Ákos 40 (2008-11-29)
„Hello, hello/ Újra itt vagyok/ Vissza kellett jönnöm hozzád/ És lehet, hogy maradok” – kezdi Ákos a Hello c. slágert még a hatalmas fehér leplekkel eltakart színpad mögül, árnyjátékkal örvendeztetve meg közönségét, s a nézőtéren azonnal tapsvihar és halk sikolyok áradata folyik szét. Már az első másodpercektől lebilincselő a hangulat. S hogy ez így maradt majd három órán át? Már nem is meglepő. Ákos-koncerten vagyunk.
Mikor pedig a fehér függöny szétnyílik, ott áll a zenekar talpig öltönyben, csokornyakkendővel a nyakán. Elegánsak, de egyben furcsák is. Ákos ezt így magyarázza: „Szeretnénk ünnepelni”. De kitér arra is, hogy mindennek van egyfajta önparodisztikus eleme is, hiszen a mai világból szerinte lassan kiveszik az ünnep.
A következő dal a Ki helyett szeretsz? a Test c. albumról, ezt követte a Minden most kezdődik el a legutóbbi sorlemezről, a 2006-os Még közelebb c. albumról.
Bár a közönség általam megfigyelt része sokszor tapsolt, Ákos mindezt kevesellte. Így hát egy kis buzdítás következett: „tessék nyugodtan tetszést nyilvánítani!” – majd hozzátette: „ha lehet, akkor ritmusra”. A humor a kezdetektől jelen van, és végig jellemzi a koncertet: még a líraibb, romantikusabb darabok előtt is személyes történeteivel szórakoztatja a közönséget az énekes. És a következő dalnál csettintéssel való tetszésnyilvánításra hívja rajongóit. Az Adj hitet szintén a Még közelebb c. albumon csendült fel először. Azóta pedig igazi sikerszám lett.
A Szakos Krisztián szerezte Majom a ketrecbent játsza el ötödikként a zenekar, majd a Hűség c. albumról a Nagyvárosi angyal következik. „Benned minden összetörhet” – énekli, s a lírai est talán egyik legszomorúbb dalát hallhatjuk – „Te a magánynak és a fénynek katonája vagy (…) A munkádat végzed, s a munkád végez veled”.
Hirtelen váltással a Nemzeti Színházban játszott 2003-as Revans című darab – melyben ő is szerepet vállalt – egyik dalát, a Czomba Imre szerezte Revans (Visszavág a sors) címűt hallhatjuk. „Alig hittük, hogy ez is eljöhet még” – jelentette ki Ákos a következő dal előtt, és arra célzott, mekkora utat tett meg ő és zenekara, míg itt a Művészetek Palotájában ünnepelhette művészetének 20. évfordulóját (a Bonanza Banzai – melynek Ákos alapítója, énekese, dalszövegírója és zeneszerzője volt – 1987-ben alakult, első lemezük 1989-ben jelent meg Induljon a banzáj! címmel, Ákos szólókarrierjét 1994-ben kezdte) s egyben 40. születésnapját (1968. április 6-án született). És természetesen következett az Alig hitted az Új törvény c. lemezről. Amit – és itt egyáltalán nem túlzok – végig vastaps kísért. S az a tapsorkán, ami felhangzott a dal végeztével… Leírhatatlan volt.
Ákos fanatizálni tudja közönségét. Legyen az párszáz, vagy akár több ezer ember. Itt egy egész hangversenytermet őrjített meg személye és zenéi, szövege. A dalokat folyamatosan énekelte a tömeg. És hiszem, hogy ez a koncert akármeddig tarthatott volna, az ott levőknek akkor sem lett volna elegük Ákosból.
„Az első dal, amit az én drágámnak és egyetlenemnek írtam” – harangozza be a következő dalt, s következik a Bonanza Banzai-korszakból a Ne titkold. Természetesen teljesen áthangszerelve hallhattuk ezt a szerzeményt is, így a Bonanza Banzaira jellemző hangok – főként a szintetizátor – hiánya el is feledtette velünk, hogy ez milyen réges-régi dal.
