak nehézségként fogod megélni.
Aki esetleg kedvet kapott, hogy kipróbálja, hol teheti ezt meg?
Budapesten már rengeteg akrobatikus rock and roll klub van. Én a Musztáng Sportegyesületbe járok, Kispestre. Tudom ajánlani, mert Tormásiné Neuwirth Anikó és Patona Borbála nagyon jó edzőink. Előbbi a Magyar Táncsport Szakszövetség Akrobatikus Rock and Roll Szakágának volt több évig az elnöke.
Vannak a csapatodban rajtad kívül ELTE-sek?
Többen is. Babócsy Júlia és Velis Evelin a TÓK-ra járnak, Kárpáti Éva és Légrádi Regina TTK-sok, Horváth Dorottyával pedig ÁJK-sok vagyunk.
Köszönöm az interjút, gratulálok eddig eredményeidhez és még nagyobb sikereket kívánok a továbbiakban!
