Elte Online hírportál

Szezonbeli egyik legösszeszedettebb produkcióját előadó teremfocis fiaink a külső tényezőkkel dacolva, év eleji botlásaikat feledtetve 3-1 arányban múlták felül a Dunaújváros Főiskola legényeit a másodosztályú pontvadászat 16. fordulójában. Miként idézték meg a téli-tavaszi egy hónapos szunnyadást megelőző összecsapáson a felek a nyarat? Derítsd ki egy „Tovább”-ra kattintással!

 

Amíg a magyar első osztályú futsalbajnokságban ritkaságnak számít az a jelenség, hogy a megmérkőző felek egyike az éppen aktuális meccs előtti keretbe nem tud benevezni a szabályok által maximálisan megengedett 12 játékost – kezdőötös plusz 7 csere –, addig a második vonalban már közel sem ilyen biztató a helyzet. Az előző évi, hazai rendezésű EB óta némiképp javult a szituáció, hiszen mind férfi, mind női fronton egyre több klub jött létre, azonban játékos ügyileg a közvetlen riválisokkal szemben továbbra is lemaradásban vagyunk.  Ezen okfejtés alól kivételt képeztek a hétfői est főszereplői, a Dunaújvárosi Főiskola és az ELTE SE együttesei, melyek nem csupán soros összecsapásuk alkalmával, hanem a pontvadászat eddigi találkozóin – legyen szó hazairól, vagy idegenbeliről – is nagy számban képviseltették magukat. Edzői szempontból hálás helyzetnek számíthat a bő merítési lehetőség, azonban ha a játékosok nem kezelik éretten a versenyhelyzetet, akkor a keret kijelölésekor könnyen visszájára fordulhat a bőség. Ez a szélsőség volt megfigyelhető a felsőoktatási intézmények ütközete előtt is. Amíg a mieink részéről Kiss Gergő és Eőri Jani különösebb zokszó nélkül vette tudomásul, hogy ezúttal az őket elkísérő ismerősök társaságában csak a lelátóról szoríthatnak társaiknak, addig újvárosi fronton a szurkolók körében helyet foglaló Elter Zoltán, Ősi Gábor, Szili Zoltán trió nélkülözése egyesekben ellenérzéseket váltott ki. Hivatalos indokot nem sikerült megtudnunk, ám a verebek a hiányos edzéslátogatást csiripelték okként.

 

Újfiúra lehettünk figyelmesek ellenben Tóth Károly kék szerelésben linóleumra kivonuló fiai között. Az első sorba betett Hortobágyi Robi igazolásán még a tinta sem száradt meg, az sportorvosiján pláne nem, s a pénteken elmaradó tréning infójának ismeretében a 40 perc egyik fő kérdésének az ígérkezett, hogy mennyire tud zökkenőmentesen beilleszkedni a srácaink közé, esetlegesen új lendületet adni az utóbbi időben kissé megrekedő ELTE SE-szekérnek? Sok ideje nem volt az ismerkedésre, ugyanis a kezdőrúgást követően szumós módjára rögtön egymásnak estek a csapatok. Az Eőri Jani kimaradásával csapatkapitánnyá avanzsált Monspart Laci lövésébe a hazai bekkek dobták bele magukat, majd az ellentámadás végén Barics Péter fűrészelte ketté a keresztlécet próbálkozásával. Az újabb gólszerzéssel kecsegtető akcióra a hatodik minutumig kellett várni, ám az egyéni szólóba kezdő Pletser Zoltán kiszorított pozícióból már csupán az oldalhálóba vágta a pöttyöst. Postafordultával viszont már nyomkodni kellett az eredményjelző táblát kezelő masina billentyűit: Siklós Özsi labdát szerzett, Farkas Dezső egy csellel két védő figyelmét vonta magára, így a frisshús Hortobágyi Robi senkitől sem zavartatva vágta be a kapuba a zsugát. Fél percre rá a gólszerző a kanadai táblázaton kis híján az assziszt rublikába is behúzhatott egy strigulát, ám átadása után Monspart Laci kísérletének a jobb kapufa állt ellent.

