Kis lépés, nagy lépés (2009-07-27)
A Hold az egyetlen olyan égitest a világűrben, melyen ember valaha otthagyta a lába nyomát. Július 20-án ünnepeltük Neil Armstrong és bajtársai történelmi lépéseinek negyvenedik évfordulóját. Szabad egy űrsétára, kedves olvasó?
A kezdetek
Az embert a kezdetektől fogva foglalkoztatta, mik lehetnek azok a messzi, fénylő pontok az égen. Platóntól tudjuk, hogy a csillagok valójában emberi lelkeket rejtenek, melyek földi pályafutásuk végeztével visszatérhetnek égi lakásaikba, amennyiben pedig rosszul viselkedtek, nőként születnek majd újjá!
A különböző ókori kultúrák papi tisztségviselői szintén rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a nap- illetve holdfogyatkozásoknak és az üstökösök ritka felbukkanásának. A filozófusok és bölcselők sokféleképpen vélekedtek az égi jelenségekről, a bolygókról és a csillagokról, sokan közülük bizonyára szívesen útra keltek volna, hogy élőben tanulmányozhassák vizsgálódásuk középpontját.
Ehhez azonban valamiféle járműre lett volna szükség, mely akkoriban még nem állt rendelkezésre. Valójában már az első ezredforduló tájékán ott volt a megoldás. A kora-középkori Kínában gyártották ugyanis az első rakétákat.Ebben az időszakban azonban még úgy gondolták, hogy tűzijátékként vagy az ellenség hadoszlopaira szórva nagyobb hatás érhető el eme lőporral megtöltött találmánnyal.
A rakéta lassan az öreg kontinensre is eljutott, az 1848 – 49-es szabadságharcban már mi magyarok is röppentyűkkel puhítottuk a „sógorok” hadállásait.
Ezek a kezdetleges rakéták viszont még alkalmatlanok voltak a légüres térben való mozgásra, mivel hajtóanyaguknak levegőre volt szüksége ahhoz, hogy a szerkezet mozgásba lendüljön. Ennek ellenére a rugós katapult, avagy Verne ágyúgolyója elméletben már a 19. században az űrbe repítette a vállalkozóbb szelleműeket.
Ember az űrben
.jpg)
A következő évszázad elején K. E. Ciolkovszkijcári tudós már a folyékony hajtóanyagú rakéták ötletét is felvetette, sőt űrállomásokról, űrkolóniákról vizionált. Eközben néhány ezer kilométerrel keletebbre Robert Goddardamerikai kutató folyékony oxigénből és gázolajból kevert hajtóanyagot, és néhány kísérletet követően 1926. március 26.-án sikeres rakétaindítást hajtott végre.
Németországban, a 30-as években folyamatosan zajlottak kísérletek, melynek eredményeképpen 1 tonnás robbanófejjel ellátott V-2-es rakéták százai tették a földdel egyenlővé London belvárosát a második világháború hajrájában. 1945 után a rakétakísérleteket, az „aggyal” – Werner von Braun – együtt az Egyesült Államokba telepítették. Az Új-Mexikóban dolgozó tudósok 1949-re megalkották a kétlépcsős rakétát, mely immár 400 kilométer magasságban repült a Föld fölött.
A Szovjetunió természetesen nem maradhatott le a „nagy testvér” mögött, már Sztálin idejében megkezdődött az űrsétára való felkészülés. Éppen hat hónappal a magyar KISZ megszületését követően Moszkva pályára állította az első műholdat, a Szputnyik-1-et (1957. okt. 4.). Hónapokon belül Lajka illetve az amerikai műhold – Explorer-1 – is „áttöri” az ózonpajzsot (1958. január).
1958 második felében létrejött a NASA, az amerikai űrkutatásért felelős kormányhivatal. 50 évvel ezelőtt az űrkutatás addigi történetének legnagyobb eseménye következett be: a Luna-2-es űrszonda kétnapos repülést követően eléri a Holdat, és belecsapódik annak felszínébe.
|
Magyar szemmel
A magyar rakétatechnika kifejlesztője, a nagyszebeni Herman Oberth és az Egyesült Államokba kivándorló Kármán Tódor (1881-1963) volt. Utóbbi a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia megalapítója, nevét a Holdon és Marson kráter őrzi.
