Elte Online hírportál

Változások a jogász foci bajnokságban (2008-08-04) 

Az utóbbi idõben igen komoly kérdéseket vetett fel, az egyik BEAC pálya füvesítése, a rengeteg ?igazolatlan? játékos, s ez utóbbival összefüggésben, az A-Liga mezõnyének kettészakadása. A következõkre jutottak a liga reformját illetõen:

1. Az egyik BME-s pálya õsztõl mûfüves borítást kap. Ez éppúgy megnöveli a pálya biztonságát, mint a költségeket. E miatt adódott az a kérdés, hogyan készítsék el a sorsolást. Erre egyenes válasz az lehetne, hogy az A-Liga küzdelmei kerüljenek lebonyolításra a füves pályán, mégpedig azért, mert
- az A-Ligának az ?erõ jogán?, a színvonal képviseletében jár a jobbik pálya,
- az A-Liga játékosai sokkal inkább hajlandóak megfizetni a magasabb árat, mint a B-Liga játékosai. (Sok esetben a B-Ligás csapat kapitánya egymaga fizeti be a nevezési díjat, melyet aztán hasztalan próbál behajtani a csapathoz lazán kötõdõ csapattagokon.
Két komoly érv merült fel, ami szerint egyszerûen lehetetlenné vált az elsõ- és másodosztály pályák szerinti felosztása:

a) a két liga létszáma nem egyezik meg, így mindig van B-Ligás csapat, aki fûhöz jut, míg a másik pályán, a betonon küzdenek a riválisok. Nyilvánvalóan lehetetlen feladat úgy létrehozni egy sorsolást, hogy pl. hat B-Ligás csapat (ill. aktuális ellenfeleik) az elsõ osztályú csapatok mellett mindig a BME pályán játsszon.

b) az A-Liga csapatai, melyekben rengeteg a végzõ / végzett hallgató, erõsen preferálják az esti idõpontokat. Nem ritka, hogy a 18:20-as, a 19:10-es és a 20:00-as meccseken futnak az A-Liga mérkõzései, vagyis a hat meccsbõl öt A-Ligás.
A megoldás:

A sorsolást a szokott módon elkészítik, figyelembe véve a rangidõs csapatok kívánságait. A sorsolás elkészítésekor azonban teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az egyik pálya ilyen, a másik meg olyan borítású!

Majd, miután elkészül a sorsolás, (egyik oszlop, másik oszlop...) szépen kisorsolják, hogy melyik fordulóban melyik oszlop játszik a füves és melyik a betonos pályán.
A költségekhez természetesen minden csapat arányosan hozzájárulna, így mindenki többet fizet, de mindenkinek ugyanakkora esélye van, hogy a pázsitra jusson.
2. A másik problémakör abból adódik, hogy a csapatok nem tartják be az igazolási szabályokat, így egészen egyszerûen nem erõsek a csapatok (A-Liga), vagy a hat feljutó csapat közül ? a színvonalat tekintve ? egy sem ?A-Liga ? képes?.

Ha azokat a csapatokat, melyekben van három-négy olyan jogász státuszú hallgató, aki hajlandó is rendszeresen részt venni a meccseken, összeállítanák õket, és egészen remek csapatokat lehetne kovácsolni. Úgy azonban, hogy minden ilyen csapat három-négy alkalmi játékost alkalmaz, ez senkinek sem érdeke, és senki nem veszi a fáradságot, hogy összeolvadjon egy másik, hasonló cipõben járó csapattal.
Így a feljutó csapat:
a) nem vállalhatja a szigorúbban ellenõrzött A-Ligát,
b) nem üti meg az A-Liga színvonalát.
Mivel a csapatok összevonását senki sem vállalja (ami, figyelembe véve a csapatok eredendõen baráti jellegét, érthetõ), a komolytalan játékosok ellenõrzése, a mérkõzések hivatalból való megóvása stb. szinte mindenki érdekeivel ütközik ill. erre senki nem hajlandó. A bajnokság húsz-csapatnyi játékosa közel harmincat tart el, ami magáért beszél.
Ez ügyben csak akkor lehet lépni, ha közös megegyezésre jutnak...

