Lilla és Peti 2019 nyarán alapították meg a BEAC Spartan-csapatát, Lilla emellett a BEAC Polefitness szakosztály vezetője, Peti pedig a BEAC labdarúgócsapat életében játszik fontos szerepet. Mindezt végzik úgy, hogy közben mind a ketten mesterszakos egyetemi hallgatók. Az online interjú során olyan kérdésekről beszélgettünk, hogy mit is jelent a Spartan életmód, hogy hogyan készülnek fel a versenyekre, és hogy milyen céljaik vannak a BEAC Spartan-csapatával.
2019 nyarán alakult meg a BEAC Spartan-csapata, hogyan találkoztatok a sporttal, és honnan jött az ötlet, hogy megalakítjátok ezt a csoportot?
Lilla: Először a Facebookon láttam mások spartanos képeit, otthon pedig egyre többet kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy nekem is ki kéne próbálnom ezt a sportot. Édesapámmal és a húgommal mentünk el az első versenyemre, amiről megosztottam pár képet a közösségi médiában, a BEAC Polefitness oldalán. Szakosztályvezetőként szerencsére sok olyan ember látja a posztjaimat, akik érdeklődnek valamilyen sport iránt. Így volt Petivel is, aki a BEAC Instagram-fiókjának kezelőjeként találkozott a posztommal, nem mellesleg pont ugyanaz volt az első versenye, mint nekem. Mind a ketten nagyon jó tapasztalatokkal és élményekkel jöttünk onnan haza, mind a ketten láttuk benne azt a lehetőséget, hogy egy jó közösséget és csapatot tudnánk formálni a BEAC kapuin belül. Ráadásul egyre többen akartak társulni hozzánk a versenyekre. Ekkor kezdtünk el azon gondolkodni Petivel, hogy alakítani kellene egy Spartan-csapatot, akikkel együtt járhatunk versenyezni. Az egyesület is maximálisan támogatott bennünket ebben az elhatározásunkban. A BEAC-nál mindig látnak abban lehetőséget, ha egy olyan sportközösség formálódik, amely meg tudja mozgatni a meglévő sportolókat és képes akár újakat is bevonzani. Úgyhogy belevágtunk ebbe a projektbe, és ma már egy bő 100 fős bázisból toborozhatjuk a versenyzőinket.
Peti: Én körülbelül 8-10 éve szúrtam ki magamnak a Spartan versenyeket, engem is a képek fogtak meg először. Azt láttam, hogy szögesdrótok alatt sárban csúsznak-másznak az emberek, amit, ki kell mondanom, menőnek tartottam. Úgymond ez volt az első inger, ami ért a sporttal kapcsolatban. A második pedig a konditeremből érkezett, ahol egy edző mindig mesélt nekem a spartanos élményeiről, részletezte az akadályokat, tanácsokat adott, hogy ha majd egyszer elmegyek egy versenyre milyen technikákkal menjek végig rajtuk. Szerette volna, ha vele tartok, és végül addig rágta a fülemet, amíg azt mondtam, vágjunk bele. Így kerültem el az első versenyemre, ami után nem sokkal, a Lilla által elmondott módon megtörtént a BEAC Spartan-csapat megalakulása.
Egy év távlatából milyen érzésekkel tekintetek vissza a csapat történéseire, mi az, amit mindenképp kiemelnétek? Mik a tervek a közeljövőben a csapattal?
Peti: Ami számomra mindenképpen kiemelkedő az elmúlt egy évből az az, hogy az Exatlon nevű tévéműsör két sztárját, Mischinger Pétert és Szabó-Thomka Hannát – akiknek egyébként volt is közük az ELTE-hez – sikerült leigazolnunk a csapatba. Erre nagyon büszke vagyok, ráadásul mivel szép számmal vannak követőik a közösségi médiában, népszerűsíteni is tudják a csapatot. Ezen kívül még egy történet jut eszembe, ami megmelengette a szívemet. Az eplényi versenyhétvégén egy önkéntes felismert, és mondta, hogy „te vagy a BEAC csapat egyik vezetője, igaz? Merthogy én is benne vagyok a csapatban, és következő versenyen már veletek indulok.” Nagyon jó érzés volt, hogy így rám ismernek, hogy tudnak erről csapatról, a Spartan oldala is megosztott már minket, tehát látják rajtunk, hogy egy jó és formálódó csapat vagyunk. Nekem a legfontosabb célom, hogy kiforrjon ez a csapat, akár egy szakosztályt is el tudnék képzelni magunknak, de a legfontosabb, hogy legyen egy olyan megbízható mag, akik mindig képviselik a BEAC-ot a versenyeken.
