Elte Online hírportál

Lehengerlő első félidei produkciójának jóvoltából női együttesünk a 2010-11-es szezon egyik legkellemesebb meglepetését okozva hozta el a tavalyi évad bronzérmesének otthonából a bajnoki pontokat. Játszd le velünk újra a "csapategységek meccsének" főbb történéseit!

 

Még 15 perc sem telt el a találkozóból, amikor négygólos különbséget konstatálhattunk a megmérkőző felek között, ám sokak elképedésére 4–0 helyett 0–4-et mutatott az eredményjelző. Dörzsöltük is bőszen a szemeinket, arra vágytunk, hogy a mellettünk ülők közül valaki jól oldalba bökjön és akkor majd biztosan elillan a délibáb. Aki viszont a helyszínen élvezte végig az NB I. hetedik fordulójának első ránézésére legsimábbnak ígérkező ütközetét, annak a játék összképe alapján egyáltalán nem számított szentségtörésnek lányaink nagyarányú vezetése. De némi hiúságból tekerjük még vissza a videoszalagot a Tolna megyei településre való megérkezésig. Együttesünk többsége már a délelőtt folyamán letudta a bő egy órás kocsiutat, s a nyáron a tolnaiaktól az ELTE SE-be igazoló Pfundtner Vivi és Baksai Vica szülei szeretetteljes vendéglátásának köszönhetően az akklimatizálódásra is maradt ideje. Kora délután, a borús Pestről a napsugaras vidékre Szőllősi Julcsi vezette brigádban annak ellenére időben találtunk oda a község szélén fekvő sportcsarnokhoz, hogy a GPS-ből irányító női hang maci módjára néhány alkalommal bevitt volna minket a málnásba. Pontosabban a helyi kukoricásba.

 

A bemelegítés során a korábbi csapattársak, edzők és sportbarátok egyaránt barátságos fogadtatásban részesítették a fent említett Pfundtner-, Baksai - tandemet, de legbelül egyikük sem gondolta komolyan, hogy a meccs végi gratulációknál is nekik kell előbb nyújtani a kezüket. Kezdetben ugyanis semmi nem utalt erre, a lövésváltásoknál aktívabbnak tűntek a sötét mezes hazaiak. A pontosságot, adalékként viszont hölgyeink csempészték bele a találkozó menetébe, és hat perc elteltével Molnár Zsófi mattolta a másik Molnárt, egyszersmind magunkhoz ragadva a kezdeményezést. Az egyenes arányosság törvényszerűségeire rácáfolva, újabb hat minutummal később már megháromszorozódott Farkas Móniék előnye. Ennek kialakításához előbb az ihletett formában röpködő Szabó Annamari lélekjelenlétére volt óriási szükség, majd a tolnaiak védekezésbeli eltolódásait előbb Galgócz Edina, majd Farkas Móni büntette góllal. Utóbbi például olyan pimaszsággal és mértani precizitással emelte a lasztit a kissé kinn álló portás fölött a bal kapufára, hogy az onnan már a gólvonalon túlra szédelgett. Ez a mozdulatsor fémjelezte leginkább azt, hogy az évad eddigi találkozóival ellentétben, Fortuna ezúttal karunkat ráncigálva ragaszkodott hozzánk. S hogy örömünkben köpni-nyelni se tudjunk, arról a nevelőegyesületének betaláló Pfundtner Vivi - testi épségét sem féltve - gondoskodott, 0-4-re alakítva a részeredményt.

 

Két perccel az első játékrész végét jelző dudaszó előtt mégis kissé meghűlt az ereinkben a vér. Baki Eszter egy edzéseken begyakorolt figura során őrzőjéről lefordulva módosította hazai szemszögből mínusz háromra (1–4) az állást, ami a Simon Boglárka gólba tartó lövésébe heroikusan belevetődő Galgócz Edinának köszönhetően nem olvadt tovább. Ez volt az első olyan pillanat, amikor a szezonban tapasztalt pillanatnyi összeomlásokkal ellentétben a "ma itt tényleg pontot, pontokat szerezhetünk" érzése kezdett körvonalazódni bennünk. Erre kissé rácáfolt a második periódus eleje, amikor előbb Szlávi Anna kapufás lövése perdült az alapvonalon túlra, majd egy butaságnak tűnő, büntetőterületen belüli kezezés miatt a házi gólkirály, Hepp Andrea tovább növelte előnyét csapattársaival szemben (2–4). A 27. percben újabb fordulat állhatott volna be a meccs forgatókönyvében, ám csak az addig hibát is alig vétő sporttársak jóindulatának köszönhetően maradhatott a pályán Pfundtner Vivit utolsó emberként ütemtelenül letaroló Molnár Eszter. Legalábbis egy erősen narancssárga színű kártyát illett volna felmutatniuk a mözsiek hálóőrének, de filc és színes ceruza híján, ez csak citromsárgának tetszett a lelátóról.

