Szerdán került megrendezésre az ELTE PPK és a BEAC „Egészséges életmód az ELTE-n” kampányának keretein belül a „Testközelben”, mely egy előadás-sorozatot takar az egészséges életmód jegyében. A rendezvény elsősorban az ELTE oktatóinak és munkatársainak lett meghirdetve.
Elsősorban azokat a munkatársakat szeretnék megszólítani:
– akik eddig sosem sportoltak semmit
– akik korábban már sportoltak, de abbahagyták vagy sosem tudták elkezdeni igazán
– akik szeretnének sportolni, de nem tudják, hogy számukra milyen mozgásforma lenne megfelelő
-akik tudják, hogy mozogni (fél) egészség, de az első lépéseket nehezen vagy nem tudják megtenni egyedül
– akik azért nem sportolnak, mert nincs megfelelő motivációjuk.
Simon Gábor (BEAC, ügyvezető igazgató) megnyitójában kiemelte a sportos oktatók szerepét az egyetemi életben. „A mi célunk az, hogy az ELTE egyetem dolgozói képben legyenek az egyetemen található sportolási lehetőségekkel, akár ők szeretnének mozogni, akár a hallgatók érdeklődnének a lehetőségek felől ” – hangsúlyozta Simon megnyitó beszédében.
Az első előadó személyében az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének igazgatóját, Dr. Köteles Ferencet hallhatta a közönség. Előadása a „Testi tudatosság és a sport szubjektív pozitív hatása” címet kapta. A 21 éve aikidozó intézetvezető előadásában helyet kapott az említett sport pozitív hatása például a stresszoldás megkönnyítésére. A sport negatív hatásai főként az élsportolókat érinti – a hangulat és jóllét romlása, a túledzésből fakadó enerváltság és depresszió, illetve a testedzés-függőség. Miért nem mozgunk? – merült fel a kérdés Köteles előadásán, melyre több válasz is adható a lemondástól való félelem (időhiány, alváshiány), anyagi problémák mellett. A legérdekesebb ilyen ok az evolúciós lustaság elmélete, miszerint úgy vagyunk berendezve, hogy csak akkor mozduljunk meg, mikor nagyon muszáj.
Dr. Bárdos György a „Mozgás és belső jól-lét” témájával foglalkozott. A tanár úr 1973 óta tagja a BEAC-nak, gyermekkorában
kézilabdázott majd úszott, de egyik sportág sem nyerte el igazán a tetszését. Jóval később, 38 évesen kezdett el öccse unszolására kick-boxolni, versenyekre ugyan nem járt, de több fokozatot is megszerzett. 58 évesen pedig teniszezni kezdett, s azóta is rendszeresen edz az E LTE Mérnök utcai sporttelepén. Előadásában az egészség védelmének és megőrzésének társadalmi szerepéről beszélt, melynek megvalósulásához megfelelő intézményrendszer, pénz és közakarat szükséges. Szóba került az is, hogy az egészséget kockáztató tényezők nagysága nem összeadódik, hanem egymás felerősítve, hatványozottan nő, amennyiben az ember nem figyel oda.
Dr. Berkes Tímea kifejtette, hogy a mozgás mindennapjainkba való beiktatásával és rendszeresítésével kapcsolatos tévhit, miszerint „csak akarni kell”, nem igaz. A tervezés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni és két féle stratégiát kell egyszerre alkalmazni. Az első a cselekvési terv, melyben megfogalmazzuk és napi bontásban leírjuk, hogy mit, mikor, hol, melyik nap és kikkel fogunk sportolni. A lényeg, hogy a terv leírásával tudatosul a cselekvési szándék, és az agyunk könnyebben rávesz minket, hogy tartsuk magunkat az elhatározásainkhoz. A második a megküzdési terv. Ha például valaki nem szeret futni esőben, de amúgy él-hal a futásért, nem marad otthon az eső miatt, hanem elmegy az edzőterembe és kivételesen futópadon edz. De Berkes arra is felhívta a figyelmet, hogy ahhoz, hogy mozogjunk, nem muszáj feltétlenül sportcipőt húznunk, kezdetnek elég, ha hazafele két megállót nem busszal teszünk meg, hanem gyalog.
A sporttagozatos általános iskolát végzett Dr. Székely Mózes életét is végigkísérte a sport. Vízilabdával kezdte, de az nem az ő sportja volt, később pedig megismerkedett a vívással és asztalitenisszel. Bárdos tanár úrhoz hasonlóan nála is nagy szünet következett 39 éves koráig, azóta pedig a triatlonos életforma jellemző rá. Eddig nyolcszor teljesítette a hosszútávú Ironman kihívásait (3,8 km úszás – 180 km kerékpár – 42,195 km futás). Előadásának fő pontja az életminőség-görbe volt, mely az egészség/életmód – életévek tengelyen mutatja az életminőség milyenségét testmozgással és annak hiányában az évek múlásával.
Dr. Hevesi Krisztina tornász édesanyja és jégkorongozó édesapja támogatására szintén fiatalon belekóstolt több mozgásformába, karatézott, majd balettezett. A sport- és szexuálpszichológus záró előadásából pedig kiderült, hogy a szex megvonása csak az élsportolók számára lehet kedvező, ezzel ellentétben a rendszeres szex csökkenti az érzelmi kilengések számát és a menopauza könnyebb megélésében is szerepet játszik.