Lilla: Engem már az is nagy büszkeséggel tölt el, hogy csináltunk egy ilyen csapatot. Mindezt tettük úgy, hogy egy évvel ezelőtt éppenhogy részt vettünk első versenyünkön, most meg már ott tartunk, hogy a második közös versenyünkre 100 fős bázisból toborozhatjuk azokat az embereket, akik szeretnének a BEAC színeiben indulni. Jó látni azt is, hogy egy olyan közösség kezd formálódni, akikkel egy igazi, összetartó csapatot tudunk alkotni. Készítettünk már csapatpólót is, amit mindig jó érzés magunkra húzni, és képviselni vele az egységünket. Hosszú távon a hivatásomból fakadóan szeretném azt elérni, hogy minél több ember életét tudjam megváltoztatni. Gondolok itt akár életmódbeli változásra, vagy hogy olyan barátokra tudjanak a csapattagok szert tenni, akikre bármikor lehet számítani. Én ebben hiszek a Spartan kapcsán is, minél több embert szeretnénk elindítani egy olyan úton, ami pozitív hatással van rájuk.
A Spartan Race az elmúlt években vált igazán közkedvelt sportággá, szerintetek mi lehet ennek az oka?
Lilla: Szerintem azért lett ennyire közkedvelt ez a sport, mert könnyen elérhető. Vannak olyan távok és kategóriák, amin a kezdők is végig tudnak menni, tehát ugyanúgy képes sikerélményt adni egy pálya az amatőröknek és a profiknak is. Csak nyilván a kezdők egy kicsit több időt töltenek el a pályán. Illetve én úgy gondolom, hogy azért is választják sokan ezt a fajta sportélményt, mert ezek a versenyek nem csak arról szólnak, hogy juss el minél gyorsabban a rajtból a célig. Persze a profiknak ez is fontos, de például egyáltalán nem muszáj futni, ha nem bírod, vagy ha nem az az erősséged. Ráadásul az amatőr kategóriáknak közösségformáló ereje is van azáltal, hogy engedélyezett, hogy bárhol, bárkit átsegítsünk egy-egy akadályon, szövődnek is így barátságok.
Peti: Szerintem is fontosak azok a külső behatások, amiket Lilla is említett. Én még azzal egészíteném ki a választ, hogy talán az is szerepet játszik abban, hogy ez egy közkedvelt sportág lett az elmúlt években, hogy itt az emberek önmaguk ellen versenyeznek. Egy Spartan versenyen az ember a saját tűrőképességének a határait feszegeti, és muszáj kilépnie valamennyire a saját komfortzónájából. Sokan szeretik ezt a fajta sportélményt, ami mind a testnek, mind az elmének hatalmas lökést tud adni.
Lilla: Igen, ez egy olyan adrenalinlöket, ami a monoton, szürke hétköznapokból teljesen elmozdítja az embert. Amikor ott vagy egy versenyen megszűnik a külvilág, nincs se tér, se idő, nem gondolsz a hétköznapi problémákra, egész egyszerűen másképp gondolkodsz, eltörpülnek a bajok. Például, miután megmászol egy majdnem függőleges sípályát, akkor nem azzal foglalkozol, hogy milyen az idő, hogy mennyire vagy fáradt, hogy mi fáj, hanem azzal a pillanattal, hogy egy sípálya tetején vagy, gyönyörű tájjal körülölelve.
A Spartan hivatalos magyar honlapja ezzel az idézettel fogadott: „Célunk, hogy 100 millió életet változtassunk meg azáltal, hogy arra ösztönözzük az embereket, lépjenek ki a komfortzónájukból, ismerjék meg, élvezzék és magukénak érezzék a Spartan életmódot.” Mit jelent a Spartan életmód?