 

Pofonegyszerűnek tűnt, ám a játékrész közepétől a Balaskó Iván – Nagy Attila tandem több értelemben is megnehezítette a mieink életét. Elsősorban a gólszerzésre gondoltunk, ám vagy Pétervári Jani hárított bravúrosan, vagy a mezőnyjátékosaink egymást kisegítve gátolták meg a hazai támadásvezetések kibontakozását. Béni Zoli olyan lelkesedéssel játszott földijei ellen, hogy ha arról lett volna szó, ő két buldózernek is útját állta volna.  Azonban a hazai közönség kiszolgálásáért a „Panem et circenses!” („Kenyeret és cirkuszt”) felkiáltást alapul vevő Nagy Attila jégkorongosokat megszégyenítő módon állította meg bodicsekkel Monspart Lacit a félpályánál. A sporik egy sima faulttal elintézték a dolgot, pedig utólagosan ez lehetett volna az a momentum, amikor a későbbi ’Ereszd el a hajamat!’ csírájában el lehetett volna fojtani. Nem így történt, s a félidei történések zárásaként egy rossz bírói döntést követően puskaporossá vált a légkör. Egyik bekkünk szabályosan szerelte Nagy Attilát, aki manőver közben megmászta őt, s onnan elsőre horrorisztikusan nagyot esve zuhant a talajra. Nem történt nagyobb baj szerencsére, ám időközben az előnyszabálynak hála Siklós Özsi vezethette a hazaiak kapujára lasztit. Előbb a játékosunkat üldöző hazai védő billentette ki szabálytalanul az egyensúlyából, majd – a lelátóról nézve – a lapátra egy adaggal a kifutó Juhász Péter is rátett. A legjobb esetben ez két hazai fault, piros lap a kapusnak, vendég szabadrúgás kombót jelentett volna, ám minimum egy hazai fault, vendég szabadrúgás variációnak kellett volna következnie. Nos, sokak megrökönyödésére ebből az alábbi ítélet született: egy hazai fault, egy vendég fault és oldalbedobás a hazaiaknak. A leírtak önmagukért beszélnek: fogalmatlanság, pedig az apróságokat direkt nem is róttuk fel. Már ekkor bizonyos volt, hogy a pokolba jöttek Tóth Karcsi tanítványai, s a helyi játékvezetők elleni csatát is meg kell nyernünk a sikerhez.

 

Fordulás után kicsit magasabb fokozatba kapcsolt az Újváros, s bár Pletser Zoltán helyzetét még védeni tudta hálóőrünk, viszont a 26. percben már oda lett a makulátlansága. No nem mosóporért rimánkodtunk, de amennyiben fiaink kicsivel jobban átlátták volna a büntetőterületünk közvetlen közeléből elvégzett szabadrúgás variációt, akkor Balaskó Ivánnak minden technikai tudására szükség lett volna az egyenlítéshez. Ugyanakkor volt még csavar a mérkőzés menetében: előbb Nagy Attila ajót-ablak ziccerben már csak a portársunkkal állt szemben, amikor az elsősorban gólgyártásért felelős Farkas Dezső példamutató módon egy egész pályás sprintet kivágva segített be Pétervári Janinak a tisztázásban. A túloldalon Siklós Özsi előbb egy távoli lövéssel veszélyeztetett, ám kapu felületét nem sikerült eltalálnia. Mindenki a kidobást várta, amikor a hazaiak ketrecvédője senkitől sem akadályoztatva terült el a linón. Mint később kiderült, egy bokaficam volt a ludas, így taps közepette cipelték le társai a játéktérről. Mihamarabbi jobbulást kívánunk neki! Cseréje, Papp Krisztián nem sokáig élvezhette a ’dolce vitát’, ugyanis első labdaérintésére már a hálóban kellett kotorásznia a zsugáért Siklós Özséb és Hortobágyi Robi összjátékát követően. Lassan teltek a másodpercek, különösen az újabb közeli, piros-fehér szabadrúgáskor: ezúttal Balaskó Iván a büntetőterületünkön belül settenkedő Barics Péter elé tálalt, aki második alkalommal is csak a kapufát találta el. Sajnos ez esetben nem a jól ismert ’szamóca’ szabályai érvényesültek, így az eredményjelzőn továbbra is maradt az egyes a főiskolások neve mellett.

