A Magyar Waldorf Szövetség és az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet szervezésében rendezték meg a Beszélgetés a Waldorf-pedagógiáról című rendezvényt február 18-án az ELTE Kazinczy utcai épületében. Az esemény azt tűzte ki céljául, hogy mindazoknak a tanárjelölteknek, akik szeretnének többet megtudni az alternatív pedagógiai megközelítésekről, illetve konkrétan a Waldorf-módszerről és annak gyakorlati megvalósulásáról, lehetőségük legyen egy tisztább képet alkotni.
Az est házigazdája Karkus Ottó, a solymári Fészek Waldorf Iskola tanára volt. A fórum jellegű eseményen először a saját, Waldorf-pedagógiához vezető útját vázolta fel a több mint tíz éve tanító pedagógus, majd hamar rá is tért ezen pedagógia sajátosságainak és hatékonyságának bemutatására.
A hatékony nevelés három pillére a következetes jutalmazás és büntetés, a becsvágy felkeltése és a szeretet. „Szeretni pedig igazán azt lehet, akit ismerünk” – jelentette ki Karkus Ottó, ugyanis szerinte csak úgy tudunk hatékonyan tanítani, ha megismerjük a tanulók különböző tanulási stílusait. Ez egyúttal a tanulók életkori sajátosságaira való reflexiót is jelenti, hiszen ezek is olyan faktorok, amelyek erős hatással vannak a tanulók eredményes tanulására. Egy alsó tagozatos számára kimondottan nehéz egyhuzamban sokat ülni és még figyelni is arra, amit a tanár mond. Ekkor még szükséges a mozgásos szünetek vagy feladatok beemelése az órába. Ahogy a tanulók változnak, velük együtt a tanárként is tudnunk kell változni és figyelembe venni a tanulók életkori szükségleteit.
A mozgás nemcsak fizikai formájában fontos a Waldorf-pedagógiában, de a feladatok kitalálásánál és azok megoldásánál is megjelenik. Itt arra kell gondolnunk, hogy azok a feladatok, ahol egyféle megoldás létezik, vagy egyféleképpen tud a tanuló eljutni a megoldáshoz, relatíve statikus formájúak. Ezzel szemben egy olyan feladat, aminek több megoldása is lehet, vagy többféleképpen meg lehet oldani, máris rugalmasabb, jobban gondolkodásra késztet. „Miért tesznek fel olyan kérdést a tanárok, amiről a tanulók is tudják, hogy a tanárok maguk is ismerik a választ?” – hangzott el a kérdés a fórumon. Ilyen típusú feladatoknál egyszerűen kevésbé érzékelik a tanulók a probléma súlyát, nem éreznek erős késztetést arra, hogy megtalálják rá a megoldást – hiszen nemcsak az a fontos, hogy mit tanulnak, hanem az is, hogy hogyan teszik azt. Ahhoz pedig, hogy a tanuló megtalálja a problémát, az izgalmat is meg kell találnia.
Az izgalom mellett az akarat nevelésének is fontos szerep jut. A gyermek, amikor például járni tanul, folyamatosan próbálkozik, és hiába esik el, újrapróbálja egészen addig, amíg meg nem tanulja. Azért ismétel, hogy jobban sikerüljön neki. A tanuló, mint általában a legtöbb ember, többször nyúl külső segítség felé. Ilyen külső segítségként az iskola feladata lenne ennek az akaratnak az erősítése.
A Waldorf-pedagógiában az akaratra nevelés mellett fontos szerep jut a mozgásnak, a cselekvésnek. Ezt résztvevőként mi magunk is megtapasztalhattunk. A fórum közben több páros-mozgásos gyakorlatot is kipróbálva személyesen is megfigyelhettük azokat a nehézségeket, amikkel a tanulók szembesülnek nap mint nap. Ilyen például az, amikor egy tanulónak nehézségei akadnak az instrukciók követésével, de a tanár nem ismétli el, vagy nem magyarázza el másféle módon. Ezt úgy szemléltette Karkus Ottó, hogy az egyre egyszerűbb utasításokat egyre gyorsabban mondta, résztvevőként pedig követtük ezeket, több-kevesebb sikerrel. Ennél a gyakorlatnál a többszöri ismétlés eredményre vezetett, de egy másiknál, amikor késleltetve kellett csinálnunk a mozgásokat a testünk egyik oldalával, már nagyobb akadályokba ütköztünk.
A következő kiemelt célja a Waldorf-nevelésnek a művészet mindennapi fontosságának hangsúlyozása és a folytonos alkotás. Ezzel a tanulóknak nemcsak a kreativitásukat, de a fantáziájukat is erősítik. Ehhez kapcsolódóan a Waldorf-pedagógia egyik gyakran támadott pontjáról is a szó esett, ez pedig a televízió és más okoseszköz korlátozott használata az iskolában, illetve az iskolán kívül. Karkus Ottó szerint fontos szerepet játszanak az ezzel kapcsolatos döntések, és a nem döntés is ugyanúgy döntés. Tehát nem feltétlenül származik sok jó abból, ha a gyerek azon kérdésére, hogy „miért nem nézhetek televíziót?”, csupán csak annyit mond a szülő, hogy „csak”, vagy „mert az iskolában azt mondták”. Fontos, hogy a szülők azonosulni tudjanak a saját döntéseikkel, így tudnak igazán hitelesek maradni a gyerekek szemében.
A nevelés folyamatát pedig a művészetekkel, azon belül is a szobrászattal, konkrétan a szobor-ember párhuzammal szemléltette a gyakorlott pedagógus, hiszen ahogy a kőben is már benne van a kész szobor, a tanulóban is ott rejlenek az előzetes ismeretek, tapasztalatok és készségek. A tantárgyaknak, és méginkább a tanárnak a feladata az, hogy ezeket területeket formálja. Természetesen, ahogy tökéletes szobor, úgy tökéletes tanuló sem lesz soha, mindig lehet találni olyan pontot, amit másképp csinált volna utólag az ember; de ez a folyamatos reflexió, önmonitorozás is magát a fejlődési folyamatot szolgálja. A művészet másrészről az alkotói szabadságról is szól – tehát a tanároknak szabadságban kell dolgozniuk, ami, bár nagy teret ad a tanárnak, egyúttal hasonlóképp nagy felelősséget is. Ez különösen érvényes azokra az esetekre, amikor a tanár több éven keresztül tanít egy osztályt, így nem tud visszafelé mutogatni vagy más tanárt felelősségre vonni.
A fórum zárása a felmerült kérdéseknek hagyott nyitott teret, így került szóba a Waldorf-pedagógia viszonya a differenciáláshoz, illetve az ideális osztálylétszámhoz. Karkus Ottó már többféle létszámú osztállyal is dolgozott, és tapasztalatai alapján nehéz volt ideális számot mondania. Amellett, hogy fontos az egyéni igények megfelelő kielégítése és az odafigyelés, arra is ügyelni kell, hogy elegendő teret hagyjunk a tanulók számára. Míg egy harminc fős osztályban az egyéni bánásmódot nehéz megvalósítani, egy nyolc gyerekből álló osztályban inkább az autonómiát.
Ez a fórum nyitánya annak a március 16. és 18. között megtartandó előadás-sorozatnak, melynek keretében tapasztalt Waldorf-tanárok fogják bemutatni három délutánon keresztül a Waldorf-iskola alsó, közép- és felső tagozatának pedagógiai módszereit, eszközeit és ezek egymással való összefüggéseit. További részletek és információk az eseménynél olvashatóak.
A képeket Kovács Miklós Dániel készítette.
