A digitalizált világban is megmaradt a szerepe a névjegykártyának. Valljuk be, praktikus dolog: minden fontos dolog rajta van, kicsi, könnyen tárolható, olcsó és elegáns. Mit kell tudni a névjegykártyáról? Erre a kérdésre válaszolunk nyelvi illem sorozatunk harmadik részében.
A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha!
S e rövid név, értelme tárva,
tudjátok mégis, mit jelent?
Egész világot, önkörében,
mely zártan, szuverén kereng.
Írja Babits Mihály Névjegyemre című versében (részlet). Babits korában már nagyjából a mai formájukban léteztek a névjegyek, azonban kialakulásuk története igen régre nyúlik vissza. Mint oly sok minden, ez is a távoli Kínából jött Európába. Kínában a középkortól használták ősét, Európában pedig XIV. Lajos fényűző udvarában jelent meg. Eleinte egyfajta látogatójegyként funkcionált, amelyre rövid üzeneteket írtak. A névjegykártya már ekkor is azonosító (akkor még nem volt személyi igazolvány) és identitásjelző szereppel bírt. Ma sincs ez másképp, a névjegykártya tartalma és külleme sokat elárul gazdájáról.
A névjegykártyáknak vannak bizonyos formai elemei, melyeket érdemes követni. Az egyik ilyen a mérete. Szinte országonként változik, Magyarországon 9-szer 5 cm-es a szabvány névjegykártya. A méretet azért érdemes követni, mert az, akinek adunk a névjegyünkből, ezt a szabványméretet fogja tudni jól tárolni. A névjegyre fektetve írunk, ajánlott a fehér háttér, illetve a sötét betűk. Fontos, hogy a névjegykártya kartávolságról olvasható legyen! A magánnévjegykártya formai elemei kevésbé kötöttek, ott a tulajdonos saját kreativitását is felhasználhatja a névjegykártya készítésekor.
A névjegykártya elrendezésének azért van nagy szerepe, mert ez segíti a könnyű eligazodást az adatsorok sűrűjében. A hivatalos elrendezésben a felső egyharmadban a cég logója kap helyet, középen a teljes név kiemelve, alatta a rang, beosztás, tudományos fokozat stb. áll. Ez alá kerül a cég neve. A kártya jobb sarkában a levélcím, bal sarkában pedig a telefonszám és az e-mail-cím kell hogy legyen.
Azért még felmerülhet pár kérdés. Például az, hogy milyen név kerüljön rá? Alapvetően a hivatalos, de ez nem kötelező. Előfordulhat, hogy valaki a hivatalos életben nem a teljes nevét vagy nem az eredeti nevét használja (pl. Kovács Gyuláné Kovács Ilona néven jegyzi magát; az újságíró névazonosság miatt felveszi nevébe az R. betűt: R. Kiss Béla). A névjegykártyán az a név szerepeljen tehát, amellyel az illetőt a szakmai életben ismerik. És mit tegyünk akkor, ha valaki több funkciót is betölt? Egy névjegykártyára csak egy funkció kerülhet, tehát a legfontosabbat kell feltüntetni. Ha szükséges, akkor inkább legyen több névjegye az illetőnek. Lehet idegen nyelvű névjegyünk is, ekkor vagy külön készíttessünk, vagy a túloldalra kerüljön az idegen nyelvű szöveg (mindig azzal a felével fölfelé fordítva adjuk át, amilyen nyelven kommunikálunk az illetővel).
Ha már van névjegykártyája az embernek, akkor csak az átadás mikéntje okozhat nehézséget számára: kinek, mikor és hogyan adjon névjegyet? Az alapvető szabály az, hogy az alárendelt ad névjegyet a fölérendeltnek (alacsonyabb beosztású a vezetőnek, férfi a nőnek, fiatalabb az idősebbnek). A fölérendelt is viszonozhatja ezt a saját névjegyének átadásával, de ez nem kötelező. A kártyát viszont az átadás után illik megnézni, valamit reagálni a tartalmára vagy a külsőjére. Előfordulhat, hogy olyan adatot is meg akarunk osztani, ami nincs a névjegykártyán (pl. magántelefonszám). Ekkor visszakérjük a kártyát, és a másik fél előtt írjuk rá az adatot – előre átírt névjegyet soha ne adjunk át. Azt pedig említeni sem érdemes, hogy koszos és gyűrött névjegykártyát sem adunk. Annak, aki sok névjegyet kap, érdemes rendeznie azokat, esetleg kis emlékeztetőket írnia a kártyák hátoldalára, hogy később is tudja, kitől kapta.
A névjegyet nemcsak személyesen lehet átadni, hanem küldeni is szokás (pl. kis ajándék, virágcsokor mellé), bár ezzel a lehetőséggel viszonylag ritkán élnek az emberek. Névjegyküldéskor rá kell valamit írni ceruzával a névjegyre. Az egyik lehetőség, hogy rövid üzenetet hagyunk rajta (pl. Üdvözlettel; Szeretettel küldöm; Köszönöm a tegnap estét!). A másik lehetőség pedig a francia rövidítések használata (ez inkább a diplomáciában bevett), amelyeket a jobb felső sarokba írhatunk. Pár példa ezek közül: a. c. (avec compliment) = üdvözlettel (ajándék és virág küldése mellé), p. r. (pour remercier) = köszönettel, p. f. (pour feliciter) = sok szerencsét!, p. f. n. a. (pour feliciter la nouvelle année) = boldog új évet!, p. c. (pour condoleances) = részvétnyilvánítás. A névjegykártyát soha nem írjuk alá.
Nem mindegy tehát, hogy milyen a névjegykártyánk minősége, szerkesztettsége, hiszen az sokat elárul személyiségünkről, üzenünk vele a külvilág számára. Az átadás vagy küldés illeméről nem is beszélve…
(Az írás a Kossuth rádió Édes anyanyelvünk című műsorában kéthetente hallható nyelvi illem sorozat egyes adásaiból készült írásbeli, bővített változat.)
Kiemelt kép: blog.bizref.hu
