Szabadság: sztornó
(2010-03-22)
Egy bírónő, két ügyvéd és egy egyetemi adjunktus voltak a március 16-i kriminológiai TDK meghívottai. Dr. Galajda Ágnes, a Fővárosi Bíróság bírája, Dr. Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Dr. Jován László, ügyvéd és Dr. Hack Péter, egyetemünk oktatója a terheltek személyes szabadsághoz fűződő jogának törékenységéről vitatkoztak.
A büntető eljárás gyanúsítottja és vádlottja a tapasztalatok szerint túlságosan könnyen találhatja magát a rácsok mögött. Bár az emberi jogi egyezmények által biztosított személyes szabadsághoz való jogot csak a törvényben meghatározott feltételek fennálltakor lehet korlátozni, a gyakorlatban gyakran indokolatlan esetekben is élnek az előzetes letartóztatás alkalmazásával. Emiatt a strasbourgi bíróság több ízben is elmarasztalta hazánkat.
A megjelentek véleménye megegyezett abban, hogy a probléma nem a büntető eljárási törvény szabályaira vezethető vissza. A jelenségért sokkal inkább a jogalkalmazás során elkövetett hibák felelősek. A terhelt jogainak hatékony védelméhez az kell, hogy az igazságszolgáltatás minden szereplője megfelelően végezze a munkáját. Problémák a kényszerintézkedést elrendelő bíró hanyagságból, az ügyészek túlzott elhivatottságából, valamint a nem megfelelően ellátott védelemből adódhatnak.
Garanciális szabály, hogy előzetes letartóztatást csak bíró rendelhet el. Nem mindegy azonban, hogy az illető bíró mikor kapja meg az elrendelésre vagy meghosszabbításra vonatkozó ügyészi indítványt, és milyen tények állnak az ügyész vagy a védő jóvoltából a rendelkezésére, hogy a helyes döntést meghozhassa. Ahhoz, hogy a kényszerintézkedés elérje valódi célját, nevezetesen a büntető eljárás sikerének biztosítását, széles körű vizsgálatokra van szükség. Értelem szerűen kisebb ugyanis a szökés és újabb bűnelkövetés valószínűsége, ha a terhelt rendezett családi körülmények között él, bejelentett lakóhelyén állandó jelleggel tartózkodik, rendszeresen munkába jár, nincs magángép az udvarán, és nem rendelkezik az ország elhagyására ösztönző külföldi érdekeltségekkel, kapcsolatokkal. A gyakorlatban e tények gondos felderítésére az esetek többségében nem kerül sor. A határozat indokolásában gyakran csak a törvényszövegre történő rövid utalást olvashatjuk.
„Nem meglepő, hogy a bírák hajlamosabbak elrendelni az előzetes letartóztatást, hiszen míg ebben az esetben nem bizonyosodhat be döntésük hibája, ellenkező esetben a terhelt szökésével, egy esetleges új bűncselekmény elkövetésével olybá tűnhet, hogy a bíró rossz döntést hozott” - világított rá a logikusnak tűnő motivációkra Hack Péter.
A probléma sajnos szélesebb körű annál, mint hogy a letartóztatottaknak sérül egy fontos személyiségi joga. A szabadlábon védekező társaikkal ellentétben ugyanis a fogva tartottak pozíciója védekezési szempontból hátrányosabb, könnyebben lehetnek ügyészi vagy nyomozó hatósági befolyásolás áldozatai. A szabadság elvonása egy szelíd tortúraként jelenik meg: a terhelteket a szabadlábra helyezés ígéretével próbálják rávenni a beismerő vallomás megtételére.
Előzetes letartóztatás alkalmazása esetén a gyanúsítottal szemben az ártatlanság vélelme ellenére mintegy hamarabb megkezdődik a megtorlás, és ha később bebizonyosodik a terhelt bűnössége, előfordulhat, hogy a bíró büntetésként az előzetesben töltött idővel arányosan hosszabb tartamú szabadságvesztést szab ki. E gyakorlat célja annak elkerülése, hogy a jogerős ítélettel kiszabott büntetésnél hosszabb ideig fogva tartottak részére az államnak kártalanítást kelljen fizetnie.
További veszély, hogy a közvélemény az előzetesen letartóztatottakat a súlyosabb bűncselekményt elkövetőkkel azonosítja, holott e két kategória nem fedi teljesen egymást. Ráadásul a mai magyar médiakultúra erősen kritizálható, amennyiben már a nyomozás megindításától kezdve mutatja, sőt bűnösként állítja be az ekkor még csak egyszerű gyanúval kezelt személyeket. Így a nyilvánosság a későbbiekben felmentett személyeket is az üggyel azonosítja. A helyzeten az sem segít, hogy a letartóztatottakat láncon vezetve látjuk nap, mint nap. Hack Péter szerint külföldön ilyen megszégyenítésre nem kerülhet sor.
Ráadásul az előzetesen letartóztatottak ügyében a törvény szerint soron kívül kellene eljárni. Ez azonban az ügyteher miatt szinte soha nem valósul meg, így hosszú hónapokat, néha éveket kell terhelteknek fogságban tölteniük anélkül, hogy jogerősen elítélték volna őket.
Kép forrása: http://newtest.beol.hu.
Pugner Szilvia
ELTE Online