Elte Online hírportál

„Takarítsunk odabenn is!” – mondja prof. dr. Bagdy Emőke. Szerinte a mindennapi mentálhigiéné legalább olyan fontos, ha nem fontosabb is, mint bármilyen más szegmense az életünknek.

 

Sokszor halljuk, a média is ezt sugározza, így naponta találkozunk azzal a szinte már szlogenné vált mondattal, hogy: „Valósítsad meg önmagad!”

 

Talán kevesebben tudjuk, hogy az önmegvalósítás szó jelentése nem csupán a mai fogyasztói társadalom által használt értelemben értendő, azaz nem csupán annyit jelent, hogy szép karriert fussunk be, hogy legyen akkora tőkénk, hogy ne legyenek anyagi gondjaink, hogy a társadalom által és a hivatásunkban elismertek legyünk. Egy ezeken túlmutató és mélyen emberi dolog ez: az önmegvalósítás arra ad lehetőséget, hogy képességeinknek és adottságainknak megfelelően magunk alakíthassuk sorsunkat; hogy emberi kapcsolatainkban a legjobb képességeink és tudásunk szerint állhassunk helyt, hogy az odafigyeléssel, a másokra és önmagukra való mindennapi tudatos figyelemmel értékes és tartalmas életet élhessünk, hogy képesek legyünk örömmel, elégedettséggel megélni a mindennapokat. És néha-néha, nem mindig és mindenáron, de boldogok is lehessünk.

Ez a dolog az, ami megtérül, ami megéri: naponta erre fordított energiát, nagyfokú tudatosságot, mindennapos önmonitorozást igényel, és idővel ezerszeresen meghálálja majd a befektetett energiát.

 

A szombat első előadója az általam különösen kedvelt pszichológiai irányzat, az Eric Berne-féle tranzakció-analízis egyik hazai képviselője, a fanyar humorú F. Várkonyi Zsuzsa volt, aki az önfejlesztésről mint kötelességről, alázatról és sorsfeladatról mesélt nekünk. A boldoguláshoz öt fő igényünk kell, hogy megvalósuljon: elsőként a túléléshez, a létfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek, másodikként a biztonság, majd a kapcsolati szükségletek, a teljesítés szükséglete és a végül az önmegvalósítás, ahogy a humanisztikus pszichológus Maslow szükséglethierarchia-piramisa is leírja ezeket. A szintek egymásra épülését F. Várkonyi Zsuzsa nagyon fontosnak tartja. Egy ember akkor működik egészségesen, ha az adott élethelyzetben egy probléma esetén lejjebb ugrik eggyel az adott szintről és ott kezd el dolgozni. Azt, hogy ki mennyire lesz sikeres az életben, kezdésnek több dolog is meghatározhatja. Maslow egészséges embereket vizsgált, és több szempontból nézte a sikert. Az eredményei azt mutatták, hogy a valamilyen szempontból sikeresnek mondható embereknél vagy az első három szint volt rendben gyermekkorban, tehát a gyermek alapvető szükségletei voltak elégítve,megkapta a megfelelő biztonságot, és társas kapcsolatai szeretettel teltek voltak. A nagyon sikeres embereknél ugyanakkor lehet egy olyan üzenet is a családban, hogy „sikeresnek lenni jó és lehetsz is az”, így a gyermekből sikeres felnőtt válhat; vagy lehetséges az is, hogy él egyfajta mítosz a családban, ami arról szól, hogy „valamikor jó volt ugyan, de ma már nem az”. Egy ilyen családba született gyermek nagy motivációt kap arra, hogy változtasson. Harmadsorban lehetséges az is, hogy vagy egy nagyon negatív mintát látott a gyermek, vagy negatív jóslatot kapott, és felébredt benne egyfajta dac, ami nagyon nagy energiaként van jelen az életében, és „felmondva a szerződést” máshogy éli az életét, mint az elődei.

 

A második előadó Müller Péter volt, aki az én születéséről és kibontakozásáról, megszűnéséről mesélt, úgy éreztem, hogy a fókuszt az időskorra és az elmúlásra helyezve. Elmondta, hogy az egot meg kell valósítani ahhoz, hogy majd időskorban le tudjuk építeni, vagyis hogy valósítjuk meg magunkat, törekedjünk az egyéni, speciális életfeladatunk megtalálására.

Harmadikként tartott előadást a magnetikus, örömtől és elégedettségtől sugárzó prof. dr. Bagdy Emőke, aki a szokásos dinamizmusával egyszerre megnyugtatta és revitalizálta a közönséget: azon kaptam magam, hogy egy idő után kellemes ellazulást érzek, és csak a szavainak zsongító hatására figyelek.

 

A nap utolsó előadója az ELTE Pedagógiai Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézeti Központjának hipnóziskutató hipnoterapeutája, prof. dr. Bányai Éva volt, aki a daganatos betegségek pszichológiai vizsgálatával foglalkozik. Szívbemarkolóan, őszintén, teljes nyíltsággal mesélte el és mutatta be azt, hogy az ember igenis képes meghaladni önmagát. Saját rákos megbetegedésének és felgyógyulásának történetét mesélte el a közönségnek, mutatva, hogy bármilyen rossz is történik velünk, bármennyire is vacakul érezzük magunkat, a negatív életesemény egyben egyfajta esély a változásra.

 

A fejlesztés-fejlődés egy egész életen át tartó folyamat, a szellemi-lelki erőfeszítés azonban meghozza a gyümölcsét.

 

 

Pfening Dóra

ELTE Online