Elte Online hírportál

A naptári év utolsó fordulójában szakadó hó fogadta a játékra kész feleket a Bölcsész Bajnokság B-ligájában. Arút időjárás nem zavarta meg riporterünket abban,hogy a félszezon kielemzése mellett a csapatoknál próbált meg utánajárni, hogy ők maguk hogyan látják a múltat és mit várnak a jövőtől.

 

Ha lehetséges felülnézetből összegezni az ősszel tapasztaltakat, akkor elmondhatjuk, hogy sok szép élményen vannak túl a résztvevők, parádés megoldásokból, nagy csatákból, váratlan feltámadásokból nem volt hiány az idénynek és a tabellának egyik részében sem. Így hiába látszódnak tisztázódni az erőviszonyok, még nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul.

 

A nagy feltámadók közül az egyik leglátványosabb fordulat az FC Retküvel esett meg. Az újonccsapat eleinte gólokat is csak elvétve lőtt, novembertől viszont már a középmezőny együtteseitől is rabolgattak pontokat Hadnagyék, ezzel egyre feljebb kúsztak a tabellán. A kezdeti nehézségek leküzdése mellett legjobbjuk aktívabb meccsre járási hajlandósága repíti gárdát, melynek tagjai bíznak a további sikerekben, hiszen – mint vallják - még csak most fognak a velük egyszintű csapatokkal játszani.

 

Legutóbbi áldozatuknál, a nagy múltú FC Welfensdorfnál a feltámadás még várat magára, de Bodáék példamutató módon küzdenek tovább a pontszerzés reményében, illetve pusztán magáért a játék öröméért.

 

Egy másik, ugyancsak több éve játszó alakulat, a Ladányi Gábor FC sem lehet túlzottan büszke az ősszel nyújtott produkciójára. Nyert ugyan meccseket a zöld-fehér alakulat, de gyakran tarkították súlyos vereségek a csapat útját. A Torpedo elleni 1-30(!) minden bizonnyal rekord a Bölcsész Bajnokság történetében, míg az utolsó fordulós meg nem jelenésük a csapat lelki erejének a maximálistól való eltérését sejteti.

 

Mostani ellenfelük, a Kofola emblematikus figurája, Kalli András is önkritikus csapatának őszi teljesítményét illetően, de ezt csak részben tartja megalapozottnak, hiszen a vereségek mellett aratott győzelmek a kötelező (Retkü) és a bravúr (Kozelito Tél) kategóriában is besorolhatóak. Fordulók óta alsóház és felsőház határán áll a gárda, és bármi is történjék, lehet még okuk örömre a régészeknek: a felsőházi tagság önmagában komoly presztízst jelent, míg kiesés esetén sorozatos győzelmek révén egy alsóházi bajnoki cím várhat rájuk.

 

A Lafayette ugyancsak patinás csapata a mostani félévet mélyrepülésben töltötte, és ehhez még egy lapáttal járult hozzá a HN ellen elszenvedett 14-2-es vereség. A játékoskeret sajnos évek óta változik – avatott be minket az egyesület kapusa – és az újaknak még időbe telik a beilleszkedés, illetve a fegyelmezettség is hagyott már némi kívánnivalót maga után. A felsőházba jutás egyre reménytelenebbnek tűnik, de győzelmek aratása mind az alapszakasz hátralevő meccseken, mind az rájátszásban többször megismételhető produkció lehet.

 

Újonc csapat ritkán fut be olyan remek karriert, mint a Hazafias Népfront, de már korábban is megírtuk azt, hogy csak a csapat neve új, a tagjaik sokkal inkább számítanak rutinos rókáknak. Az őszön egyszer raboltak pontot a bajnoki cím első számú várományosától, ám a Zsuga Bonito elleni pontvesztést is csak az egyszeri rossz formával és balszerencsével magyarázzák a játékosok. A Lafayette elleni gólparádéjukkal tíz meccsen immár több, mint 100 találatnál tart a Kisfaludy-vezette csatársor. Persze a gólok szerzésében a védekező játékosok is jeleskednek. Vaderna például a riporter lelkére kötötte annak a ténynek a megírását, hogy a „Hazafias Népfront öreg hátvédje minden meccsén lőtt gólt, leszámítva a Kozelito Tél ellenit”. Természetesen egy ilyen nyilatkozat után rajta tartottuk fél szemünket az önreflektív nyilatkozón, és láthattuk, hogy ez a szabály a Lafayette ellenében is tovább erősödött – nem a kivétel révén.