Peti: Ha pusztán szavakkal szeretném magyarázni ezt az életmódot, akkor úgy foglalnám össze, hogy: összefogás, küzdeni akarás, teljesítőképesség és koncentráltság. Ha ezeket a fogalmakat egy kalap alá vesszük, akkor ez adja ki a Spartan életmódot vagy a Spartan életérzést
Lilla: Az alapító, Joe De Sena a könyveiben a szívósság szót használja akkor, amikor a Spartan életmódról beszél. Sena viszont nem csak a sportra, hanem az élet bármely területére vonatkoztatja ezt a fogalmat. Ez azt követeli meg, hogy sajátíts el az életedben egyfajta szívósságot. Igazi változást szerintem ez azoknak tud jelenteni, akik kezdőként vágnak neki a sportolásnak, ami tapasztalhatóan rengeteg pozitív hozadékkal jár számukra, ilyen például önmaguk értékelése és a kitartás elsajátítása. A mostani járványhelyzet alatti korlátozásokat és nehézségeket is a Spartanon megtanult kitartásnak és alkalmazkodási készségnek köszönhetően tudtam átvészelni.
Szintén a honlapon láttam a Spartan kilenc törvényét, ez hogyan hozható összefüggésbe az életmóddal?
Lilla: Ha valakit bővebben érdekel a Spartan életmód és annak törvényei, bővebb információkat találhat Sena könyveiben, ott a civil életre vonatkozó nézeteit bővebben kifejti. Ez a kilenc törvény igazából azt írja körbe, hogy mitől lesz egy Spartan személyiség olyan, amilyen. Milyen elvekhez kell magunkat tartani, amik jobbá tehetik a mindennapjainkat.
Peti: Lilla szerintem rátapintott a lényegre. Ezek a törvények szerintem olyanok, hogy egyes pontjai átépíthetők a mindennapokba, és hasznára válhat az embernek a magánéletében, a munkahelyén, tanulásban és a sportban is.
Hogyan tudjátok folyamatosan fejleszteni magatokat, hogyan zajlott a járványhelyzet előtt egy-egy edzés és a felkészülés?
Lilla: Szervezett konkrét spartanos edzéseink nincsenek egyelőre, tehát mindenki máshogy és máshol készül fel. Egy-két közös edzésünk van, ahol a Polefitness szakosztály eszközeinek a segítségével fejlesztem a Spartanra készülők erőnlétét és állóképességét. Igyekszünk például ezeken az edzéseken burpee-zni, ami a büntetőfeladat a versenyen, amit akkor kell megcsinálni, ha valamiért ki fogott rajtad egy akadály. Ugyanúgy tudjuk közösen fejleszteni a felső test izmait, ami a Spartan-pálya legyőzéséhez szintén egy elég fontos izomcsoport. Ettől eltekintve, otthoni futással, súlyzós edzésekkel szoktak a csapattagok egy-egy versenyre felkészülni. Igaz vannak olyan gyakorlóhelyek, főleg az agglomerációban, ahol van lehetőség Spartan-pályán edzeni, de ezeket inkább a profi versenyzők használják. Arról nem is beszélve, hogy én úgy gondolom, hogy egy amatőr sportoló számára a profi edzőpályák használata elvenné a versenyek a varázsát. Ezalatt azt értem, hogy más érzés az, amikor heti 3-4 alkalommal edzel Spartan-pályán, szemben azzal, ha csak 4-5 havonta mész el egy versenyre, és ott találkozol az akadályokkal. Nagyon más élményt tud nyújtani.
Peti: Saját magamat fejlesztem én is a Spartan versenyekre. A fociedzések alapból adnak nekem egy olyan állóképességet, amelyek elegendők lehetnek a versenyek teljesítéséhez. A heti 3-4 konditermi edzéssel pedig más izomcsoportokat is meg tudok mozgatni. Amivel még igyekszünk támogatni a csapatot az az, hogy a Facebook-oldalunkra ki szoktunk tenni a sportolóktól és szakértőktől különböző cikkeket, amelyek segíthetik a mindennapi felkészülést – például a járványidőszak alatt Csere Gáspár futótippjeit –, és ezeket úgy gondolom, hogy nagyon szépen be lehet építeni az edzéstervbe. Azt vettem észre, hogy ezeket a konkrét spartanos edzőpályákat, amiket Lilla is említett, kifejezetten azok használják, akik nem sportolnak mást mellette. A mi BEAC-os csapatunkról az elmondható, hogy a versenyzőink több lábon állnak, több sportágban is jelen vannak, ahogy Lilla és én is. Így sajnálatos módon elég kevés idő jut arra, hogy spartanos edzéseink legyenek.
