A megszokott minőség - új helyen (2008-08-04)
13-án pénteken 12:30-kor nyitotta meg kapuit a rendezvény. A 13 órakor kezdődő megnyitó rövid vetítéssel indult, ezt követték a megnyitó beszédek: Dr. Oláh Atilla prof., ELTE PPK általános dékánhelyettes, Heiszmann Henrietta idei főszervező, Molnár Attila a Pszichodiák alapítvány elnöke és Kapuvári Beatrix, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (a Pszinapszis idei helyszíne) igazgatónője köszöntötték a megjelenteket. 14:30-tól megkezdődtek az előadások, párhuzamosan három helyszínen, valamint már péntek délután folytak a műhelyfoglalkozások a közelben lévő Németh László Gimnáziumban. A kezdő programok között szerepelt Dr. Miklósi Ádám (Tanszékvezető egyetemi docens, ELTE TTK, Etológia Tanszék) előadása, ?Állati elmék ? Humánspecifikus-e a fejlődés?" címmel, amely az örökzöld témát járta körül: mitől különleges az ember, miben különbözünk a többi állatfajtól és nem utolsósorban miért különbözünk annyira. Egy másik szekcióban Pál Tamás lelkészt, mentálhigiénés szakembert, lelkigondozót hallgathattunk meg a családtól kapott sérelmekről és azoknak a jövőre, párkapcsolatokra és a szociális kapcsolatokra való hatásáról, valamint arról, hogyan lehetséges, hogy ne adjuk tovább ?örökségünket" gyermekeinknek. A ?Családi örökségeink, mint életre szóló lehetőségek és feladatok" címet viselte az előadás, amely egy nem pszichológus, ámde alkalmazott pszichológiai területen dolgozó kiváló szakember sokéves tapasztalata alapján született meg. Ugyancsak rendhagyó szakterülettel rendelkező előadó beszélt este a nagyteremben: Dr. Daubner Béla pszichoterapeuta szakorvos, pszichiáter, meditációs tanár és ajurvéda orvos adott elő ?Pszichoterápia és Spiritualitás" címmel, amely a pszichoterápiát és a transzcendentális fejlődést, valamint a terápiás kapcsolatot és a guru-tanítvány kapcsolatot állította párhuzamba, valamint bemutatott egy, a nyugati kultúra számára kevésbé ismert felfogást: a jóga és az ajurvéda emberképet és betegségmodellt.
A számos igényes program ellenére a pénteki napon alig volt résztvevő a rendezvényen. A nagyelőadóban szinte elveszett az alig 40-50 ember, aki bent ült az előadásokon, estére pedig, a Tape Underground és a Barabás Lőrinc Eklektric koncertjére pedig szinte csak a szervezők maradtak. Ez utóbbiban az is szerepet játszhatott, hogy ? az előadásokkal ellentétben, amelyek az egész idei Pszinapszis alatt maximum 5 perces késéssel kezdődtek és legrosszabb esetben 10 perccel lépték át a keretet ? az esti koncertek viszont legjobb esetben is majdnem egyórás késéssel kezdődtek. Így zárásra szinte teljesen kihalt az egyébként is kis lélekszámúra tehető pénteki vendégsereg. Szombaton már jóval többen látogattak el Angyalföldre, bár például a civil utca így is szinte üres volt. Persze ennek az is lehetett az oka, hogy míg az Almássy téren a lépcsőfordulókban és a termek felé menet útba eső folyosókon álltak a standok, most külön folyosón sorakoztak, így csak az látogatta meg őket, aki céltudatosan oda igyekezett, vagy esetleg a szemben lévő Élménygyűjtő szobába. Ez utóbbi egyébként igen népszerű volt, számos játékot lehetett kipróbálni, kezdve az egyszemélyes, 2 perc alatt megoldható rejtvényektől és vizuális illúzióktól, egészen a 20 perces, sokszemélyes feladatokig. Ki lehetett próbálni például, hogy hogyan vitatkozhat az emberben az Én, az Ösztön-én, és a Felettes én azon, hogy megegyen-e az illető egy szendvicset a tanítási óra közepén. A civil utcában olyan szervezetek sorakoztak, mint a Kék Pont Drogkonzultációs központ és ambulancia, a amely a fiatalok droghasználatának megelőzését, kezelését és adott esetben a rehabilitációt