Ezzel a címmel került megrendezésre az október 1-2. között tartott folklorisztikai konferencia az MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport és az ELTE Folklore Tanszékének szervezésében. Az előadásokban többek között azokra a kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők, hogy hányadfokú unokatestvéreknél engedélyezett a házasság a katolikusoknál vagy a falusi jegyzőnél, hogy hogy viszonyulnak a népi történetek józan ésszel megáldott parasztjai a helyi egyházközösséghez, vagy mi történik akkor, ha egy plébános összeszűri a levet a szocialistákkal.
A kétnapos konferencia egyszerre zajlott az online térben és a valóságban is, melyek közül az előbbinél időnként felmerülő technológiai kihívásokkal a résztvevők közös erővel, gyorsan, viszonylag gyakorlottan vették fel a harcot. Ennek a hibrid konferenciának előnye, hogy az ember a nappalija biztonságából vehet részt rajta, ami elvitathatatlanul kényelmes, de azért nem tette zökkenőmentessé a részvételt.
A műfaj velejárója, hogy a hang néha szétesik, a kép elmegy, esetleg alacsony felbontású, túltömörített, vagy hogy az előadók némelyike – amint az várható volt – nem kezeli elég rutinosan a felületet. Ezekért kár lenne bárkit is hibáztatni, hiszen senki nem készült fel arra, hogy a jövő távmunkája ekkora lendülettel és ilyen korán ugrik páros lábbal az életünkbe.
Zentai Tünde például A lelkész és a község. Szemelvények a baranyai református eklézsiák életéből című előadásában a Microsoft Teams kezelése közben felmerülő nehézségeit egy csokor vadvirág virtuális és gesztusértékű átadásával kompenzálta, ami kétségkívül meghatározta a közönség hangulatát. Munkájában történelmi szemelvényekből olvasott fel példákat, melyek kiváló kontextust biztosítottak a késő újkori egyház szerepének megértéséhez, többek között anekdotákkal a török hódoltságból és a 18. századi, felekezetek közti bonyodalmakról.
Az előadások tematikája nagyjából egységesen, néhány kivételtől eltekintve a kisebb, falusi közösségek egyházi személyeinek működéséről szóltak, illetve történetekről, feljegyzésekről, ahol a gyülekezettel érintkeztek. Válogatottan, egységesen elosztva hallhattunk beszámolókat protestáns és katolikus közösségekről egyaránt, sőt, néha ezek konfliktusairól, mint Bednárik János „Ők lesznek az elsők, kik polgári házassággal megelégesznek…” Egy solymári eset tanulságai című előadásában. Ebben egy szerencsétlenül alakult szerelem történetét ismerhettük meg, ahol a felek harmad-unokatestvérként kívántak volna esküdni, azonban a katolikus egyház ezt, szabályzatára hivatkozva, vonakodott engedélyezni. Az előadó átláthatóan, diákkal bemutatva vázolta fel a kínos helyzetet és a különböző egyházi tisztviselők közötti levelezés sorrendjét, melyben a helyi plébános megpróbálta kijárni az utat a menyegző engedélyezéséhez a rokonsági kapcsolat ellenére. E mögött az állhatatosság mögött azonban nem az atya jóhiszeműsége vagy a tiszta szerelembe vetett törhetetlen hite állt, hanem az egyházban akkoriban – tehát a 19. század végén, a dualizmus korában – élő általános aggodalom, miszerint a protestánsok világi gondolataikkal és másfajta szokásaikkal a katolikusok kárára foglalnak maguknak helyet a vallási térben. Tudniillik a történet egy másik fontos szereplője, a falusi jegyző (aki felekezete szerint református volt) ajánlotta a fiatal házasulandóknak, hogy inkább nála, az egyházi szertartást kikerülve kössék össze életüket, hiszen erre akkor már pár éve lehetőségük volt.
Tengely Adrienn előadása, a Görbe tükör – avagy papok és híveik a 19. századi anekdotákban egy, a néprajzosok és irodalmárok számára izgalmas csemegéje volt az előadássorozatnak, amelyben az egyházi személyek és a falusi közösség népi történetekben betöltött narratív szerepéről esett szó. Az előadó a részeges baráttól a kéjsóvár papon át a garabonciás alakjára hajazó, trickster archetípus vándordiákig érthető, érzékletes és személyes vonatkozású példákkal mutatta be a falvak világának évszázadokon keresztül fennmaradt történeteit és annak karaktereit.
Ilyefalvi Emese, Peták Imola, Prajczer Zsófia és Vásárhelyi Petra Vallásgyakorlás vs. koronavírus. Egy online felmérés első eredményei című munkája ugyan kicsit kilógott a konferencia tematikáját meghatározó, 18-20. századi előadások közül, de ezzel együtt – és nem ennek ellenére – kiváló lezárását adta a program első napjának. Habár szórakoztatónak aligha volt nevezhető Tóth Kelemen előadásához, a Vita papi bajuszról, szakállról és atilláról 1848 Magyarországánhoz mérten, cserébe egy kiválóan szerkesztett és megjelenített szociológiai méréssorozatot láthattunk, ami egy kétségkívül fontos és aktuális témát dolgozott fel.
A konferencia második napjának egyik utolsó munkáját Varga Mátyás adta elő Shvoy püspök kiátkozta a nép papját – Szittyay Dénes bakonykúti plébános útja a felfüggesztésen át a minisztertanácsig címmel, amelyben a két címszereplő, Shvoy Lajos püspök és Szittyay Dénes plébános közötti botrányról beszélt. 1948-ban Szittyay, plébános létére, támogatta a szocialisták materialista elgondolásait, amivel természetesen magára vonta az egyház, egészen pontosan a püspök haragját. Ebből országos publicitású paláver kerekedett, melyet később a kommunisták propagandacéllal használtak fel a katolikus egyház ellen. Shvoy Lajost reakcionistának bélyegezték, meghurcolták, ami a talán a Mindszenty-per előfutára lehetett.
A konferencia előadásainak sorát Bárth Dániel zárta Miért érdekelnek bennünket a papok? A jelentések, attitűdök, értékek és szimbolikus formák történeti hasznáról című munkájával. Kutatásának középpontjában egy 19. századi káplán, majd plébános állt, bizonyos Szuhányi Ferenc. A plébános után majd’ fél folyóméternyi személyes feljegyzés maradt fenn, ami a többi, ebből a korból származó dokumentumhoz képest elképesztő szövegmennyiség. Többek között kihágásokról van szó, melyek a szentszéki ítélőszék elé kerültek, ezzel betekintést nyújtva a kétszáz évvel ezelőtti egyházi ügymenetbe.
Elköszönésképp Bárth Dániel intézett néhány szót a hallgatósághoz, melyben kiemelte, hogy a technikai hiányosságok ellenére jól sikerült a konferencia, legközelebb mégis inkább élőben szeretnék megtartani, valamint reméli, hogy akkor már csak történelmi távlatból emlékezünk a járványhelyzetre. A konferencia előadásairól írt tanulmánykötet várhatóan idén karácsonykor fog megjelenni.