Milyen különböző kategóriákban indulhatnak el a résztvevők egy-egy versenyen?
Peti: Alapvetően három fő kategória van egy versenyen. Az Open kategória, amiben mi is indulni szoktunk, tulajdonképpen egy nyílt kategória, bárki elindulhat, aki a Spartan élményére végyik. Vannak az életkorok és a nemek alapján rendezett kategóriák, az úgynevezett Age Groupok, amiből a legmagasabb a 60 pluszos kategória, tehát számos korosztály képviseltetve van a versenyeken. Végül az Elit kategória következik, ahol a magyar spartanosok legjobbjai küzdenek meg egymással. Általában ők szoktak elsőként elrajtolni, hiszen náluk az eredmény és az idő is számít, fontos, hogy szűz legyen a pálya, vagy hogy ne akadályozzák őket. Egyébként már olyan szintű versenyszisztéma figyeli a profi kategória résztvevőit, hogy kvázi „nem tudnak elbújni”. A versenyt kamerákkal figyelik, így ha bármilyen szabálysértést hajt végre egy elites versenyző (például nem csinálja meg a burpee-ket, miután elrontott egy akadályt), azt a versenybírók nyomon tudják követni, és esetleges időbüntetést vagy kizárást vonhat maga után.
Milyen akadályok várhatják a versenyzőket egy-egy pályán?
Lilla: Tulajdonképpen akadálycsoportokról beszélhetünk. Ilyenek például a függeszkedéses, a mászós vagy az úszós és cipelős akadályok. Ezeken belül minden egyes konkrét akadálytípus elérhető és nyilvános, de azt nem mindig tudjuk, hogy az adott versenyhétvégén ezekből a „dobozokból” éppen mit fognak előhúzni. A távoktól függően – Sprint (5 km), Super (10 km), Beast (21 km) – pedig egyre több akadály van a pályán, ráadásul nehezebbek, ahogy a súlyok is.
Peti: Igazából a kőcipeléstől a szögesdrót alatti átkúszáson át a sáros vízben palánk alatti mászásig bármi előfordulhat. Ha konkrét akadályokat kellene említenem, akkor van például a gyűrűn lógás, a majomlétra, aminek van olyan verziója is, ami forog. Vannak különböző palánkok, ami alatt, felett, vagy éppen között kell átjutni, tehát igen-igen széles a választék. Lillára reflektálva az előző idény óta már nyilvánosságra hozzák a pályarajzokat. Egy januári besztercebányai versenyen tették ki először az akadályokkal együtt, teszem hozzá mindenki nagy meglepetésére. A reakció elég vegyes volt, a versenyzők egy része azon a véleményen volt, hogy ez elveszi a Spartan élmény varázsát. Másrészről viszont sokan üdvözölték a döntést, abból az okból kifolyólag, hogy előnyt jelenthet a felkészülés során az, ha előre tudod, hogy mire is számíthatsz. Szerintem is ez a járható út, hiszen muszáj, hogy egy profi versenyző valamennyire tisztában legyen azzal, hogy mire kell felkészülnie, hogy hogyan kell beosztani az erejét egy 10 kilométeres pályán, ez azért nagyon nem mindegy. Egyébként a Spartan igyekszik is egységesíteni most a versenyrendszerét, ami szerintem a sportág profibb szintű elismerése érdekében egy szükséges lépés.
Van olyan akadály, amit különösen kedveltek, vagy aminek a specialistái vagytok?
Lilla: Ez szerintem nagyban függ attól, hogy kinek milyen képességei, vagy alapadottságai vannak, vagy hogy melyik izomcsoportja erősebb. Van például egy negatív mászófal, amiben az a legnehezebb, hogy a versenyzők nem igazán tudják, hogy hogyan is kapaszkodjanak fel rá. Nekem a rúdsport- és légtornamúltam miatt van egy speciális bicskamozdulatom, amivel másoknál jóval könnyebben tudom venni ezt az akadályt. Sportolói karrieremnek köszönhetően alapadottságom, hogy jó az egyensúlyérzékem, ezért kedvenc akadályomnak a gerendán való lépkedést mondanám. Az idők során megkedveltem a majomlétrát is. Először ugyan tartottam tőle, mert sohasem próbáltam még a Spartan előtt, de az első versenyemen sikerélményként éltem meg ezt az akadályt, úgyhogy már elhiszem, hogy a majomlétra sem okozhat problémát.