Ezzel a nótával érkeztünk a koncert negyedéhez. Majdnem egy lemeznyi számot eljátszottak már, és még mindig az első felvonásra szánt zenéket hallottuk. A Még közelebb és az Indiántánc c. lemezen hallható Örvény következett egy összemixelt dalban. A Gyilkos ezüstgolyó (Ikon c. albumról) és a szintén a Még közelebb albumon szereplő Őszi tájkép jött a sorban. Ez utóbbi dal alatt hallhattuk Ákost angolul is énekelni: a Beavatás c. albumon szereplő Mum’s dying keveredett ugyanis e sorok közé: „A lusta Nap tavaszt ígér/ Tavaszt ígér, nyarat remél/ De nézd, a dér/ A fákhoz ér”.
„Sírok én is,/ És ezzel is/ Csak a szerepem játszom.” – és megszólal a Tudom, hogy merre jársz a tízéves Ikon lemezről. Szinte már közhely, hogy vastaps követi ezt a nótát is.
Ákos ezen az estén több anekdotával is szórakoztatja a nagyérdeműt, mesél egy kicsit Phil Collinsról is, akivel személyesen is volt szerencséje találkozni, majd eljátszák az 1999-es Tarzan című Disney-filmhez készített dalok Ákos által magyarra fordított egyik számát, a Gyermekembert.
Az első felvonás záródala a Persze hajnal van megint. Egy ősrégi Bonanza Banzai szám, még 1991-ből. Ákos megvallása szerint ez a kedvenc dala. S tényleg olyan átéléssel énekli, hogy teljes transzba ejti közönségét is. Átszellemülten állunk még akkor is, mikor a két függöny összezáródik, jelezve, hogy vége az első résznek. S várjuk, mi jöhet még ez után…
És húsz perc szünet után ismét a karzaton állunk és reménykedünk, hogy elhangzanak kedvenc dalaink. A második rész nyitószáma a Negyven c. dal, a legújabb szerzemény a jubileumi koncert alkalmából: „Sajnos nem lehetsz már tengerész/ Sajnos nem lehetsz már jobb zenész/ Sajnos nem lehetsz már az se, aki tegnap voltál/ (…) Éltem s nem értettem, féltem, de élveztem/ 2 percre nem figyeltem és 40 lettem csendben/ Megmentettél engem, rendet tennél bennem/ Tán meg sem érdemlem, de 40 lettem csendben” – egy vallomás. A megható kezdet után a Keresem az utam következett 2000-ből a Hűség c. lemezről.
Ez az est tele van tűzdelve Bonanza Banzai slágerekkel és még több, talán kevésbé ismert szerzeménnyel. S a második félidő harmadik dala, egy igazi „B-oldalas” dal, a Nem ér semmit a dal. Amikor is Ákos elmeséli Czomba Imre ötletét, hogy harmonikával játsszák el a zongorarészeket. És igazi ősbemutatón érezheti magát az ember: különleges és egyedülálló, egyáltalán nem bonanzás hangzásvilág kerekedik a dalból. A közönség pedig megvadul… És egyre megyünk vissza a múltba, hiszen „Minden, ami szép volt,/ Minden, ami ránk várhat még,/ Már bennünk van rég./ A szemünkben ég.” Nem meglepő, hogy a közönség ezt a dalt is kívülről fújja, hiszen a Beavatás c. sorlemez, melyen a Minden, ami szép volt is szerepel, még 1997-ből származik.
S a fenti dalt nemcsak a régi bonanzások vagy Ákos kezdeti és későbbi szólókarrierjét követők ismerik, hanem az a sok fiatal is, aki az ezredfordulón vagy az Andante-turnén ismerte meg Ákos szerzeményeit – ők pedig mindannyian ott ültek a Bartók Béla hangversenyteremben pénteken.
A mixek koncertje is az Ákos 40 turné utolsó előtti előadása: következőként A Láss bennem mást (1994 – Test c. album) és a 2004-es Utolsó hangos dal-turné címadó szerzeménye, az Utolsó hangos dal duettje hangzik fel a színpadról. A két dalt és szöveget tíz év választja el, mégis, mikor egyszerre hangzanak fel, s a szövegrészletek egymást követik, mintha egyetlen dalt hallanánk.
