Dupla kiállitás a könyvtárban (2008-08-04)
Az olajfestmény-gyűjtemény kizárólag roma férfiak portréiból áll, általában egyszerű, dekoratív, klasszikus portrékat válogattak be, de akadnak absztraktabbak is. Az ábrázolt ember is a múlt századi meg azelőtti cigány férfi: sovány, hosszú hajú vajda nagy pipával, fekete kalapos-bajszos-szemű dádé, nagy barna szemű, fehér szakállú öreg gitárral vagy éppen turbánnal, nem maradhat el a hosszú, sárgásfehér bajusz meg a szájból kilógó búza- vagy éppen virágszál sem. De akad városiasan kockás inges, rövid hajú férfi is, sőt, szembeötlik a www.roma.kultúra.hu című kép, amin az internetet böngészi éppen egy ősz, barna férfi, a monitorra pedig egy dús fekete hajú lány képét és valamiféle számszerűsített leírást bányász elő a fileok tekervényes rendszeréből. Érdekes elemzései születhetnének ennek a képnek, ajánlom figyelmetekbe. A fotókiállítás inkább ez utóbbi képnek a nyomdokain halad, ami nem csak azért válaszol az olajfestményekre, mert az archaikus férfiakra modern nőkkel tromfol, hanem eszközeiben és stílusában is. Szubjektív dokumentaristának nevezhetnénk a stílust, ha be akarnánk gyömöszölni egy fiókba, és ebbe egyébként bele is fér. Amivel a képek leginkább kitűnnek, az esetlegességük: félben hagyott mozdulatok, képből kilépő, bemozdult figurák, elforuló vagy meglepetésükben önkéntelenül kinyíló arcok. Láthatunk amerikai és európai helyszíneket egyaránt, bár ezt csak az utcatáblákról meg a metrón ülő bácsi hazafias pólójáról lehet kikövetkeztetni, annyira egyformán monoton, sietős és beforuló mindenhol a nagyváros. A képek egyenként nem mondanának annyit, mint így együtt, de jól vannak összeválogatva: extrém, nagyon keskeny vagy nagyon panorámás képkivágások, a legkülönbözőbb méretek a bélyegképtől a 30x40 cm-esig, mintegy véletlenszerűen feldobálva a falra, egymás mellé. Az összeszerkeszés és a kompozíciók tudatos véletlenszerűsége, a tetten ért járókelők esetlen mozdulatai így együtt jól kiemelik egymást. Erőss Gábor saját bevallása szerint nem fotós, hanem társadalomkutató, és ez nagyon jól van így. Izgalmas belső képet alkotott a metropolisról, és jó eszközöket választott ennek a kivetítéséhez. Nekem viszont lehozták már a kikért könyvet, úgyhogy nincs más hátra, mint előre: ha legközelebb szétszórt rohanás közben a könyvtárba vetődnétek, vessetek egy oldalpillantást a kiállítópanóra, és ha úgy tűnik majd, hogy tükörbe néztetek, ne ijedjetek meg nagyon, elég lesz egy kicsit is. Sepsi Szabolcs
Vissza
