Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt bennem egy kis félsz az Éjszakai Sportnap hallgatóvonzó képességére gondolva. A szorongásom az előző napi kampánylátogatottságból fakadt. Hiába bizonyult sikeresnek az őszi Sportfesztivál, a változatos tavaszi programok nyitányán, az ELTE Sportkampányán már csekélyebb számban jelentetek meg az érdeklődők. Pedig volt ott minden.
Aggodalom ide, vagy oda útnak indultam. A BEAC folyosójára érkezve, ahol a regisztráció történt, egy korábban még nem tapasztalt kígyózó sor végén találtam magam. Több, mint 300-an jöttetek el a rendezvényre, s az apró félsz, amit éreztem, szempillantás alatt eltűnt.
Már a kezdetek kezdetén elhatároztam, hogy az este folyamán mindent kipróbálok. Sportolni fogok addig, amíg csak az erőmből „fussa” rá. A hedonista élvezetektől már csak a szokásos nyitóbeszédek választottak el, amit dr. Bárdos György, dr. Gömör Iván, Kalina Gergely az ELTE EHÖK elnöke, és a főszervező Pogátsa „Pogi” Zsuzsi tartottak. A szónokok mindenkit arra sarkalltak, hogy életük hátralevő részében se változtassanak szokásunkon, sportoljanak minél többet.
Ezután a Kovácsik-testpár került főszerepbe. A Rita vezette ELTE Cheerleader bemutatójától a parkett szélén bámuló népségnek leesett az álla. Miután magukhoz tértek a kibicek, az Évi által vezérelt bemelegítéssel ők is elkezdhették kiélni a féktelen sportolási vágyukat. A hangulat kiteljesítéséért az est folyamán a bulizós zenéket bömböltető Stiffler gondoskodott.
Nyolctól, az ún. egyharmad pályákon elkezdődtek a csapatbajnokságok kosárban, röpiben és fociban. A holtidőt egyesek beszélgetéssel töltötték, mások az elvesztett folyadékmennyiséget pótlásával. Én még ezt is sportosan próbáltam kitölteni: előbb a triatlonosok bunkerénél felállított versenybiciklik görgőzésével, majd a futógépek meghajtásával és a felső végtagok karbantartása miatt némi csocsózással. Hol ismerősökkel, hol egy újabb ismeretséggel gazdagodva. Ugyan a spinningről, TRX-ről, az iskolakörös futásról, a pókerről, a sakkról és a MEEX által biztosított X-boxokról lemaradtam, ám bármerre is jártam, még a holtpontnak számító hajnali órákban is inkább mosolygós emberekkel találkoztam, semmint kimerültséget sugárzókkal.
Reggel, fél hetes távozásomkor a fáradtságról legfeljebb a szemem árulkodott. A szám azonban elégedettséget sugalló mosolyra mozdult. Büszkeséggel töltött el, hogy sokak összefogásának hála az eddigi legélménydúsabb sportnapot tudhatjuk immár a hátunk mögött.
Kis Róbert
ELTE Online