Remélem, nem csak én vagyok az, aki hiába van tizedjére egy városban, mégis újra és újra meglátogatja az állandó tárlatokat a helyi múzeumokban. Elvégre igazi bölcsészként jobb a valóságban is szembesülni a műkincsekkel, melyeket a „művtöri” szemináriumokon csak monitoron vagy könyvekben van lehetőségünk csodálni. Továbbá a kódexek sokat megélt példányait végre nem egy homályos fotó alapján kell bogarászni – bár a feladat így sem sokkal egyszerűbb. Egy szó, mint száz, végre élményekkel is gazdagodhatunk hallgatóként, nem csak ismeretekkel – a cikkben pénztárca- és bölcsészbarát londoni beszámolóm következik.