BTK Gólyabál (2008-11-23)
A BTK és a Magyar Táncművészeti Főiskola közös Gólyabálján, november 21-én 18:30-kor volt kapunyitás. 19 órakor még nem sok bálozó lézengett az E-klubban, amit ma már csak rendezvények tartására lehet kibérelni (ezen kívül itt található a Láthatatlan kiállítás, amit mi azért láttunk, de egy szúrós tekintetű biztonsági őr vigyázta a bejáratát). A nyitóbeszédekre-illetve azok alatt- gyűlt össze igazán az ELTE-s és MTF-es tömeg.
Dékán úr a tőle megszokott frappáns, valóban odaillő szöveggel köszöntötte az egybegyűlteket, és közülük is természetesen kiemelve az immár három hónapja egyetemista gólyákat. Ezt az MTF rektorhelyettesének, illetve a két HÖK elnöknek a beszédei követték.
Már a megnyitó alatt sok esküvői ruhába bújt lány és frakkos fiú várakozott a tánctér két oldalán, hiszen a köszöntők után a BTK-sok nyitótánca következett. Láthattunk még hip-hip világbajnokokat, valamint MTF-es gólyákat táncolni. A legkreatívabb a két néptáncos csoport produkciója volt: a lányok a Pletyka nevet adták koreográfiájuknak, de cím nélkül is mindenki értette volna, miről szól az előadás. Játékosság és tánc, így együtt- tökéletes kombinációnak bizonyult.
A következő program a Gólyatábor-film vetítése volt, aminek kezdetén néhányak arcára egyértelműen rémület ült ki. ’Eljött az ideje, hogy megtudjam, mit tettem idén nyáron, azokon a bizonyos augusztusi zánkafürdői éjszakákon? Ajjaj…’ – szinte hallani lehetett az ilyen és hasonló gondolatokat. Szerencsére a videó túl sok zavarbaejtő részletet nem mutatott, inkább csak nosztalgiázgatásként szolgált.
A vetítés végére a film- és talán az 550 forintba kerülő vodka-red bull hatására- a hangulat a tetőfokára hágott. A Retro School Band koncertje alatt hatalmas tömeg tombolt, Zola (az énekes) ’kezeket a magasba’ jellegű biztatásait mintha tényleg minden egyes jelenlévő magára vette volna. Az együttes neve alapján sokan más jellegű zenére számítottak, de azért sokan felsikoltottak örömükben egy-egy Lenny Kravitz, Blink 182 szám, vagy éppen a Breakfast at Tiffany’s első ritmusait felismerve.
Sajnos az Amber Smith koncertje alatt a nép jelentősen megfogyatkozott. Talán nem a legjobb ötlet volt őket hívni a gólyabálra, a zenéjük nem kifejezetten (némileg) becsípett BTK-sok bulijára való. Az emberek vagy beálltak a ruhatár kígyózó sorába a kabátjukért, és már az ágyuk melegére gondoltak epedve, vagy a kareoke terembe vándoroltak. Itt igazi slágerek hangzottak fel, az Afrikától kezdve a Tizenhat tonnán keresztül a Backstreet Boys dalokig mindent végigénekelt- és táncolt a tömeg.
A fellépőknek, szervezőknek és tanároknak külön VIP szobát rendeztek be. A folyosókon, a termekben, de még a vécékben is mindenhol fotózkodó lányok (és fiúk) tobzódtak. Éjfél elmúltával egyre több kisestélyis hölgy ropta mezítláb, körömcipőjét odébbrúgva vagy éppen kezében lóbálva, azzal igencsak sajátos koreográfiákat kreált.
Az utolsó fellépő a Groove Funky Gang volt, ami a gólyatáborból ismerős lehet. Itt már tényleg csak az igazi partiarcok képviseltették magukat, hajnali 1-re a gólyabál részvevőinek nagy része valamilyen eltüntető bűbáj áldozatává válhatott. Szegények, miből maradtak ki!
Vojtek Ildi
ELTE Online