 

Az utolsó nagy fordulatot a 34. perc szülte meg, amikor hirtelen két hazai játékos is földre került, s miután a sporik szorgosan fújták mindkét félnek a faultokat, így nekünk gyűlt ki előbb a hat. Ennek okán Balaskó Ivánék rúghattak büntetőt, ám a sértett nem túl jól helyezett kísérletét Pétervári Jani paskolta alapvonalon túlra. A találkozó ezen periódusa már meglehetősen szaggatottra sikeredett: a sporik magyarázták a bizonyítványukat – már, amit ép ésszel egyáltalán meg lehetett. A végén szerencsére fiainknak sikerült többet megcsillogtatni a játéktudásból, s bár Monspart Laci és Siklós Özsi lövése sem eredményezett újabb ELTE SE- találatot, de a labdát rövid időszakokra sikerült elrejteni az ellen elől. Barics Péter nem nyugodott bele az állásba, s a végső hármas sípszó előtt még egy takarásból leadott kísérlettel riogatta fiaink kapuját, ám Pétervári Jani, mint az estén egy kivétellel mindig, ezúttal is a helyén volt. Sőt, a vele szemben gorombáskodó Éliás Zsoltnak köszönhetően a fősulisoknak is behúztak egy újabb szabálytalanságot. Nekik is kigyűlt az ominózus hat. Egy jó lövés kellett csupán már a tökéletes estéhez, s a roppant magabiztos Hortobágyi Robi saját és fiaink teljesítményére is feltette a koronát. 3-1 az ELTE SE-nek és a fennmaradó másodpercek annak ellenére gördültek le gondtalanul, hogy a helyiek már az 5 a 4 elleni játékot erőltették. Sikertelenül, így Béni Zoliék a hárommeccsnyi kisebb hullámvölgyből az acélvárosi pokol bugyrain át egy idegenbeli győzelemmel lábaltak ki. Folytatás egy hónap múlva: akkor a listavezető Admirál Haladás VSE teszi tiszteletét a BEAC-on.

                                                 

 

Meccsindex: 6,72

A meccs színvonala – 8 Lüktető, jó iramú, történésekben bővelkedő összecsapáson az izgalmakat mentálisan is jobban bíró egyetemista srácok maximálisan megdolgoztak a három pontért. A felek közti különbséget az önös érdekek háttérbe szorítása jelentette, ami egy csapatsportág kapcsán nem egy megvetendő szempont.

Hangulat – 7 A hallottak alapján Dunaújvárosban szokássá vált a fiatalok körében a közös meccsnézés, bár ezúttal az átlagostól kicsivel kevesebben látogattak ki a felsőoktatási intézmény sportcsarnokába. Többségük vagy csöndesen követte az eseményeket, vagy a játékvezetői döntésekkel szembeni erőteljes nemtetszését fejtette ki, ám a hajrá és a növekvő izgalmak csak előcsalogatták a torkukból a „Hajrá Újváros!” rigmust.

Sportszerűség – 5 Mindaddig békés mederben folyt a találkozó, amíg a hazaiak egy-két játékosa a párharcok során a kelleténél is könnyebben szeretett volna faultot kiharcolni. Sajnos a bírók nem álltak a helyzet magaslatán, a pályán küzdők sem könnyítették meg a dolgukat. A rossz ütemű, labdára irányuló belépők felett szemet tudnánk hunyni, ám az szándékos hátbaveregetésre még a felfokozott idegállapot sem lehet magyarázat.