Ahogy azt korábbi koncertjén beharangozta, egy magányos dal következett: „Te vagy az éjjel menyasszonya./ Lehetnél másé talán vagy mindenkié/ Az enyém biztosan nem vagy./ De ha az öledbe bújok, nem érdekel,/ Az sem, hogy volt-e tegnap./ És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te/ Vagy voltam-e én?/ Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság/ A világ legvégén.” – a Világ legvégén. A közönség már előre tapsolja a ritmust, s hidegrázás fut végig hátamon. Ez egy ilyen lírai este, egy lassú és szomorú, romantikus, nosztalgikus délután. S „Ha egyetlen óra lenne az élet/ Az utolsó percét Benned tölteném...” – fejezi be a dalt Ákos.
S az ígéret ellenére, hogy csupa lassú dalok lesznek ma, egy pillanat alatt mindenki felszabadul és tombol a Szabadíts fel! c. dal alatt. De máris visszatérünk az igazi lírához, Az utolsó levéllel – 1995-ös szerzemény (Indiántánc lemezen található). Ezt a nótát Ákos szerelméhez, későbbi feleségéhez írt első szerelmes leveleként konferálja fel.
Lassan azonban vége a koncertnek, ezt jelzi, hogy Ákos a Végre c. dal után bemutatja zenekarának tagjait: Dolozsmai Pétert – dobok, Samut – basszus gitár, Kékkői Zalánt – gitár és ütőhangszerek, Szamos Krisztiánt – szintetizátor és Czomba Imrét – zongora, harmonika. De mielőtt még elhagynák a színpadot, a fent említett dallal ismét egy egyedülálló produkciót hallhattunk: Ákos és Zalán is dobolnak, Imre pedig harmonikázik, és eközben mintha egy teljesen új dalt hallanánk. Az utolsó előtti dal a Keresd meg a lányt, a legelső szólóalbumról, a Karcolatokról, 1993-ból, majd az Esőkirály zárta a főműsor-idő programját.
Természetesen a felajzott közönség nem engedte el a zenekart, több perces vastapssal sikerült őket visszacsalogatni.
A záróakkordok Bonanzai Banzai számmal, a Térj vissza soraival hangzanak fel. S természetesen következnek az elmaradhatatlan közönségsikeres dalok: a mindig vastapsot kiváltó Ikon („Az arcod egy ikon,/ A hangod egy dal,/ A tested titkos talizmán,/ És én viszlek magammal.”), az Ölelj meg újra – melyre automatikus reakciója a közönségnek a két karral integetés az Andante-turné óta, és az Ilyenek voltunk. Ez utóbbi nóta után már szinte nem is lehet mit előadni, olyan magasra hág a közönség ujjongása: mindenki felállva tapsol végig a dal alatt, sikoltoznak és minden sort kívülről fújnak, a dal végét pedig szűnni nem akaró taps zárja. Ezek után már nincs, aki ülve hallgatná végig az utolsó nótákat.
És búcsúzásként jön a bonanzás Búcsúdal, majd a hatalmas, megunhatatlan sikerszám, a Valami véget ért. Ákos-himnuszok sorát hallhattuk ebben az utolsó húsz percben, de a legeslegutolsó dal nem lehet más, mint az Andante turné utolsó dalaként ismertté vált Adjon Isten – mely az óta is minden koncert legutolsó dala. E dalt egyszál maga énekli el zenekari kíséret nélkül, s ahogy az egy ilyen koncertsorozathoz illik, színpadra szólítja zenésztársait – boldog ölelések és meghajlások közepette záródik az Ákos 40 koncertturné utolsó napjának koncertje.
A fehér függöny összezáródik, a közönség pedig meghatottan, feldobódva, de talán kissé szomorúan hagyja el a termet, hiszen „Valami véget ért… valami fáj…”.
Gedeon Valéria
ELTE Online
Ákos hivatalos oldala:
www.akos.hu
A Hello c. dal az Andante koncertturné egyik állomásán 2003-ban
Ákos: Ákos 40 videóklip
Minden most kezdődik el Ákos és Rúzsa Magdolna előadásában
Bonanza Banzai: Nem ér semmit a dal
Ákos: Ikon
Ákos: Ilyenek voltunk
Bonanza Banzai: Búcsúdal