Peti: Ha van akadály, amit nem szeretek, akkor az a gerendán való egyensúlyozás (nevet). Én főleg a húzós, függeszkedő akadályokat kedvelem, amiket főleg felsőtestből kell megoldani. Ha rangsorolni kéne, akkor első helyre a majomlétrát tenném, az Lillához hasonlóan nekem is az egyik kedvencem. A második helyre a gyűrűkön való függeszkedést, a dobogó legalsó fokára meg talán a kőcipelést tenném.
Lilla: Ez ugyan nem az akadályokhoz kapcsolódik, de sokunknak nagy kedvence a verseny elindulása pillanatában használt piro, azaz a füstbomba, ami tulajdonképpen felrobban a rajt pillanatában. A füstfelhőn való átfutás elképesztően nagy adrenalinlöketet ad, olyankor nagyon el tud kapni a spartanos életérzés. Szoktam is viccelni azzal, hogy én csak a piro miatt járok versenyekre, ami természetesen nem igaz, de mondhatni nagyon szeretem ezt a versenyelemet. Ahogy nagyon sokan kedvelik a verseny végén lévő tűzugrást is, amikor egy tűzrakás fölött kell átugrani, igazából ez a verseny végi eufória pillanata. Nem mellesleg egy esős, hideg versenyen kellemes átmelegedést is tud okozni.
Peti: Igen, a füstbomba nekem is nagy kedvencem, valóban nagyon motiváló ez a kezdés. Én egyszer majdnem lesérültem, mert egy 25 kilogrammos homokzsákkal a hátamon törtem előre a rajt pillanatában, annak érdekében, hogy elkészülhessen rólam egy olyan fotó, amikor beborít a füst. Ennek a magánakciómnak az egész versenyen ittam a levét, de azt mondom, megérte.
A Spartan egy nagyon megterhelő sportág, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen benne?
Lilla: Szerintem külön kell választani a sikerélményt és a sikerességet. A siker kulcsa nagyon összetett: profi felkészülés, profi étkezés, netalántán sportpszichológus, de ez azokra vonatkozik, akik az itthoni elit kategóriák dobogósai, akik mondjuk kvalifikálják magukat egy világbajnokságra. A sikerélményhez is kell valamennyi tudatosság, hogy a pályákat végig tudd csinálni, és ne add fel az első nehézségnél. Emellett kell egy minimális, nem is feltétlenül edzettség, de egy olyan tapasztalat, hogy tisztában legyél azzal, hogy mire képes a tested. A kezdők számára egyébként már az is nagy sikernek mondható, ha teljesítenek egy kemény pályát.
Peti: Lilla elég jól összefoglalta a kérdést, szerintem is nagyon fontos a siker és a sikerélmény szétválasztása, és az, hogy ki miért csinálja ezt a sportot. Akik járják az Európa-bajnokságokat, a világbajnokságokat, brutális teljesítményt mutatnak. Nagykanizsán volt egy verseny, amikor az Open kategória előbb rajtolt el, mint a profik. Mi próbálkoztunk úgy venni az akadályokat, hogy ne akadjunk fenn az ágakban, ne szerezzünk komolyabb sérülést, ne csússzunk le a deszkákról, az elitesek pedig mellettünk úgy mentek el, hogy konkrétan átrepültek ezeken az akadályokon.
Melyik volt az eddigi legnehezebb versenyetek? Milyen érzések kavarogtak bennetek akkor a pályán?
Peti: Az eplényi versenyt mondanám, amikor a már említett sípályán kellett szinte függőlegesen felfutni, a 40 fokban. Rögtön a pálya elején begörcsölt a vádlim, egész verseny alatt fájt is. Ott volt, hogy megfordult a fejemben, hogy én most a következő pontnál kiszállok és feladom. Viszont ahogy ez átfutott az agyamon, valami egyből átkattant, és azt mondogattam, hogy itt magamért küzdök, és hiába fáj a lábam, hiába van 40 fok, hiába nem mennek annyira az akadályok, hiába vagyok fáradt, ha már itt vagyok, és eljutottam majdnem a pálya feléig, akkor végig kell menni, nincs mese. Szemellenző le, és csak előre.