Bay Zoltán (1900-1992) és kollégái már radarjeleket küldtek a világűrbe a második világháborút követően. Hazánk 1967-ben csatlakozott az Interkozmoszhoz, a Szovjetunió és a kelet-európai államok közös űrkutatási programjához.
A mindmáig egyetlen magyar űrhajós Farkas Bertalan 1980. május 26.-án kezdte meg 38 napos útját az űrben a Szojuz-36 fedélzetén.
Magyarországon jelenleg 30 kutatóhelyen nagyjából 200 ember dolgozik űrrel kapcsolatos programokban. A tudományterület legfőbb hazai irányító szerve a Magyar Űrkutatási Tanács.
|
Ki nyeri az űrversenyt?
Három nappal a Disznó-öböl előtt, a világtörténelem során először, az ember kilép a világűrbe Jurij Gagarinszemélyében (1957. ápr. 15-19.). Az ezt követő évtizedben műholdak, szondák és űrhajók tucatjait lövik a világűrbe, hogy minél több információval lássák el a hidegháborúzó nagyhatalmakat. A 60-as évek közepén elkészülnek az első nagyobb felbontású képek a Holdról, a szovjetek pedig végrehajtják az első űrsétát.
A terv teljesítéséhez az amerikaiak speciális űrhajórendszert dolgoztak ki, mely Apollo-típusú űrhajókból, a holdra szálláshoz elengedhetetlen holdkompokból és Saturn V illetve Saturn IB rakétákból állt.
Az Apollo-11
.jpg)
1961. május 25.-én J. F. Kennedy amerikai elnök kongresszusi beszédében hihetetlen célt tűzött ki – 9 éven belül végre kell hajtani a Holdra szállást:
„A világ most az űrbe, a Holdra és a távoli bolygókra tekint. Mi megfogadtuk, hogy a hódítás ellenséges zászlaja helyett ott a szabadság és a béke lobogóját kell kitűzni. A tömegpusztító fegyverek helyett a tudomány eszközeinek kell az űrt elfoglalniuk. De ez az új óceán csak akkor válik a béke tengerévé – és nem új hadszíntérré –, ha az Egyesült Államok elfoglalja vezető helyét. Mi nem azért akarunk a Holdra jutni ebben az évtizedben, mert az könnyű, hanem azért, mert nehéz. Ez a célkitűzés lesz képességeink igazi próbája és mércéje. Elfogadjuk a kihívást, nem odázzuk el a dolgot és az a szándékunk, hogy győzzünk.”
Az Apollo-program indulásakor komoly problémákkal küzdött, az Apollo-1 kabinja például kigyulladt a földi tesztelések alkalmával, és három űrhajós életét vesztette. 1968-ra azonban sikerült úrrá lenni a nehézségeken, és az Apollo-8 karácsonyra Hold körüli pályára állt.
A Kennedy elnök által kitűzött cél elérésére már csupán 5 hónap állt rendelkezésre, amikor az Apollo-11 fémmonstruma a levegőbe emelkedett 1969. július 16-án.A legénység tagjai Neil Armstrong, Edwin AldrinésMichael Collins(nem az ír szabadsághős) voltak. A Cape Kennedy űrközpontból indulva három nap alatt sikerült Hold körüli pályára állniuk. Július 20.-án Aldrin és Armstrong megváltotta retúrjegyét az Eagle holdkompra és elindult a „Nyugalom-tengere” felé. A 100 kilométeres ereszkedést követően 12 perc maradt a biztonságos landolásra, ami némiképp izgalmassá tette az utazást a két pionír számára. Az „armageddoni” izgalmak szerencsés véget értek, „a Sas leszállt” – nyugtázhatta a houstoni központ. Július 21-én, 2 óra 56 perckor Neil Armstrong megkezdte az emberiség első űrsétáját a Holdon!Armstrong és Aldrin húsz órát töltött a Hold felszínén, miközben Collins Hold körüli pályán keringett a Columbia parancsnoki egységgel.
