Ki nem bölcsész..! (2008-09-01)
A különvonat 10:00-kor indult Zánkára, tehát még volt egy kis időnk. Körbenéztem. Figyeltem a sok-sok lány és srác arcát. Már most érezni lehetett azt a felhőtlen jókedvet, ami végigkísért minket a tábor folyamán. Szinte mindenki mosolygott, röhögött, beszélgetett. Én sem maradtam sokáig egyedül, pár perc után beszédbe elegyedtem egy sráccal. Aztán még eggyel. Meg megint egyel. Sőt, utána már egy rakat lánnyal is. Amikor elindultam otthonról, azon paráztam, hogy senkit nem fogok ismerni, de miután felszálltunk a vonatra, az okozott komoly problémát, hogy eldöntsem: kihez is üljek le?
Bár az út több mint három óráig tartott, mégis egészen gyorsan elrepült az idő. A szervezők gondoskodtak a jó hangulatról, mi pedig egyre jobban megismertük egymást. Alacsonyan röpültek a poénok, erősen dübörögtek a jelmondatok. Így mikor megérkeztünk Zánkára és leszálltunk a vonatról, több mint hatszáz torokból tört fel az üvöltés az ingyiribingyiri szó hallatán: E L T E!!!
A néhány perces séta után elértünk a hetes számú főépülethez. És innentől kezdődött el az igazi őrület! Mindenfelé táblát lengető őrsvezetők várták a hozzájuk tartozó gólyákat, a levegőt ilyen-olyan zeneszámok töltötték be, a megafon folyamatosan köszöntötte a frissen érkezőket, tudósított a fejleményekről, a büfében nagy választékkal, baráti árakkal és negédes mosollyal várták a hosszú út során igazán kiszáradt (és feneketlen torkú) vendégeket.
Miután minden gólyatársam megtalálta a számára kijelölt őrsöt, elkezdődött az ünnepélyes megnyitó (ahol remekbe szabott beszédeket hallhattunk), majd az őrsök elvonultak az ún. ismerkedési délutánra.
Be kell, hogy valljam igazán jól jártam! Két fiútársammal együtt ugyanis olyan őrsbe kerültem, ahol csupa-csupa lány volt! Kétségtelenül szerencsés flótások vagyunk, kényeztettek is rendesen a csajok. Még a két őrsvezetőnk is a női nemet képviselte! A legjobb őrsvezetők! Persze lehet, hogy elfogult vagyok. Ági és Cili vezetésével mindenféle csapatépítő játékon vettünk részt, aminek következtében igazán közel kerültünk egymáshoz.
Este az őrsök bemutatkozása következett. Még délután az összes csapatnak húznia kellett egy karaktert (mi az ősmagyarokat húztuk) és a testvérőrsükkel együtt a húzott karakternek megfelelő rövid darabot kellett készíteni. Testvérőrsünk az arisztokrata karaktert húzta, úgyhogy egészen különleges lett a produkciónk. Ősmagyarok és az arisztokraták – pff! - őrület! De volt itt minden: sírásók, emosok, magyar celebek, csövesek, rockerek... Abszolúte minden, amit csak el tudtok képzelni!
A néha meghökkentő, néha röhejesen jó előadások után aztán beindult a fergeteges funky party. Az élőzenét a Groove nyomta, a tánctér tele, vadul pörgő gólyák mindenfelé, persze olyanok is akadtak szép számmal, akik a sörpultot látogatták előszeretettel, vagy éppen valamelyik fura nevű (és milyen alattomos!) koktélt próbálták ki. Azt hinné a naiv gólya, hogy egy ilyen napot már nem lehet überelni. Aztán következő nap rájön, hogy dehogynem!
Ugyanis: Másnap délelőtt kezdetét vette a gólyatábori akadályverseny. Ezeknél a mókás feladatoknál döntöttem el, hogy a jövőben valamikor visszajövök szervezőnek. Ugyanis a lányok (pluszpontok reményében) puszikkal halmozták el az állomásvezetőket. Sőt, olyan szerencsés szervező is akadt, akit masszázzsal kényeztettek! Ezek után nem csoda, hogy a mi őrsünk majdnem mindenhol pluszpontot kapott. Az első feladat megalapozta a napi jókedvet: borivóverseny. Nem is részletezem. De volt itt vodka ruletthez hasonló, futással kombinált vízivás, születtek mindenki számára felejthetetlen bókok, láthattunk fiúkat 69-es pózban; és mindeközben a zánkai üdülő az ELTE-s csapatkiáltásoktól zengett.
