"Pezsgő sportéletet az ELTE-re!"
A vb-n a braziloknak szurkol majd, de az egyetemi sportdiplomácia útvesztőin is elszambázik az utóbbi időben. A biológus - pszicho-fiziológus Bárdos György, az ESI igazgatójaként beszélgetett velem kedélyesen sportkoncepcióról, testkultúráról és a nordic walkingról.Interjú!
Kedves Tanár úr! A PPK-n tanítasz, vezeted az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetet (ESI) és pár napja a (nagy)doktori címet is megszerezted. Tudományos karriered tehát felfelé ível, mi a helyzet a sportmúlttal? Mutatkozz be, kérlek a hallgatóknak!
Eredeti végzettségemet tekintve biológus vagyok, így nem is meglepő, hogy az ELTE Természettudományi Karán dolgoztam, 35 évig. A PPK-ra úgy kerültem át, hogy Oláh dékán úr megkeresett, vele elég jó a kapcsolatunk, ráadásul már kezdettől fogva tanítottam pszichológusoknak élettant és anatómiát. Először azt képzeltem tehát, hogy a pszichológusoknak kellene új dolgokat tanítani, amit szívesen vállaltam. Az ESI már egy kicsit hosszabb sztori. A lényeg az, hogy két testnevelési tanszékből 5 évvel ezelőtt létrejött a Testnevelési és Sport Központ. A mi feladatunk annyi volt, hogy fejlesszük a sportképzést, és később majd kezdjük el az egészségfejlesztést is. Már kezdetekben elindult a rekreáció-szervező és egészségfejlesztő szak. Ebből a folyamatból nőtte ki magát az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet 2009 szeptemberében, melynek én lettem az igazgatója. Szigorúan vett sport-szakmai múltam tehát nincs, pszicho-fiziológia tanár vagyok. Nem is próbálok tehát úgy tenni, mintha hatalmas sportguru lennék, egyszerűen csak teszem a dolgom.
A sportmúltammal kapcsolatos kérdésedre viszont még nem válaszoltam: igen, több sportágban kipróbáltam magam, és jelenleg is aktívan mozgok. Fiatalként kézilabdáztam, úsztam, sőt néhány éve a kick-boxot is elkezdtem. Utóbbit egészen addig csináltam, amíg már versenyszerűen kellett volna folytatni. Emellett most is űzök számos sportágat, síelek, sífutok, teniszezek és valaha vitorláztam is időnként. A nordic walking mostanában kezd nagyon elterjedni Magyarországon, én is vásároltam egy pár botot. Egy szó, mint száz, nem maradok mozgás nélkül, azt hiszem azt nem is bírnám ki.
(forrás: ELTE Online)
Az ELTE karain nemrég fejeződött be a Sportkampány. Mi a véleményed a kezdeményezésről?
Tudok a dologról, és nagyon jó ötletnek tartom. A főszervező Simon Gáborral, az EHÖK jelenlegi, és Pogátsa Zsuzsi volt sportügyi alelnökkel remek a kapcsolatunk. Velük és az egyetemvezetéssel megállapodtunk, hogy a következő szemesztertől a sportösztöndíjasok munkáját egy főállásban dolgozó sportreferens koordinálja majd. A legbüszkébb egyébként arra vagyok az eddigi munka során, hogy a négy sportszervező egység, az ELTE Sport Kft., az ESI, a BEAC és az EHÖK ilyen korrekt módon, egymásra odafigyelve együtt tud működni! Mindennek ez a kulcsa, ennek köszönhető az is, hogy a sport szervezése az ELTE-n elindult felfelé! Mind a hallgatókkal, mind az egyetemvezetéssel remek a kapcsolatom, előbbire inkább a mintaszerű jelzőt használnám. Biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhetően szeptembertől sokkal pezsgőbb lesz a sportélet egyetemünkön.
A kampányra visszatérve, picit sajnálom, hogy ebben a programban nem egyeztettünk jobban Gáborékkal, de úgy vélem, hogy így is nagyszerűen sikerült a kezdeményezés.