 

 A fennmaradó játékidőben – ha lehetett – még nagyobb fordulatszámra kapcsoltak a csapatok. A középpálya olyan szinten szétszakadt, hogy felváltva alakultak ki létszámelőnyös szituációk, ám a kitűnő formában levő kapusuk sokáig lehúzták a rolót a támadók előtt. A nagy izgalmak olyan eszeveszett tempóval vegyültek, hogy a rendezők részéről már-már elérkezettnek tűnt a pillanat pár oxigénpalack, vagy néhány kartonnyi vérnyomáscsökkentő gyógyszer beszerzésére. Még forróbbá vált a talaj hölgyeink lába alatt, amikor Hepp Andreának végül sikerült minimálisra redukálnia a gárdák közti differenciát. A csarnok figyelme egy pillanatra az eredményjelző táblára szegeződött, ami majdnem három, pokolian hosszúnak tűnő perctől számolt vissza a középkezdést követően. Arról nem is beszélve, hogy a kisebb faultok miatt a csapathibák manuális számlálója is 5-nél tartott már az ELTE SE részéről. Emberpróbáló feladatnak ígérkezett a javából, de egyszerűen nem szabadott hagynunk, hogy a szerencse ismét elszegődjön mellőlünk.

 

Meglepően sokáig sikerült a gejzírként feltörő tolnaiak rohanása ellen a legjobb gyógymódot alkalmazni – azért ne higgye senki se azt, hogy a spanyolviaszt találtuk fel –: labdajáratás és – tartás, lehetőleg jó messze a kapunktól. Ezt annyira jól kivitelezték Juhász Adriék, hogy az előző bajnokság bronzérmesei csak sarokrúgásokig jutottak el. Sőt, a legvégén még csattanóra is futotta hölgyeinknek: a 200-as pulzusszám felett, 10 másodperccel a hármas sípszó előtt, egy kritikán aluli módon elvégzett kornert követően Farkas Móni az „ajándék lónak ne nézd a fogát” szólást alapul véve küldte térfelünk közepéről a magányosan árválkodó hazai ketrecbe a pöttyöst. 7 másodperc ugyan még hátra volt, ám akkora mindenki tisztában volt azzal, hogy innen már egy BL-győztes számára sem létezhet visszaút. Néhány kedvetlen passzt követően pedig az egy kupacban ünneplő kék mezesek örömtáncát figyelhette a szétszéledő nézőközönség. Lehetne itt jelzőket keresni, de feleslegesnek bizonyulnának: aki egy ilyen élménynek életében akár csak egyszer is részesévé válik, az nehezen bírja azt elfeledni. Levezetés gyanánt Biri Elvira szülinapjának alkalmából, az első győzelemhez hasonlóan, most is sor került egy kis tortázásra. Csak halkan súgnánk meg: jövő héten Molnár Zsófit köszönhetjük hasonló okokból, amit kabalaként is felfoghatunk a jövő vasárnapi szegedi kiruccanás előtt.   

 

Meccsindex:            7,57

A meccs színvonala – 9 Még a józsefvárosi piac kínálata is elbújhatott volna a jó irammal, szellemes technikai megoldásokkal, és a játék majd’ minden elemével (gólok, büntető, sárga lap) előhozakodó negyven perc mögött. Kívánni sem lehetett volna élvezetesebb hétvégi kikapcsolódást.  

Hangulat – 7 Igazi "old school" érzés ragadt magával a tolnai sportcsarnok faszerkezetes lelátójának kakasülőjén helyet foglalva: a tapsoláson, buzdításon és doboláson túl néhány szurkoló kezében előkerült egy-egy kereplő is, amelyek még 0–4-s állásnál sem csitultak el.

Sportszerűség – 7 Kirívó szabálytalanságokat egyik fél részéről sem jegyezhettünk le, ám a találkozó utolsó másodperceiben a sok apróságból összegyűlő öt vendég fault miatt a hazaiak igyekeztek rájátszani a hatodik, már tízméteressel kecsegtető csapathibára. A fair play csődjének számított volna, ha kísérletüket siker koronázza.

