Végre egy film, ami bebizonyítja: nem minden a pénz. Lehet alacsony költségvetésből is remek és lebilincselően izgalmas mozit csinálni, csupán egy pompásan megírt sztori és kreativitás kell hozzá. A bűnösben ezt a kettőt maximálisra feltolták, ráadásul egy nagyon különleges módszerrel alkották meg.
Gustav Möller, A bűnös rendezője azzal durrantott igazán nagyot, hogy az egész film során egy képet látunk. A főszereplőt, Asger Holmot (Jacob Cedergren), aki a 112-es segélyhívó központ irodájában fogadja a beérkező hívásokat. Asger eredetileg rendőr, ám felfüggesztették, ami a későbbiekben jelentőségteljes lesz. A cselekményszál egy nő, Iben hívásával kezdődik, akiről hamarosan kiderül, hogy elrabolták. Ám a hívás sajnos megszakad. Asger viszont elindítja a hajszát az emberrabló után. Hozzátenném, itt sincs semmi változás, továbbra is a főszereplő arcát látjuk, esetleg még az iroda egy-két dolgozóját. A vonal másik végéről semmit sem mutatnak az alkotók. Bár a hívás az egyetlen nyom, amin a hatóságok elindulhatnak, Asger n
em hagyja annyiban, személyes ügyének tekinti a nő megmentését. Mindeközben Asger versenyt fut az idővel, megküzd tehetetlenségével, majd rájön, hogy egy sokkal nagyobb bűncselekmény áll a hívás hátterében.
De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon, miért fontos, hogy egy helyszínre és egy emberre fűzi fel filmjét Gustav Möller. Elsősorban ez egy thriller, ami egyáltalán nem durva. A műfaji határok mindig instabilak, de ha a sztorit végig kísérné a kamera, A bűnöst lehet, hogy inkább horrornak titulálnák, mint thrillernek. A másik plusz, amit hozzáad a filmhez, hogy teljes mértékben a képzeletünkre bízza a cselekmény kibontakozását. Egy egyénre szabott filmet kapunk, mely tulajdonképpen ránk, a nézőkre van bízva. A csavaros történet mellett ez is rádob egy nagy dózist a film izgalomfaktorára. A csavarokra visszatérve és nem spoilerezve: az biztos, hogy nem spóroltak velük a filmben. Szóval ha valaki esetleg attól tartana, hogy az egy helyszín–egy ember–egy kép unalmassá teszi A bűnöst, az hatalmasat téved. Rég láttam már ilyen jó filmet, ami folyamatos gondolkoztatásra késztetett, és a figyelmem kicsit sem lankadt a 85 perc alatt.
Címet választani nem egyszerű, ezt újságíróként garantálni tudom. A bűnös alkotói viszont egyenesen a céltábla közepébe találtak ezen a területen. Elsőként egy nem túl konkrét, de mégis érthető utalást kapunk a címre, így nézőként máris egy aha-élményt okoznak a mozi készítői. Aztán csűrik-csavarják a történetet, végigmegyünk egyesével a logikai lépéseken, és újra elgondolkozunk rajta. Felmerül: talán másodlagos jelentése van? Majd az is leesik, és mire megint örülnénk, hogy hurrá, megvan, elkeserítelek titeket: nem lesz. Mert a frenetikus ebben a címben és a filmben az, hogy nem tudod megmondani, ki a bűnös, illetve azt, hogy ki nem az. Ez így leírva bonyolultnak tűnik, de a dánok zseniálisan összehozták, higgyétek el nekem. 
Eddig dicsértem eleget az alkotókat, ám nem fektettem elég hangsúlyt a főszereplőt alakító Jacob Cedergrenre, akinek hihetetlen teljesítménye ez a thriller. Hiszen a kamera rá van tapadva. Érzései, testtartása, mozdulatai, arckifejezése és mimikája mindaz, ami segíti átélni a történetet. A reakciói alapján ítélünk mi is, gondolatmenete alapján haladunk, igazából Asger vezet végig minket a filmen. Sokszor mutatják közeli képekben, csupán néha kapunk róla távoli snittet. Az utóbbiak viszont segítenek elgondolkozni azon: esetleg mi máshogy döntöttünk volna az adott szituációban? Hiszen ezek komoly ügyek, hiába „csak” egy telefonos diszpécser feladatköréről van szó. Sokszor akár sorsok, életek felett is dönthet. A bűnös bemutatja a segélyhívó központ világát, mely kívülről egyszerű telefonálgatásnak is tűnhet, ám belülről tele van felelősséggel és komoly döntéshelyzetekkel.
Tudnám még tovább fokozni, miért is lett igazán jó ez a film, de egyáltalán nem szükséges. A bűnös magáért beszél. Aki nem hiszi, járjon utána!
Forrás: port.hu
Kép: port.hu