Eddig szinte csak a pozitívumokat hallhattuk, de sajnos árnyoldala is van az egyetemi sportnak. A BEAC sporttelepén egyre tragikusabb a helyzet, immár egyedül a csarnok van az ELTE tulajdonában, minden más a Műszakié. Az atlétikapályát, a füves nagypályát nemrég értékesítette az intézmény, az Ajtósi Dürer sori uszoda és sportpálya már rég a múlté. Hová vezet mindez?
Igen, sajnos a sporttelepek kérdése az egyetemi sportélet legsötétebb foltja. Itt is meg lehet azonban találni a pozitívumokat. A Mérnök utcai telepünk nagyszerű állapotban várja a hallgatókat, sajnos itt viszont nincs fedett csarnok. A BEAC-on ez rendelkezésre áll, sőt nyáron sor kerül ennek részleges felújítására is. A Warga László utcában, a Testnevelési Tanszék szomszédságában, két darab műfüves kispálya épül majd a közeljövőben. A TÓK-on, a Bárczin, és az Izabella utcában szintén vannak sportpályák, kisebb csarnokok, ezek állapota viszont nem tökéletes, felújításra szorulnának. Itt mögöttünk (ELTE TTK, Déli tömb) szintén van egy nagy füves terület, véleményem szerint ide is fel lehetne húzni egy sportpályát. Visszatérve a BEAC-ra: a Műszaki Egyetem természetesen ad pénzt a megvásárolt ingatlanrészért, de egyelőre elképzelésem sincs, hogy ennek az összegnek mi lesz a sorsa.
Központi támogatás?
Igen, ez egy jó kérdés! Az új kormányzatnál elvileg prioritás a szabadidősport. Annyi mindenesetre biztos, hogy a vidéki egyetemekkel együtt az ELTE is pályázott korábban sporttámogatásra, de szinte semmit sem kaptunk. Ezalatt Nyíregyházán, Egerben és a többi egyetemi városban öt fedett sportcsarnok épült, és egyéb infrastrukturális fejlesztésre is futotta. Amíg ők egymilliárd forintot fordíthattak sportfejlesztésre, addig mi a sporttelepeink eladásából kellett, hogy pénzt szerezzünk. Az ELTE, Közép-Magyarországi régiós fekvése okán olyan nehéz helyzetbe került, hogy szinte behozhatatlan a lemaradás… Ezért iszonyatosan fontos a sportkoncepció, és persze az ESI!
Néhány nappal ezelőtt a Nemzeti Sport egész oldalas cikkben közölte, hogy a sportági szakszövetségek az új döntés értelmében, bizonytalan ideig nem kapják meg a korábban megszavazott központi támogatást. Ha a versenysport felé ilyen az új kormányzat hozzáállása, mire számíthatunk a szabadidősportban?
A helyzet felmérését követően az új kormány moratóriumot rendelt el több kiadás-területen, de ettől szerintem nem kell túlzottan megijedni. A szövetségek június-júliusig elvileg megkapják a támogatást. A rendkívül aggasztó pénzügyi helyzet természetesen a MEFS-t (Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség) is érinti, rajta keresztül pedig a felsőoktatási intézményeket. A legutóbbi atlétikai verseny megrendezéséhez például az Atlétikai Szövetségtől kellett pénzt kérnünk. Úgy tűnik, hogy a 2010-es esztendő nem a nagy összegű támogatások éve lesz, 2011-től viszont szerintem beindulnak az utalások.
Az ELTE elsősorban a sporttudományi kutatások terén léphet majd nagyot előre, ebben a dékánok és a rektor úr is erőteljesen támogatja az ESI-t. Nemrégiben jelentős pályázati összeget nyertünk a sport-pszicho-fiziológiai kutatás fejlesztésére, mely óriási segítséget nyújthat a magyar szabadidő- és élsport számára. Nagy érvágást jelent, hogy a jelenlegi szakembergárdából többen is nyugdíjba mennek, a fiatalok pedig kirepülnek, de a minőségi szakemberek megtalálását követően, szeptembertől megkezdődhet a magas színvonalú munka.