 

A Szarvas Torna Klub játékosainak bevallása alapján csak az ősi rivális Torpedo miatt indultak el idén is, hiszen az egymás elleni meccsek most is kemény küzdelmet hoztak mind a pályán, mind azon kívül. A Torpedo meggyőző teljesítményét elnézve hízelgőnek számít az SzTK-ra az iksz, a Retkü elleni kisiklásra pedig lehetséges magyarázat, hogy december elején más munkakörben is sokat fáradoznak a szarvasosok.

 

Az SzTK mostani áldozata, a felsőházba igyekvő HajCsatok az őszből a Torpedo elleni szoros meccsre, és a Zsuga elleni ikszre lehet a legbüszkébb. Szongoth is kiemelte, hogy megtalálta magát a technikailag képzett, taktikájában is erős gárda, csupán mentálisan kellene még megerősödni, és akkor a kötelező meccseket is mindig hozni tudják majd. De „a felsőházban újrakezdődik minden” – tette hozzá sokat sejtető mosollyal.

 

A Hazafias Népfront mellett a Torpedo és a Zsuga Bonito szólhat bele a bajnoki cím eldőlésébe, a sorsolás szeszélyéből adódóan azonban a három élcsapat meccsei közül kettő is tavaszra maradt. Az az egy, amit már ősszel lejátszottak a felek, nem hozott érdemi változást. Legfeljebb abból a szempontból, hogy már nem 100%-os a Hazafias Népfront. A két trónaspiráns közül a Zsuga Bonito tűnik motiváltabbnak, ám ezt nem kizárólag a havas meccseken való részvételi számból szűrtük le. Amíg a Torpedo a Gruppetto ellenében láthatóan csak annyit hozott ki magából amennyi a magabiztos győzelemhez kellett, úgy tűnt, hogy az alapszakasz bajnoki címe nem hozza lázba a játékosaikat. Eközben a Zsugások az utolsó percig újabb és újabb gólokat akartak szerezni, s végül tizenháromig jutottak az ősz végén legszebb napjait idéző, de létszám-problémákkal küzdő KuKás(z)ok ellen.

 

A Gruppetto pontból ugyan nem sokat szerzett, gólból viszont annál többet, ebből is egyenesen következik, hogy a támadás jobban megy nekik a védekezésnél. A társaságnak a szoros vereség lassan a specialitásává válik, igaz javukra legyen mondva, hogy ezt az élcsapatok ellen is produkálni tudták, sőt mindegyiküknek beköszöntek legalább háromszor. Ritzl András teljhatalmú klubmenedzser tavasszal sok győzelemre számít a velük egyenrangú csapatok ellenében, és persze három ponttal számol az olyan találkozókra is, ahol tudomásunk szerint az ellenfél is igényt tart a sikerre.

 

A Gruppettóhoz hasonlóan újonc Fekete Sereg sokkal inkább a szezon elejére lehet büszke. Talán sokan emlékeznek rá, hogy három forduló után mi is felsőházi tagságot előlegeztük meg nekik, és bár egy-egy szép eredményt a folytatásban is elértek a srácok, mostanra – főleg Sör elleni 5-0-s vereség után – erről már letehetnek.

 

Az élmezőnyben egyre élesedő versenyfutásra lehetünk figyelmesek az 1. FC Sör, a Kopa Kőbánya és a Kozelito Tél között. A közelítő tél úgy tűnik nem kedvezett a feleknek, hiszen a havazás miatt az utolsó forduló utolsó meccsének meghirdetett Kopa-Kozelito rangadó elmaradt, ám ha a tavasszal lejátszódó találkozón a létszámbeli hiányosságokat a tagok példás meccsrejárásával kompenzáló Kopa nyerne, a három csapat között körbeverés jönne létre. Különösen a Sörnek a Kopa elleni 4-3-as, kiállítással és büntetővel tarkított győzelme marad sokáig emlékezetes a trió mérkőzései közül. Hármójuk esetében jelenleg a Kozelito áll a legelőkelőbb, negyedik helyen, ám ők estek túl a legkevesebb rangadón, így könnyen elképzelhető, hogy az alapszakasz leintésekor a Sör vagy a Kopa be fogja előzni közvetlen riválisát. Hlavacska András, a Kozelito mindenese messzemenően elégedett csapata őszi teljesítményével, hiszen az ötödik-hetedik helyeket célozták meg, ehhez akár még egy-két vereség is beleférhet.

 

A Bölcsész Bajnokság küzdelmei a naptári évre tehát lezárultak, márciusban az alapszakasz pozíciós harcairól mindent eldöntő öt fordulóval folytatják az ezüstlábú fiúk.

 

Zeusz