Szoboravatás a Pázmány-napon (2008-08-04)
Az ELTE alapításának 371. évfordulóján az idén nem csak díszdoktor-avatást és hagyományos kutatási előadást tartottak, hanem a Szerb utcai épület kertjében felavatták Buda István Vergilius és Dante című szobrát is. Az eseményre sokan eljöttek, a közönségben professzorokat, hallgatókat is látni lehetett, de volt, akit csak művészetek iránti érdeklődése hozott ide. ?Ha másképp nem, hát történelmünk jogán elmondhatjuk, hogy ez az értékőrző egyetem a magyar értelmiség-képzésben mindig fontos szerepet játszott?, ? mondta Dr. Klinghammer István, az Egyetem rektora rövid beszédében. A felavatott ?tárgyiasult műalkotást? szó szerinti példamutatásnak, az utókornak szóló figyelmeztetésnek szánta. Miután megköszönte a támogatást a szponzoroknak, átadta a szót Borzsák István akadémikusnak, az Ókortudományi Intézet professor emeritusának. Az intézet korelnöke beszédében ? amelyet illetéktelen filológusi akadékoskodásnak nevezett - végigvezette a hallgatóságot a Vergilius- és Dante-kultusz főbb állomásain, fontosabb irodalmi vonatkozásain, különféle irodalmi művekből idézve. Szerinte a helyszínnek is jelentősége van: a Rektori Hivatal kertjét Platón Phaidrosz című művének idilli világához hasonlította. Nem hiteles, de annak tetsző forrásból idézte, hogyan fordult el a világi hívságoktól Vergilius, kérve a múzsákat, hogy látogassák meg édesen, ritkán ? ?és meg is látogatták, édesen, de nem ritkán?. Az ókori művészről, akárcsak követőjéről, Dantéról a huszadik századból is idézett gondolatokat. A szobrot Forgó Melinda, az EHÖK elnöke és Szávay István, a BTK HÖK elnöke közösen leplezte le. Buda István, a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskola tanára bronzból készült művén Vergilius az ég felé mutatva vezeti Dantét, a kezét óvón tanítványa elé tartva. A szobor talpazatán latinul olvasható a mottó, amelyet a rektor a leleplezés előtt magyarul idézett: ?mindig a múltból jön a fény, amely a jövőt világítja meg.? Neményi Márton
Vissza
