Boszorkányok a jogi karon (2008-08-04)
A Perjátszó Kör 2005. májusában alakult, amikor tanári javaslatra hét hallgató nyomán megszületett az első ? akkor még talán nem is gondolva, hova fejlődik e kezdeményezés ? előadás, a Nürnbergi Per. A sikeren felbuzdulva a lelkes kis csapat nem állt meg: ezután Jeanne D?Arc pere majd Oliver Cromwell fiktív pere következett. Danton perénél már nem fértünk be a kis terembe. De az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára bemutatott Ezerkilencszázötvenhat című előadásunknál már megkaptuk az ELTE jogi karának Dísztermét? Ezután a Kör már minden előadását itt tartotta: kezdve Dreyfus kapitány perével.
A Salemi boszorkánypereket a kör november elején mutatta be, s ez volt a hetedik a sorban. Nagy várakozásokkal vágtunk neki a történetnek: hiszen sokunk gyerekkorában szerepelnek bibircsókos orrú boszorkányok meséi, gonosz varázslók bájitalai, és a mai világot is még mindig áthatja a mese és a misztikum.
Azonban a darabbal nemcsak e világ bemutatása volt a célunk: sajnos a XVII. századi Amerikában a puritán betelepülők olyan diszkriminatív és a kor szabályait is megsértő, eljárásnak nem nevezhető módon ítéltek kötél általi halálra rengeteg ártatlan embert, hogy ez még ma is megrendítően hat. A darabbal e kor és a kihallgatások bemutatása volt a célunk, úgy hogy a laikusok számára is láthatóvá váljon: hová fajulhat az emberi elme, ha rossz elvek és elkorcsosul értékek irányítják.
A Salemi perek során tizenkilenc ember lelte kötél által halálát, egy pedig kihallgatása közben halt bele kövekkel való kínzásába. A vérengzéseknek az összefogás vetett végett: a környékről több pap és világi ember kérte a salemi vezetőket, hagyjanak fel az akasztásokkal. Végül az elítélteket név szerint 2001-ben tisztázták egy Massachusetts-ben emelt szobron, három évszázaddal a kivégzések után?
A színpadon levők és a nézők együtt éltek: nevettek, ha valami groteszk vagy vicces jelenet volt, és láttuk a megrökönyödést az arcokon, ha egy-egy szereplő dühkitörésében sikoltozott vagy éppen haragtól vörös arccal hallgatta ki az egyik boszorkányt. Természetesen a színfalak mögött magunk is megmosolyogtunk egy-egy jelenetet, de személy szerint nekem még mindig görcsbeállt a gyomrom, mielőtt kiléptem a reflektorfénybe.
Az előadás a legtöbb nézőt vonzott lett a sorban és talán a legsikeresebb is. Vastaps közben jöttünk vissza a színpadra, és a darab utáni közös vacsora alatt csak a szép emlékekről tudtunk beszélni és arról, hogy ezen a karon, ahol valahogy a kultúra nem része az egyetemi életnek, teltház volt a Díszteremben egy kulturális rendezvényen?
Gedeon Valéria