tűzte ki célul; a BIIRSZ (Budapest- és környéki Ifjúsági Irodák Szövetsége) amely a fiatalok boldogulását, életminőségét kísérli meg javítani; az ACA (Anonim Felnőtt Gyermekek) amely egy 12 lépéses programot dolgozott ki annak érdekében, hogy segítsen rossz családi körülmények között felnőtt nőknek és férfiaknak, hogy megszabaduljanak múltjuk rabságától; vagy az ELTE Kortárs Segítő Csoport, amely hallgatókból álló önkéntes szervezetként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végez információs, életvezetési és pszichológiai tanácsadást, valamint segíti az egyetemen a fogyatékkal élőket tanulmányaikban. Délutánra azonban annyian lettek, hogy volt olyan előadás, amire a későn érkezők be sem fértek, legfeljebb az ajtón kívülről csíphettek el egy-egy szót. Ilyen volt Dr. Hajduska Marianna ?Társfüggőség vagy elköteleződési válság? című előadása, amely egy igen aktuális témát feszegetett: a párkapcsolati szerepek jelentős megváltozását és a függőségek (köztük a társunktól való függés) térhódítását. Hasonlóan nagy tömeget vonzott Dr. Ranschburg Jenő klinikai gyermekpszichológus, egyetemi tanár, aki arról beszélt, hogy családként működni, családdá válni egyáltalán nem könnyű folyamat, amely tanulható és tanulandó, és számos kulturális, individuális és szociális tényező befolyásolja, ?A családdá válás krízise? címmel. Az igencsak aktuális témájú előadásokat szombaton Dr. Kopp Mária, Egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet) zárta ?Életesélyeink ? életminőség, stressz, megküzdés? címmel, amely a korai egészségromlás és az életminőség nagy mértékű romlásának okait kívánta feltárni, mint például a krónikus stresszt kiváltó bizalomhiány, értékvesztettség, vagy ellenségesség. Az angol szekciót szokás szerint kevesebben látogatták, de aki oda ment, mindenképp elégedetten távozhatott, mivel kiváló előadások hangzottak el. Köztük Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, egyetemi professzor (Budapesti Műszaki Egyetem) előadása a genetikai zavarok és mentális zavarok közti kapcsolatról, és Bányai Éva Ph.D, a Pszichológia Professzorának (ELTE Affektív Pszichológiai Központ) bemutatója a hipnózis és hipnoterápia alkalmazásáról szociális támasz nyújtására, gyógyításra és belső erők mobilizálására. Igen érdekes volt a délutáni Egyetemközi kerekasztal, ahol a különböző egyetemeken folyó pszichológiaoktatásról esett szó. A nagyobb egyetemek közül öt képviseltette magát ezen a beszélgetésen, amely bár békésnek indult, a végén aránylag feszült légkörben zajlott az egyetemek közötti, látásmódbeli különbségekből adódóan. Az előadások után kulturális programokkal folytatódott a délután. Kövi Szabolcs fuvolaművész koncertjét a Relax-szobában, vetítéssel egybekötve, párnákon pihenve hallgathatták az érdeklődők; Szalai Emese ?Gömb-világ? címet viselő, papírruhákból álló kollekcióját rövid divatbemutató formájában láthattuk a művelődési ház aulájában; a tetőteraszon pedig a négy Zeneművészeti Főiskolás tanulóból ez alkalomra összeállt Jazz formáció koncertjén lehetett élvezni a nap utolsó sugarait. Az este a Long Play Superstars és a Belmondo koncertjével zárult. Vasárnap is igen szép számmal megjelentek, ekkor már voltak olyan pillanatok, amelyek a ?Pszinapszis- hangulatot? tükrözték: amikor annyi ember van, hogy csak kis lépésekkel lehet előre haladni. Ez persze leginkább Popper Péter délutáni előadására volt jellemző, amelynél végre szükség volt arra a rengeteg helyre, amit előzetesen hirdettek a nagyteremről. ?A bölcs és szamár öregek, a fiatalok szemében? címmel az öregedéssel járó problémákról beszélt, valamint arról, hogy hogyan jó és hogyan káros ezeket felfogni és kezelni. A