Támadófutball ereje – 7 Ugyan a négy gól nem számít bőséges termésnek a futsal sportágában, mégis olyan támadásvezetéseket és egyéni villanásoknak lehettünk szemtanúi a 40 perc során, amiért egyik gárdának sem kell szemlesütve járnia. A hajrára már inkább a mezőnyjáték dominált: a vendégek próbáltak labdát tartani, míg vendéglátóik a hátrány tudatában már kissé kapkodóan rohamozták Pétervári Jani várát – sikertelenül.

Edzői húzások – 8 Nagy Attila játékosedző társaival együtt a rögzített helyzetek kiharcolására és értékesítésére helyezték a hangsúlyt, s a technikás Balaskó Iván villanásai többször is kellemetlen helyzetbe hozták az ellen hátvédsorát. Tóth Károly telitalálatot húzott Hortobágyi Robi első sorba állításakor, a kapuban Pétervári Jani parádéja is a tréner hálóőrébe vetett bizalmának jogosságát igazolta. Időkérései is óramű pontosságúaknak bizonyultak.

Játékvezető – 4 Ha kosárlabdában a palánkot sem érő dobást homálynak nevezzük, akkor a sporttársak hétfő esti teljesítménye a teljes napfogyatkozással bizonyult egyenértékűnek. Sorozatosan rosszul megítélt oldalberúgásokkal, a méterekkel előrébb elvégzett szabadrúgások engedélyezésével, teátrális mozdulataikkal és folyamatos magyarázkodásukkal elmérgesítették a hangulatot a csarnokban. S a legalja még csak most következik: egy előnyszabály alkalmazásánál döntésükkel ellentmondásba kerülve a vétlen fél számára is behúztak egy halmozott faultot.

A meccs hőse – 8 Sokáig többen is nagy eséllyel pályáztak az MVP címre: Pétervári Jani az egyetlen kapott gólt leszámítva lehúzta a rólót, tízméterest is védett Társai óriási mezőnymunkát végezve, egymást kisegítve küzdöttek. Közülük a remek passzokat kapó és azokat biztos lábbal értékesítő új szerzemény Hortobágyi Robi bizonyult ezúttal a legnek. A túloldalon Balaskó Iván többször is megbolondította őrzőit, okos gólt lőtt, az összképbe „csak” a kulcsfontosságú pillanatban elrontott büntetője rondít bele.

 

Percről percre:

7.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Siklós Özsi remek labdaszerzését követően a balján felfutó Farkas Dezsőt játszotta meg, aki a hazaiak büntetőterületéhez érve egy cselt követően a mellette érkező Hortobágyi Robihoz passzolt tovább. Új szerzeményünk 4 méterről higgadtan púpozta ki a zsugával Juhász Péter mellett a kapu bal oldalát. Soha rosszabb debütálást, 0-1!

26.p.: Egyenlítettek a főiskolások. Balaskó Iván fordult le még a vendégek hatosán kívül Árendás Tomiról, aki visszahúzta őt. A vétkes sárga lappal, az újvárosiak szabadrúgással gazdagodtak. A labdát leállító Nagy Attila a tőle két lépésre, balra helyezkedő Balaskó Iván elé passzolt, aki a későn rárontó Árendás Tomit rutinos róka módjára küldte el egy lövőcsellel, majd laposan a jobb alsóba belsőzött. 1-1!

29.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Egy újabb, remek labdalopásnak köszönhető kontrázhattak a mieink, melynek végén a csereként beálló Papp Krisztián ketrecével szemben álló Siklós Özsi az alapvonal közelében tartózkodó Hortobágyi Robit játszotta meg. Támadónk egy parádés csellel leültette a kifutó hálóőrt, majd úgy helyezett az üresen maradt kapuba, hogy a laszti a menteni igyekvő Béres Gergő lábát is érintette. Igeeeeeeeeen, 1-2!