Lilla: Nekem inkább a körülményekkel szokott meggyűlni a bajom. A kazincbarcikai versenyhétvégén mind a két nap versenyeztem, így a második napnak már úgy álltam neki, hogy tisztában voltam azzal, hogy mire számíthatok. Így éreztem, hogy az akadályokkal nem lesz problémám, viszont tudtam, hogy nagyon fogok fázni. Már azon gondolkoztam a pálya felénél, hogy mennyire fogok vacogni a legvégén, ráadásul hátra volt még három vizes akadály is, az egy elég kellemetlen érzés volt. Nehézségeket még az tud okozni számomra, amikor csurom vizesen és sárosan, a vége felé jön egy olyan akadály, amit sokkal nehezebb már teljesíteni, mert az szintén csurom vizes és sáros, és az erőd is jóócskán fogytán van már. Ilyenkor akár 120 darab burpee is jöhet egyhuzamban.
Lilla már utalt a járványhelyzetre, hogyan alkalmazkodtatok hozzá?
Lilla: Ahogy említettem, a Spartan segített abban, hogy átvészeljem ezt az időszakot, de még így is eléggé megviselt a karantén és a sporteseményeknek az eltörlése. Elmaradt például egy veszprémi verseny, ami egy katonai kiképzőpályán zajlott volna, amit a honvédséggel együtt állított össze a Spartan csapata. Ez egy nagyon extrém verseny lett volna, amit ráadásul szülinapi „ajándéknak” is szántam volna magamnak. Úgy terveztem, hogy arra a versenyhétvégére leszek csúcsformában, de azok a fajta edzések, amikkel a Spartanra is készülök teljesen kimaradtak a járvány alatt. Mondhatni a fizikai és mentális állapotomat is megviselte a járványhelyzet, úgyhogy jó volt végre visszatérni a normális kerékvágásba. Igaz, hogy az első rendes rúdedzés olyan volt számomra, mintha életemben először kellett volna a saját testsúlyomat megemelni, pedig 22 éve sportolok, viszont három hónap teljesen kiesett ebből a mozgásformából is.
Peti: Nekem annyiban kavarta meg a felkészülésemet a vírus, hogy én idén meg szeretném csinálni a kétszeres trifectát, ami azt jelenti, hogy minden távot megcsinálok kétszer a különböző versenyeken, ami viszont több versenyhétvégét venne igénybe, ezek pedig sajnos a korlátozások miatt elmaradtak. Ráadásul pont a Sprint és a Super táv esett ki, ami egyfajta rávezető lett volna a hosszútávra, úgyhogy most kicsit tanácstalan vagyok e célom terén. Elmaradtak a fociedzések is, a konditermek is bezártak, persze otthon sok mindent meg lehetett csinálni, de azért ezekhez máshogy áll hozzá szerintem az ember, más az intenzitása és a hatásfoka az otthoni edzéseknek, úgyhogy én sem vagyok csúcsformámban.
Az orfűi verseny a hétvégén már meg lesz tartva, mit vártok tőle?
Lilla: Szurkolunk annak, hogy köztes időjárás legyen, az biztos, hogy lesznek bőven újdonságok, hiszen még mindig vannak bizonyos korlátozások. Nem vihetünk például hozzátartozókat, szurkolókat, a vizes akadályok is át lesznek alakítva, úgyhogy ez a vírus utáni első verseny ilyen szempontból is biztos, hogy izgalmas lesz.
Peti: Előre is szeretnék sok sikert kívánni minden BEAC-os csapattársunknak. Lillához hasonlóan én is azt kívánhatom magunknak, hogy kellemes, kissé felhős időben versenyezhessünk, de a fülledt időt mindenképp szeretném elkerülni. Valamint bízom abban is, hogy a vizes akadályok a pálya közepén vagy végén lesznek elhelyezve, hogy fel tudjunk frissülni a pálya második felére vagy a befutóra.
Ha szeretnél csatlakozni a BEAC Spartan-csapatához, látogass el Facebook-oldalukra: https://www.facebook.com/groups/2918644251542814/
képek forrása: beac.hu, spartanrace.hu