Támadófutball ereje – 8 Nem feltétlenül a nyolc gól miatt rúg ilyen magasra az osztályzat. A mennyiség mellett a minőségre sem panaszkodhattunk (Farkas Móni találatai külön-külön is élményszámba mentek), pedig a nagyobb gólszerzési lehetőségek kihasználtsága meg sem közelítette az 50%-ot.   

Edzői húzások – 7 Tolnai részről meglepően sokáig erőltették a délután folyamán hatástalannak számító átlövéseket, így a szélen vezetett akciókra való késői átállás a meccsükbe került. A vendégek győzelmében kulcsszerepet játszott, hogy a korábbiakkal ellentétben két azonos erősségű sorral rukkoltak ki. Az utolsó percekben bemutatott fegyelmezett labdatartásuknak köszönhetően minimális esélyt hagytak ellenlábasuknak az egyenlítésre

Játékvezetés – 6 Egészen a második játékrész közepéig észrevehetetlennek bizonyultak, döntéseik jogosságához kétség sem férhetett. Ám a 27. minutumban kis híján döntő hibát követtek el, amikor a Pfundtner Vivit abszolút gólhelyzetben buktató hazai hálóőrnek csak sárga lapot mutattak fel.

A meccs hőse – 9 Kétség sem férhet ahhoz, hogy a vendégek játékosai közül nevezzük meg a találkozó legjobbját, ám az ELTE SE sikere sokkal inkább köszönhető az alázatos csapatmunkának, semmint az egyéni villanásoknak. Szabó Annamari produkciója mellett mégsem mehetünk el szó nélkül: szenzációs ritmusérzékével és lélegzetelállító bravúrjaival ő tette le az alapkövet a forduló bombameglepetésében. A mözsiekben a két gólig jutó Hepp Andrea tartotta a lelket, ám most is beigazolódott, hogy egy fecske nem csinál nyarat.

 

Percről percre:

Élő, szöveges közvetítésünkre kattintva újra átélhetitek a találkozó főbb történéseit.

 

Edzői nyilatkozatok:

Mucska Gyula (Tolna-Mözs): Először is szeretnék elnézést kérni szurkolóinktól az első félidőben mutatott játékunkért, illetve gratulálok a vendégek teljesen megérdemelt győzelméhez. Sajnos ezt a találkozót nem ma vesztettük el, hanem már lényegesen korábban.

 

 

 

 

Baksai Éva (ELTE SE játékosa): Nagyon izgalmas mérkőzés volt, mindkét kapu előtt rengeteg helyzet adódott, de kapusunk remek teljesítménye hozzájárult a győzelmünkhöz. Amit még ki kell emelnem, hogy végre okos gólokat lőttünk. Ez sok erőt adott a csapatnak az egész meccs alatt, és szerintem ebből építkezhetünk a következő találkozókra nézve is.

 

 

 

 

Emlékeztető:

Női Futsal NB I., 7. forduló, 2010. november 14.

Tolna-Mözs – ELTE SE 3 – 5 (1 – 4)

Tolna, Városi Sportcsarnok, 100 néző vezette: Forray T., Ihász S.

 

Tolna-Mözs: Molnár Eszter – Hodován Edit, Simon Boglárka, Klézli Szandra, Mausz Renáta Cserék: Hepp Andrea, Schlotthauer Renáta, Méhes Katalin, Folk Zsuzsanna, Bogárdi Mónika, Baki Eszter, Fábián Rebeka Vezetőedző: Mucska Gyula

 

ELTE SE: Szabó Annamária – Galgócz Edina, Molnár Zsófia, Vida Orsolya, Szlávi Anna Cserék: Juhász Adrienn, Baksai Éva, Albert Eszter, Farkas Mónika, Pfundtner Vivien Vezetőedző: jelen pillanatban betöltetlen

                             

Gólszerzők: Hepp A. (2), Baki E., illetve Farkas M.(2), Molnár Zs., Galgócz E., Pfundtner V.

Kiállítás:

 

További eredmények:

Miskolci Szabadidőközpont Vénusz – Vesta Persecutor K&3S              2 – 6

Univerzum-Aramis SC – Ferencvárosi TC                                         4 – 4          

Kiskunfélegyházi Mókusok – Skorpió-1DFC Group Salgótarján            3 – 4

Galaxis NFE – Szegedi AK Boszorkányok                                        1 – 1             

                                                       

A női NB I. aktuális tabelláját ide kattintva böngészheted.

 

Kis Róbert

ELTE Online