Balogh-Kovács Márta, az ELTE PPK Dékáni Hivatalának munkatársa kezdeményezte a rendezvény létrejöttét, melyhez a BEAC-ban talált partnerre. Cikkünk zárásaként őt kérdeztük az eseménnyel kapcsolatban.
1. Az előadás célja a sport népszerűsítése az oktatók és munkatársak körében. Úgy látod esetleg, hogy kevés az érdeklődés ebből a rétegből az ELTE-n, vagy mi miatt éreztél indíttatást a projekt elindításakor?
Egyetemi éveim alatt (ELTE BTK) a hallgatókért dolgoztam a Hallgatói Önkormányzatban, majd 7 évig közalkalmazottként szintén, 2 éve pedig a PPK munkatársaként tevékenykedem. Számomra mindig is fontos volt tenni a közösségért, amiben mindennapjaimat töltöm, emellett az esemény indíttatása természetesen teljesen személyes. A motiváció saját sport-élményen alapul. 26 éves koromig jóformán semmit sem mozogtam/sportoltam. Barátaim folyamatos unszolása, végül egy egészségügyi probléma kellett ahhoz, hogy életmódot váltsak és elkezdjek rendszeresen mozogni. Ennek során tapasztaltam meg, milyen nehéz is nekiindulni, mit él át az ember, amikor elkezdi megismerni a saját testét, a korlátokat, határokat és azt is, milyen ezeket átlépve megtudni saját magunkról, mire is vagyunk képesek valójában. Ma már nem tudom elképzelni, hogyan tudtam mozgás nélkül létezni.
Azt szerettem volna, ha a résztvevők előadóinkon és a témákon keresztül megértenék, milyen fontos fizikai kiterjedésünkre figyelni és vigyázni tudni, hogy a rendszeres mozgás során megtanuljuk érezni és érteni a testünk jelzéseit, amely tapasztalataim szerint a változtatás alapja. Úgy gondolom, hogy saját testünk és akár személyiségünk tudatos fejlesztéséért felelősséggel tartozunk. Nem a másokhoz képest elért siker a lényeges ebben a történetben, hanem az önmagunkhoz mért változás. Szerettem volna felébreszteni vendégeinkben a változtatásra való igényt, felhívni a figyelmet arra, hogy apró döntések meghozatalával klasszisokkal jobb minőségű életet élhetnek. Azt gondoltam, sokan lehetnek az ELTE-n, akik hasonló cipőben járnak, mint amiben én jártam, s talán segítséget jelenthet, gondolatébresztő lehet számukra, ha kicsit bővebben beszélünk az életmódváltásról, arról, hogy miért is olyan nehéz elkezdeni.
2. Személyes kötődés vagy inkább a szakmaiság vezérelt az előadók kiválasztásánál?
Lévén, hogy a PPK-n dolgozom, akár testünkről, akár lelkünkről van szó, a legjobb helyen keresgélhettem. Kézenfekvő volt, hogy a témához kapcsolódóan saját Karomról kérhettem fel az előadókat, akik kiváló szakemberek. Természetesen az vezérelt a kiválasztásban, hogy a terület szakértői, kutatói, tudósai szólaljanak meg, akik maguk is rendszeresen sportolnak, hiszen ettől vált hitelessé, amiről beszéltek. Mindegyikük örömmel és egyből vállalta a feladatot, nem volt kérdés, hogy csatlakoznak-e a kezdeményezéshez.
3. Ez volt az első életmódváltással kapcsolatos, egész egyetemet érintő rendezvény, melyre szép számmal eljöttek a meghívottak. Terveztek a későbbiekben hasonló előadásokat?
Úgy gondolom, hogy ez az esemény új lehetőségeket nyithat meg, akár az előadások, akár egyéb téma közeli kezdeményezések előtt. Hely-, idő-, kapacitás- és pénzfüggő, hogy mit és hogyan tudunk kivitelezni. Személy szerint szívesen folytatnám, amit elkezdtünk. Bízom benne, hogy a későbbiekben is partnerre találunk az Egyetem vezetésében, és továbbra is nyitottak lesznek az alulról jövő kezdeményezések előtt. Már van ötletem, ötletünk a lehetséges folytatást illetően, de szívesen vesszük dolgozóink észrevételeit, javaslatait, ötleteit is, néhány egészen jó felvetés már érkezett is közvetlenül az előadás után, amit nagyon köszönünk!
4. Mit üzennél azoknak, akik részt vettek és azoknak, akik nem vettek részt az előadáson?
Mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy legyen nyitott a világra, embertársaira és önmagára is. Az első lépés a saját magunkkal szembeni őszinteség, legyen az gyengeségeink beismerése vagy saját értékeink elismerése. A második a változtatás szükségességének felismerése. Ezután kellő szándékkal a hátizsákunkban bármi lehetséges, és még az is, amit eddig nem tudtunk elképzelni: aki képes lépni és változtatni, azzal egészen csodás dolgok történhetnek!
Az eseményről készült galériánkat itt találjátok.