Az akadályverseny után, totál berekedve, de töretlen lendülettel széledtünk szét. Különféle fakultatív programok közül lehetett választani. Megismerhettük az ELTE Karrierközpontot, bemutatkozott az Egyetemi Könyvtár, a bátrak kipróbálhatták magukat a bölcsész kvízben, de olyan is akadt, aki a Bölcsész Póker Bajnokságon indult.
Estére sajnos megjött a rossz idő, de a gólyák többségét ez sem zavarta: fittyet hányva a szakadó esőre, vígan ropták. A talpalávalót a Vad Fruttik zenekar adta.
Sokat tehát ezután a nap után sem tudtunk aludni. Ettől függetlenül (komolyan nem is értem, hogy miért) másnap reggel kilenckor úgy pattantunk ki az ágyunkból, mintha bolha csípett volna meg. Ezen a napon voltak a szakos tájékoztatók. Itt mindenféle hasznos infót tudtunk meg az egyetemről, a karunkról, a HÖK-ről és persze az alapszakunkról. A felsőbb évesek bevezettek minket az ETR elvarázsolt világába és még néhány hasznos tippet is kaptunk az évkezdéshez.
Miután vége lett a tájékoztatóknak, egészen estig szabad program volt (ki is használtuk, alacsonyan röpködtek a vízibombák, mindenki vízpisztollyal vagy egész egyszerűen csak egy vödör vízzel felszerelkezve küzdött a szárazon maradásért). Estére természetesen a táborlakók 80%-a nedvesen, de letörölhetetlen vigyorral gyűlt össze az álompár-választásra.
Apropó álompár-választás. Te jó ég, hogy ott mik voltak! Pörögtek a szoknyák, röpültek a férfiingek! Némely feladat igazán erotikusra sikeredett, de volt itt szörnyen groteszk is (kiderült mit lehet csinálni egy répával, vagy épp egy banánnal). A zsűri itt sem maradt ki a jóból. A versenyzők egyik feladata: csábítsanak el egy szimpatikus zsűritagot... Na és amikor előkerült a tejszínhab is! Tagadhatatlanul forró volt a hangulat!
Miután sikeresen megválasztották az idei év BTK-s álompárját, a közönség tombolása egyre fokozódott. Ugyanis kezdetét vette a méltán híres sörivó verseny. Minden őrsből egy embernek percenként meg kellett inni egy feleses pohár sört. A nyertes: aki legtovább bírja felállás nélkül. Csak egy maradhat!
A versenyzők közül, volt aki zsíros kenyereket tömött be, vagy gyrossal próbálkozott, de olyan is akadt, aki egy pohár sörrel melegített be a nagy feladat előtt. Bődületes hangorkán közepette aztán elkezdődött a verseny. Minden csapat próbálta túlüvölteni a másik őrsöt, így biztatva a versenyzőjüket. Majdnem egy óra múlva aztán elkezdtek potyogni a versenyzők (a hangulatuk azonban garantált volt!). Jópár üveg sör után végre megszületett az első helyezett is! A közönség még most is ordítva éltette a hőst, aki ezzel jó pár pluszpontot szerzett csapatának. Egészen fergeteges hangulatban megtörtént az őrsök gólyatábori vetélkedőjének eredményhirdetése, majd kezdetét vette az észveszejtő záróbuli!
Másnap reggel aztán, kicsit kómásan, szédelegve megindultunk a zánkafürdői vasútállomás felé. Mindenki csomagokkal megpakolva, behunyt szemmel várta a vonat érkezését. Hamarosan begördült, mi felszálltunk és leültünk. Hihetetlen belegondolni, hogy vége. Ennyi volt. Újdonsült barátaim halkan beszélgettek, végigpörgették a négy nap eseményeit és fáradtan mosolyogtak. Lassan aztán elcsendesedett a vonat. Ahogy meredten bámultam a vonatablakon át elsuhanó balatoni tájat, csupán egy gondolat volt tiszta a fejemben: minden pénzt megért, hogy itt lehettem.
J. Milán
ELTE Online
