Kedves Kiss Tibi! - beszámoló a Quimby koncertről (2008-08-04)
A Magam adom rockosabb verziója ugyanúgy megdobogtatta a szívünket, mint a Legyen vörös, vagy a Bordély boogie, a Fekete Lamoure-t pedig mintha csak nekünk énekelted volna! Sajnos nagyban rontotta az esélyeinket nálad, hogy rengeteg leányzó is részt vett a koncerten (meg persze sok-sok fiú is, de ezt inkább nem írjuk le, nehogy féltékeny légy, mert nekünk csak TE kellesz), egy tűt sem lehetett leejteni, ahogy mondani szokás. A fülledt hangulatról a szellőztető rendszer teljes hiánya gondoskodott, illetve a szervezők, akik szerintünk a koli befogadóképességéhez képest jóval több jegyet adtak el. Nagyon örültünk viszont annak, hogy két órán keresztül élvezhettük a muzsikátokat, többszöri ráadással, és még azt is hadd tegyük hozzá, hogy legutóbb 15 éves korunkban pogóztunk ilyen jót, akkor még persze Riki Church (Junkies) rúzsnyomos posztere díszelgett a szobánk falán. Hát igen, mi is felnövünk egyszer! Köszönjük szépen ezt a csodálatos élményt, reméljük, jövőre is jöttök a BN-re, addig is csupán egyetlen kérésünk lenne, mindössze az, hogy
VEGYÉL MINKET FELESÉGÜL!!!
Sok-sok puszika,
Takács Nóra és
Tóth Anett