Az imént említetted a sportkoncepció rendkívül fontos szerepét! A Szenátus pár hete áldását adta az ELTE-BEAC elvi együttműködési megállapodásra, és ezzel párhuzamosan a sokat emlegetett sportkoncepcióra is sor kerülhet, melynek Te voltál az „agya”. Ezzel zöld út nyílhat a megvalósulás előtt, azonban a problémák ennél a lépcsőfoknál szoktak csak igazán előjönni.
A hosszú hónapokig tartó munka eredménye, hogy végre lehet
sportkoncepció! Hangsúlyozom, Magyarországon jelen pillanatban egyetlen egyetemnek sincs rajtunk kívül ilyen tervezete, így büszkék lehetünk rá. A karok életébe innentől kezdve könnyebben be lehet vinni a kezdeményezéseket. Ha a koncepció valóban létjogosultságot nyer, két nagyon fontos területen kell majd előrelépnünk: az egyik az általános testkultúra és testnevelés, a másik pedig a létesítményhelyzet.
Az előbbivel kapcsolatosan alapvető probléma, hogy a kötelező testnevelésre nincs pénz..A rektor úrral hosszasan tárgyaltunk erről a kérdésről, végül arra jutottunk, hogy a központi költségvetés helyett a karoknak kellene fedezniük hallgatóik testnevelés óráit, amire viszont jelenleg kevés az esély, annyi mindenre kell pénz. Vidéken jóval könnyebb a helyzet, hiszen a városi és a megyei önkormányzat szívesen finanszírozza ezeket a költségeket. Kötelező testnevelésre egyszerűen szükség van! Az általános testnevelést – melyért most fizetni kell – jelenleg is legalább ezer fő felveszi, de ebből nem lehet több tízezer hallgató mozgását fedezni. Egyébként pedig már csak azért is látnánk szívesen több hallgatót a sporttelepeken, mert fantasztikusan széles kínálatból választhatnak maguknak sportágakat. Egyedül saját uszodánk nincs, ami hatalmas szívfájdalom, de akinek úszni támad kedve, azt is el tudjuk igazítani máshová.
A fentiektől némiképp eltér, de ugyanannyira fontos a sportmarketing és a PR az egyetemen. Székely Mózes tanár úr felfedezte ezt korábban, és egy ideje nagy gondot fordít arra, hogy egyetemünk marketing-szempontból is vonzó legyen a befektetni kívánók számára.
Ezt a kérdést a BEAC-elnököknek, Székely Mózesnek és Kiss Ádámnak is feltettem, Te sem maradhatsz ki a sorból: véleményed szerint mi lehet az a szegmens, ami a leginkább hiányzik az ELTE sportéletének megújításához? A vezetői elhatározás, a pénz, a megújuló sporttelepek, esetleg a hallgatói hozzáállás megváltozása?
Legelső helyen a pénzt emelem ki, és második helyre sorolom a létesítményeket, de természetesen a kettő összefügg. Az egyetemvezetés hozzáállásával nincs semmiféle probléma, és magam úgy gondolom, hogy a hallgatók aktivitásával, részvételi arányával sem lehet gond. Picit hazabeszélek, de problémának látom viszont, hogy az egészségfejlesztés és a rekreáció nem szerepel egészében véve a hazai felsőoktatásban. Ez ellen agresszívan fel kellene lépni! Egy éven belül készen lehet az ELTE egészségfejlesztési koncepciója is, melyet hozzácsatolva majd a már meglévő sportkoncepcióhoz, lehetővé válik a teljes megújulás.
Meddig szolgálsz még az ESI élén? Lassan jön a nyugdíj és a kályha melege, vagy azért a sport mindig az életed fontos része marad?
A mandátumom 2014-ig szól, és ezt követően is szeretném folytatni a munkát, melyhez most már a nagydoktori sem hiányzik. A sporttól a nyugdíjas évek sem szakítanak majd el, annyi bizonyos. Nemrégiben elkezdtem a teniszt is, szóval addig mozgok majd, amíg a testem engedi!
És a világbajnokságon kinek szurkolsz majd?
Hmm. Egy jó brazil szereplés nem szomorítana el, de a spanyolok és a portugálok játékát is mindig élmény nézni.
Köszönöm az interjút!
Gabay Balázs
ELTE Online
Vissza
