Gólyatábor gólyaszemmel (2008-09-07)
Úgy emlékszem utolsó érkezőként még félősen, ismerősök nélkül szálltam fel a Zánkára induló vonatra. Ez az érzés csak néhány percig tartott, hiszen amikor életemben először azt kiáltottam: „ingyiribingyiri ELTE”, minden félelmem tovaszállt, újjászülettem és öntudatos, lelkes gólyaként vetettem bele magam a gólyatábori élvezetekbe.
Ha még a vonaton ez nem is sikerült mindenkinek az első ismerkedős délután után már biztosan senki nem érezte egyedül magát. Az őrsvezetők lelkesedésének köszönhetően igen hamar oldottabbá vált a hangulat. A további csapatépítő programok pedig csodát műveltek velünk, addig szétszéledve bolyongó gólyákkal. Jó ötletnek találtam, hogy mindjárt az első délután néhány perces jelenetet kellett a testvérőrsökkel együtt összeraknunk. Ez a feladat hozzásegített minket ahhoz, hogy még több gólyával összebarátkozzunk. Mindez részben igaz az egész elsős évfolyamra is, hiszen az est folyamán az őrsök előadták saját jeleneteiket, és így bemutatkozhattak egymásnak. Egyes produkciók (prukciók, ahogy a gólyatáborban mondanák), arcok, poénok örökre felejthetetlenek maradnak a tábor résztvevői számára.
Nem is csoda, hogy már az első éjszaka hatalmas bulit csaptunk. A fergeteges hangulat alapját Groove együttes szolgáltatta, akik nem először látogattak el az ELTE-gólyatáborába. Hajnalig tartott a móka, ettől függetlenül délelőtt frissen és üdén, rekedt hanggal és fájó torokkal indultunk el testvérőrseinkkel együtt az akadályversenyre.
Úgy gondolom tisztességesen helytálltunk minden feladatban. Ha kellett még kemény pontozóink szívét is meglágyítottuk néhány kedves szóval, de leggyakrabban némi itallal és pár szál cigarettával. Tapasztalataim alapján az egyik legnehezebb feladatnak egy fejszámolós játék bizonyult, mely nagy fejtörést okozott nekünk, kezdő bölcsészeknek.
Második esténk főprogramját, az álompár választást a szervezők kénytelenek voltak elhalasztani a rossz időjárási körülmények miatt. Persze egy kis eső semmi egyébtől nem tántoríthatott el minket és Vad Fruttik-on végig tomboltunk. A késői órákban viszont többen pokrócokkal mászkáltak, hiszen olyan hideg volt, hogy akár a pingvinek is beköltözhettek volna a zánkai táborba.
Utolsó nap már fáradtabban keltünk, de a gólyák egy emberként szurkolták végig a vízilabda döntőt. Természetesen ez idő alatt a gólyatábor összes programja szünetelt. Ezután megtartották a szakos tájékoztatókat, és mindenki nagyon okosan és felvilágosultan ment el legutolsó gólyatábori ebédjére.
Szerencsére délutánra megérkezett a jóidő, sokan lementek a Balaton partra, páran pedig a táborban maradtak vízipisztolycsatát vívni. A lényeg az, hogy délután valahol mindenki csurom vizes lett.
Az esti programok ismét szenzációsra sikeredtek. Az álompár választást egy magyar szakos pár nyerte. A látszólag könnyű és vicces feladatokat szerintem nehéz lehetett úgy megoldani, hogy a párok sikert is arassanak, ugyanakkor produkciójukban legyen némi fantázia és egyediség.
A sörivó verseny elbírálása már nem volt ilyen szubjektív. Ott egyértelmű volt, ki a győztes. Idén is sokáig bírták a fiúk, de az eddigi rekord pár perc híján nem dőlt meg.
Késő este kihirdették az akadályverseny győzteseit, majd letettük a gólyaesküt. Miután véget értek a programok jöhetett záróbuli, ami szintén emlékezetesre sikerült. A kora reggeli órákban lassan kezdett kiürülni a tábor, de akik elmentek már várták, hogy újra találkozhassanak egymással. Számomra ez a legnagyobb ajándék a gólyatábortól: végre egy tanév, amit szívből várok.
Ezúton is szeretném megköszönni a gólyák nevében a szervezőség munkáját! Továbbá külön köszönettel tartozunk őrsvezetőinknek, akik nagy szeretettel fogadtak minket!
Bank Martina
ELTE Online