34.p.: Szempillantásnyi időn belül két hazai játékos is a földön terült el, sajnos Balaskó Iván már faultnak köszönhetően. Mivel ez már a 6. vendég szabálytalanság volt a játékrész során, tízméteres következhetett. A játékszer mögé a sértett állt, akinek a középre, léc alá tartó lövését Pétervári Jani tenyerelte az alapvonalon túlra. Nincs egyenlítés!

40.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Éliás Zsolt fegyelmezetlenségért nagy árat fizettek a főiskolások. A hazaik 4-ese nemes egyszerűséggel, a sporik szeme láttára legyintette hátba Pétervári Janit, amiért fault járt. Ebből viszont vendéglátóinknak is összegyűlt a hatodik, így tízméteres következett. A lasztinak Hortobágyi Robi futott neki, s bár a laposan bal alsóba tartó löketre jó irányba indult el a kapuba visszaálló Juhász Péter, a hárításra esélye sem volt. Most már meg kell, hogy legyen, 1-3!

 

Edzői nyilatkozatok:

Nagy Attila Zsolt (Dunaújvárosi Főiskola): No comment, gratulálok az ELTE SE-nek. A botrányos játékvezetés mellett ellenfelünk a legjobb lélektani pillanatokban lőtte góljait, s ennek köszönhetően három ponttal távozhattak Dunaújvárosból.

 

 

 

 

 

 

 

Tóth Károly (ELTE SE): A tavaszi idény legjobb játékával rukkolt elő a csapat, ami már az első percektől kezdve gyors, labdabiztos adogatások, ötletes támadásvezetések és acélos kapuralövések formájában mutatkozott meg. Meglepően jól és hamar beilleszkedett társaságunkba a két friss igazolás, Hortobágyi Róbert és Káplár Tamás. Szerencsére a kapunk is magabiztos őrizetet kapott Pétervári Jani személyében, aki teljesítményével a mezőny fölé nőtt. A bírók nehéz helyzet előtt álltak, talán túl gyors volt nekik ez az iram. Úgy gondolom, hogy a találkozó végkimenetelét döntően nem befolyásolták, mivel a felek kedélyállapotát bosszantó tévedéseik száma kiegyenlítették egymást. Együttesemnek gratulálok tavaszi első sikeréhez, bízom a hasonló folytatásban. Hajrá ELTE SE!

 

Férfi Futsal NB II. Nyugati csoport, 16. forduló, 2011. február 7.

Dunaújvárosi Főiskola – ELTE SE 1 – 3 (0 – 1)

Dunaújváros, Dunaújvárosi Főiskola 100 néző vezette: Nagy K. (Nagy M., ifj. Nagy L.)

 

Dunaújvárosi Főiskola: Juhász Péter – Éliás Zsolt, Nagy Attila, Béres Gergő, Balaskó Iván

Cserék: Papp Krisztián, Barics Péter, Pletser Zoltán, Sarok Norbert, Takács István, Megyesi István, Kovács Tamás

Játékosedző: Nagy Attila

 

ELTE SE: Pétervári János – Hortobágyi Róbert, Monspart László, Siklós Özséb, Farkas Dezső

Cserék: Nagy Gábor, Árendás Tamás, Káplár Tamás, Béres István, Béni Zoltán, Szűcs Balázs, Simon Gábor

Vezetőedző: Tóth Károly

 

Gólszerzők: Balaskó I. illetve Hortobágyi R.(3)

Piros lap: -

 

További eredmények:                 

Külker SC – Vasas-Fortuna Futsal U21                         7 – 4

Rába ETO U21 – Szuperinfó-Vác FSE                          2 – 10

MAFC BME – Érdi Asterix Futsal Club                                    11 – 2

Keszthelyi Haladás SC – FTC-6x6 Taxi U21                             13 – 0

Admirál-Haladás VSE – Rákosmenti Futsal Club             11 – 0

szabadnapos: Tolna Mözs

 

A férfi NB II. Nyugati csoportjának állása a 16. fordulót követően: