Elte Online hírportál

Állítólag a sport ugyanaz, mint a háború, csak más eszközökkel vívják. Ha ez igaz, a foci különösen közel áll a háborúhoz, hiszen támadások, lövések, bombák, no meg megfelelő harcosok nélkül kár is győzelemben reménykedni. Ha ez igaz, akkor a fizikai és arzenálbeli adottságok mellett döntő szerepe lehet a hadrendnek, a stratégiának, esetleg a véletlennek is. És ha ez igaz, akkor a Szent Imre Gimnázium buborékjában minden szombat délután háború zajlik megannyi hős-jelölt között. Kiből lett hős és ki bukott el? Mindjárt kiderül!

 

 

Kezdésnek a bajnokság két legfiatalabb csapata feszült egymásnak. A kimenetel pedig mind a csapatok múltja, mind a táblázaton elfoglalt helyek alapján országos egyes lett volna, ám a tartalékos, edzőjével a kapuban felálló ELTE SE-Illyés U19 2-1-re legyőzte a Sujet-t. Sokan a 4+1-es játékrendszerben vélik felfedezni a Sujet mélyrepülésének okát, ám az első két fordulóban még a korábban megszokottnál is jobban muzsikáltak az imrések, ezért csak átmeneti formahanyatlást feltételezhetünk a jelenség mögött, melyből a csapat bármikor kilábalhat.

 

Két Bölcsész B-ligás egylet csapott össze a Kozelito Tél és a Zsuga Bonito találkozóján. A Zsugások a rájuk jellemző tetszetős játékkal magabiztosan, 7-1 arányban intézték el ellenfelüket, és még mindig versenyben vannak a felsőházi helyezésért. Beszédes adat, hogy a Zsuga összes mezőnyjátékosa szerzett gólt. A Kozelitonál a védekezést kellene leginkább rendbe tenni, hiszen kimagaslóan a legtöbb gólt kapta eddig az együttes, javukra legyen mondva, hogy helyezésükhöz képest sokat is szereztek.

 

A nap másik bölcsész rangadóján a sereghajtó Kofolát látta vendégül az erősen hullámzó teljesítményt nyújtó Szigeti veszedelem. Árváék végig vezettek a találkozón, és a 7-3-as végeredmény is magabiztos győzelmet jelent. Ám az első játékrész közel sem volt olyan sima, mint amit a végkifejlet sejtett. A Kofola szorosan tapadt esélyesebb ellenfelére, mindkét kapu előtt adódtak izgalmas pillanatok, azonban az idő múlásával egyre jobban elfáradtak a csere nélkül megjelenő sárgamezesek. A Szigeti pedig ha nem is minden, de sok alkalmat kihasznált a pillanatnyi kihagyások megbüntetésére.

 

Hogy még egy bölcsész derbi létrejöhetett, ahhoz erős jogász-segédlet is kellett, hiszen a Rosszmájúak két órával a Zalagyöngye elleni meccs előtt értesítették a szervezőséget arról, hogy nem tudnak kiállni. A helyszínre érkező Zalagyöngye így könnyen játék nélkül maradhatott volna, ám a Szigeti veszedelemmel közösen úgy döntöttek, hogy lejátsszák az egymás elleni, hetedik fordulóba sorsolt rangadót, amely valószínűleg a felsőházba jutásról is dönt. A Simon vezetésével támadó Szigeti aztán már az első akcióból megszerezte a vezetést, amit három további bombagól követett még a félidőben, vagyis húsz perc alatt gyakorlatilag el is dőlt a felsőházba jutás kérdése. A Zalagyöngye természetesen nem adta fel, két szép góllal sikerült is szorossá tenniük az állást. Sok veszélyt jelentettek Sándor kapujára, ám Kemény okos fejese végleg eldöntötte a három pont sorsát. Ezzel a Szigeti veszedelem egy forduló alatt hat pontot szerzett, és esélyt adott magának a hullámvölgyből való kikerülésre.