A sikeres küldetést követően a kis csapat biztonságosan visszatért a Földre, és ezzel megkezdődött az 
amerikai űrkutatás új korszaka. A tizenegy misszió közül voltak fényes sikert hozó és majdnem tragédiával végződő utazások is. Az 1995-ben (Tom Hanks főszereplésével) megfilmesített Apollo-13drámáját például az egész világ nyomon követhette, miután az oxigéntank felrobbanását követően az űrhajósok hosszú ideig magatehetetlenül sodródtak az űrben, végül pedig szerencsésen visszatértek a Földre. Az Apollo-14 és 15 már kőzetet is tudott gyűjteni a Hold felszínén, illetve holdautót is használt a kutatás megkönnyítése érdekében.
amerikai űrkutatás új korszaka. A tizenegy misszió közül voltak fényes sikert hozó és majdnem tragédiával végződő utazások is. Az 1995-ben (Tom Hanks főszereplésével) megfilmesített Apollo-13drámáját például az egész világ nyomon követhette, miután az oxigéntank felrobbanását követően az űrhajósok hosszú ideig magatehetetlenül sodródtak az űrben, végül pedig szerencsésen visszatértek a Földre. Az Apollo-14 és 15 már kőzetet is tudott gyűjteni a Hold felszínén, illetve holdautót is használt a kutatás megkönnyítése érdekében.
Az utolsó Hold-missziót az Apollo-17 hajtotta végre, amely immár 38 kilométert tett meg és majd’ 100 kilogramm kőzetmintát gyűjtött össze.
Természetesen a holdraszállás sem lenne igazi felfedezés, ha nem lennének olyanok, akik tagadják megtörténtét. A „moon-hoax” összeesküvés-elméletmegszállottjai szerint konkrét bizonyítékok utalnak arra, hogy nem vagy csak később történt meg az esemény. A teória hívei szerint például az Armstrongék által kitűzött amerikai zászló lobogni látszik a fényképen, a kivetülő árnyékok iránya nem megfelelő, több felvételen ugyanaz a háttér, az egyik kőzetdarabon pedig egy C betű rajzolódik ki. A tudósok egyszerűen a fotográfiai és asztronómiai ismeretek hiányával cáfolják a kétkedők érveit.
The show must go on...
A hidegháborút vívó Egyesült Államok és a Szovjetunió nem elégedett meg a szárazföldi, légi és tengeri hadviseléssel, úgy gondolták az űrben is megküzdenek egymással. Az 1983-ban Reagen elnök által kezdeményezett SDI, népszerűbb nevén „csillagháborús tervezet” végzetes csapást jelentett a szovjet állami büdzsére, és a szocializmus doktrínájára. Egyes történészek erre az eseményre – nyolcvanas évek eleje – vezetik vissza a kommunista birodalom összeomlását.
A múlt század végén új országok csatlakoztak az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz az űrkutatás terén: Kína két űrhajót és napjaikig több mint 70 űrszondát lőtt fel. A távol-keleti ország következő célkitűzése a holdra szállás.
.jpg)
2002-ig olyan országok fejlesztettek és bocsátottak fel műholdat és űrszondát, mint Hollandia, Bulgária, Izrael, Thaiföld vagy Algéria.
Napjaink űrkutatása új területek felfedezésére koncentrál. A Mars kolonizálásaés terraformálása a jelenleg is zajló expedíciók legfontosabb célkitűzése. A 60-as évek óta meghódítani kívánt „vörös bolygón” 2008-ban sikeresen landolt az amerikai Phoenix űrszonda.Az 1996-ban az Antarktiszon talált, marsi eredetűnek titulált kőzetből kivont primitív egysejtűek, a szakértők egybehangzó véleménye szerint reményre adhatnak okot. Ha sikerülne vizet találni a Mars felszínén, azzal új távlatok nyílnának a Földön kívüli emberi élet megvalósulása felé.
A kérdés csupán az: ki lesz a gyorsabb? A bolygóját évezredek hosszú „munkájával” a tűrőképesség határára juttató hatmilliárdos többség, vagy a néhány ezer kutató, aki átmentheti az emberi életet egy új „Földre”?
Gabay Balázs
ELTE Online