Ameddig helyzeten változtatni nem is tudnak, addig orvosolni lehet valamelyest.

Lévén, hogy a B-Ligára kisebb a rálátás, maradnak az elsõ osztálynál:


3. A 13. forduló remekül rámutatott, hogy a Liga elsõ és második fele között hatalmas színvonalbeli szakadék tátong! Ez a különbség a gólarányban is megmutatkozik. Nem kell hosszú éveket visszamenni az idõben, hogy olyan bajnokságot találjunk, ahol az utolsó ?labdába rúgott? az éllovas ellen, vagy hogy a kiesés ellen menekülõ csapat egymás után megveri a bajnoki címért küzdelmet folytató két csapatot.

Most a meccsek több mint fele nem megfelelõ szintû. Jó dolog gyõzni, de azért ? ezt nem nehéz belátni ? a ?jó? csapatoknak sem kielégítõ, hogy négy komoly meccs van egy szezonban, miként az alsóházi csapatoknak sem motiváló, hogy a meccsek felén esélytelenek, és a bent maradásról adott esetben, novemberben lemondhatnak...

Ezek tükrében, az alábbi javaslatot tették az A-Ligára vonatkozólag:

Az elképzelés szerint õsszel ?mindenki játszik mindenkivel? alapon kialakulna az A-Liga õszi végeredménye, ami egy hatcsapatos alsóházra és egy hatcsapatos felsõházra osztaná a mezõnyt. Amivel, egyúttal bõvítenénk az A-Liga létszámát, lehetõvé téve, hogy az elsõ osztályból kiesõ, de a B-Liga mezõnyénél magasabb szintû csapatok megtartása mellett a legjobb másodosztályú alakulatok is feljussanak: a két utolsó osztályozna a B-Liga 3. és 4. helyezettjével.

Itt egy fontos technikai szabályt kell hozni: õsszel nincs lehetõség halasztásra! Erre értelemszerûen nem lesz mód, továbbá a csapatok szándékának komolysága is kikristályosodna.

Tavasszal aztán minden csapat kétszer mérkõzne meg aktuális ellenfeleivel. Ha a tavaszi felsõ- és alsóház elsõ helyezettje mindössze 5, a második 4 stb. pontot vinne magával, akkor a következõk történnének:

A vitt pluszpontok pontosan elegendõek lennének ahhoz, hogy az õszi elsõ az X-et is megengedhesse magának riválisával szemben, és így tovább a többi csapatnál is.

Másfelõl azonban nem lehetne olyan eredménytelen õszt produkálni, hogy egy csapat eleve lemondhasson a bajnoki címrõl, és biztos legyen benne, hogy kiesik! Egy jó erõsítés, két szerencsés meccs, és az utolsókból lehetnek elsõk! Így nem lenne lefutott meccs, nem lenne érdektelen találkozó, motiválatlan csapatokkal! Ezzel együtt természetesen az alsóházban is kiosztanák az érmeket, vagyis jelen esetben pl. az Ultima az alsóház bajnoki címéért küzdene!

Mindenki láthatja, milyen remek meccseket vív egymással az Ambi és a Harcosok, vagy a Hamza és a BennFika! Nos, ebben a lebonyolítási rendszerben tavasszal csak ilyen rangadókat rendeznének, komoly tétekkel! Minden csapat éremért szállna harcba olyan ellenfelekkel szemben, akikkel egy súlycsoportban van! És ha valaki nagyobbra, többre vágyik: õsszel felkerülhet a felsõházba!

Összegezve: ebben a rendszerben nem indulna reménytelen csapat, és nem lenne tét nélküli meccs.

Czékmán Ágnes
ELTE Online