 

A nap rangadóját az „A” csoport két százszázalékos csapata, a listavezető FC Fehérvár és a csak kevésbé jó gólkülönbsége miatt második helyre szoruló JogÁSZ vívta. A Fehérvár szokásához híven hatalmas iramot diktált, és valamivel többször is került az ellenfél kapujának közelébe, ám eleinte a védelmek mindkét oldalon jól állták a sarat. A félidő legvégén Sellei távoli lövése egy lábon megcsúszva besurrant a JogÁSZ kapujába, ezzel előnyhöz jutott a listavezető. Térfélcsere után Muhi hazaívelése kötött ki saját kapujának jobb oldalában. Kétgólos hátrányban kezdte átvenni a játék uralását a JogÁSZ, de a Fehérvár szervezett és fegyelmezetten visszazáró védelmével sokáig nem tudtak mit kezdeni. Úgy tűnt, hogy veszít a címvédő, és részesül abban a balszerencsében, ami egy hete őket segítette a Stadion ellenében. Ekkor viszont Muhi ismét gólt szerzett, ezúttal a jó kapunál, és ismét a pontszerzés közelébe kerültek a kékmezesek. A hajtásnak meg is lett az eredménye, hiszen két perccel a lefújás előtt Muhi harmadszorra is beköszönt, ezúttal egy hálószaggató bomba formájában, ezzel meccsnullra alakítva az állást. Elégedettnek is tűnt a címvédő, vagy csak a Fehérvár rázta meg magát, mindenesetre a hátralévő két perc alatt utóbbi gárda előtt adódott komolyabb gólszerzési lehetőség, Rehák azonban cél tévesztett. A felek így későbbre halasztották a csoportelsőség kérdésének eldöntését.

 

Az alakulatokhoz kapcsolódó előítéletek alapján a Paksi Halászlé és a Folk Boys meccsén valóságos háborút várhattak a nézők, hiszen mindkét félről az a hír járja, hogy a győzelemért mindenre képes. Most a jobbik arcukat mutatták a felek és ritkaságszámba ment még a szabálytalankodás is. Természetesen a felvezető sorokban megidézett háború is csak lovagi tornaként vonható párhuzamba a bajnoksággal, hiszen a gárdák tisztelik egymást, sportszerűségre nem sok panasz lehet. Ha már felmerült a lovagi torna, mint allegória, a Paksi Halászlé első összecsapásra kivetette a nyeregből a Folk Boyst, lövést is alig engedtek a helyszínre épphogy befutó bordómezeseknek, miközben ők igazi futsalos akciókból összesen négyszer találtak be. Még az is belefért, hogy nem volt cseréje a Paksinak, ügyes helyezkedéssel és labdatartással elérték, hogy a második félidőben se szenvedjenek hátrányt a létszámbeli hiányból.

 

A Stadion FC nyilvánvaló esélyesként, de – vagy éppen ezért – kissé álmosan kezdett a Polszki ellen. Ugyan sok helyzetet dolgoztak ki a pirosmezesek, de az első huszonöt percben egy kivételével ugyanilyen sokat ki is hagytak. Főleg a csapat gólkirály-jelöltje, Fehér jeleskedett a lehetőségek elpuskázásában. De a második félidő második felében megtalálta góllövő cipőjét, és gólpasszai mellé még összehozott egy gyors mesterhármast. Hiába reménykedett a Polszki a pontszerzésben, a vége kiütés lett: 6-0.

 

Ennél valamivel jobban tartotta magát a Black Ram a BennFika vendégeként, igaz, ezt 95%-ban a feketék tartalékkapusának, Pétervárinak köszönheti, aki mindent védett, amit csak lehetett. Sőt, még azon túl is néhányat. Kétségtelenül a bajnokság eddigi legjobb kapusteljesítményét láthatta a kíváncsi nézősereg. A Black Ram legjobbjai hiányában nem is jelentett sok veszélyt ellenfele kapujára, még a félpályán is csak elvétve jutott túl az újoncalakulat. A BennFika viszont valóságos tűzijátékot rendezett, a játék képe alapján a tízgólos különbség sem lett volna túlzó, a valóságban háromig jutottak Huszárék. Azonban valószínűleg nem keseredtek el emiatt, hiszen így is, immár a mezőnyben egyedüli százszázalékos csapatként vezetik a „B” csoport tabelláját.

 

Zeus

ELTE Online