téma nehéz, az előadás sokszor nevettető volt, de a könnyed előadásmód ellenére senki nem távozott könnyű szívvel. Ezen egyébként sokat oldott az egész termet átjáró nevetés, amikor az egyik szervező köszönetképp átnyújtotta Popper Péternek a 2002-2006-ig általa tartott előadásokat tartalmazó DVD-t. Ugyancsak teltház volt (bár kisebb teremben) Dr. Vekerdy Tamás, klinikai gyermek szakpszichológus és a Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetőjének idei provokatív előadásán, amely mint oly sokszor, a hagyományos iskolákban zajló tanítást valamint a gyermekünk kényszeres, természetellenes ?fejlesztését? támadta, szemben a hasznos és fontos érzelmi- , mozgás- és kreativitásfejlesztéssel, amely a gyerekeket nem gátolja és betegíti, hanem lehetővé teszi megfelelő fejlődésüket. A délelőtti szekcióban még érdemes megemlíteni Dr. Csépe Valéria professzor, tanszékvezető egyetemi tanár előadását (?Nyelv ? Fejlődés alatt?), amely a nyelv kialakulásának összetettségét tárgyalta; mennyiben jellemző az előkészítettség és mekkora szerepe van a fejlődésnek, mennyiben járul hozzá a genetika, az érési folyamatok, a kultúra és számos más tényező. Az angol szekcióban Kovács Ilona (pszichológus, professzor, BME Pszichológiai Doktori iskolájának vezetője, az MTA doktora) mutatta be többek között vizuális illúziók segítségével, mennyire kreatív látással rendelkezik az ember- hiszen ami az illúziók esetében ?becsapja? a szemet, az egyébként egy nagyon is hasznos, alapvető tulajdonsága az emberi vizualitásnak. Emellett bemutatta a két fő mechanizmust, amely a legutóbbi eredmények szerint részt vesz a látási folyamatokban és amelyek együtt az agy mintegy 50%-át teszi ki, majd bemutatta ezek fejlődésének térbeli és időbeli disszociációját ? szintén vizuális illúziókon keresztül. A Pszinapszis szakmai programját egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amely a magyarországi reintegrációs törekvésekről (elsősorban mentális betegségekben és drog- illetve egyéb függőségekben szenvedőket érintően) kívánt szót ejteni. Mivel a beszélgetés moderátora betegség miatt nem tudott megjelenni, és három kiváló pszichiáter volt a meghívott vendég (Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár, a negyedik meghívott szintén nem tudott megjelenni), ezért a beszélgetés igen informatív és tartalmas volt, de sokszor eltért a témától, mivel mindenki egy kicsit a saját gondolatmenetét vitte tovább és olykor egymás mellett elbeszéltek a résztvevők. Ennek ellenére haszontalannak semmiképp nem volt nevezhető, és a végén még a reintegrációról is esett némi szó. Ezután következtek a záró programok: két színházi előadás: a VSG danszgrupp táncelőadása a hajléktalanok életét mutatta be 15 percben, valamint a Rögtönzések színháza egy szintén rendhagyó darabbal, amely a közönség ötleteiből a helyszínen született meg; valamint az este végén a tehetséges lelkes fiatalokból álló Grand Hotel Budapest beat-es, swing-es rock-os koncertje. Elégedett lehet tehát mindenki, aki szervezte, és mindenki aki részt vett rajta; az idei Pszinapszis sem okozott csalódást. Aki épp nem előadáson vagy műhelyen volt, pihenhetett vagy masszíroztathatta magát a Relax-szobában, játszhatott az Élménygyűjtőben, kölcsönözhetett az Élő könyvtár széles választékából (meleg fiútól ex-prostituálton keresztül, BKV-ellenőrön át egészen a katolikus papig és zsidó rabbiig szinte bárkivel lehetett beszélgetni, hogy oldjuk előítéleteinket), vagy épp beülhetett egy teára egy teaházba, esetleg egy filmre a filmklubon ? unatkozni igen nehéz volt. Érdemes volt tehát venni a fáradtságot és kiutazni Angyalföldre; a Pszinapszis hozta a formáját. Kampis Dorka
