ELTE-BEAC: itt a vég(e) ?
(2010-03-22)
„Az ELTE az ország első számú egyeteme” – olvashatjuk, hallhatjuk lépten-nyomon, ha az oktatásra terelődik a szó. De vajon mi a helyzet a sport terén? Székely Mózes, az ELTE-BEAC ügyvezető elnöke sötét, már-már kilátástalan képet tár elénk. Interjú!
Mózes! Említetted, hogy 4-ig érsz rá. Órád lesz?
Igen, triatlon edzést tartok. Lesz egy kis erősítés, aztán futni fogunk. Először itt a BEAC-on, aztán a Kopaszi-gáton, az idei Vb helyszínén folytatjuk.
Rengetegen ismernek az egyetemen, de talán kevesen tudják, hogy mi az eredeti képesítésed.
Matematikai fizikából fizikusként diplomáztam kutató szakon. Később – az előzőtől függetlenül – szociálpszichológiából PhD-fokozatot szereztem.
(forrás: ELTE Online)
Igen, jelenlegi feladataid viszont nem a fizika köré összpontosulnak, nemde?
Jelenleg a BEAC ügyvezető elnöki, és az ELTE-BEAC Triatlon szakosztályának vezetői feladatait látom el – társadalmi munkában. Emellett az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, egyben kutatói projektvezetője vagyok (Fenntartható Fejlődés Programiroda), végezetül pedig a Magyar Triatlon Szövetség elnökségébe is beválasztottak.
Gratulálok, nem semmi „lista”! Milyen vizsgákkal szomorítod a hallgatókat?
A PPK-n a pszichológusoknak tartok előadást „Világproblémák” és „Társadalmi programok értékelése” címmel, illetve „Műhelymunka”-t, ami kutatószeminárium jellegű. A rekreációszervezés szakosoknak Projektmenedzsmentet és Általános testnevelést tanítok.
És a Polythlon Klubot mióta vezeted?
A BEAC-ot 2009 júniusa óta, míg a Polythlont a 2007-es újraalapításától kezdve.
Elméletben úgy tűnik rendesen ott vagy, mi a helyzet a gyakorlattal? Korod és fizikumod alapján simán beszállhatnál a versenyeken!
Be is szállok (nevet). Szeniorban háromszoros ironman vagyok (40+ kategória). 2006-ban, 2008-ban és tavaly is teljesítettem a versenyt, idén pedig – ez a reklám helye – indulok a Triatlon Vb-n, ahol egyébként tényleg mindenki lehet résztvevő. A hagyományos triatlon a szívem csücske, de ez nem mindig volt így.
(forrás: ELTE Online)
Hogyan csöppentél a sportágba?
A gyermekeim révén, ugyanis ők is triatlonoznak. 39 évesen kezdtem el versenyezni, de a lényeg nem egymás, hanem önmagunk legyőzése a terepen. A hagyományos versenyek után kíváncsian várom a téli triatlont!
Rendben. Akkor most térjünk rá a lényegre: rengeteg fórumon lehet hallani az úgy nevezett „ELTE-sportkoncepcióról”, de a gyakorlatban nem érezhető változás. Szerinted létezik ilyen terv, és ha igen, mi a véleményed róla?
A koncepció a tervezés utolsó szakaszába lépett, szinte készen áll. Legfelül Bárdos György tanár úr fogja össze, de maga a tervezet az EHÖK, a BEAC, az ELTE Sport Kft. és az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet együttgondolkodásának eredménye. Az előzetes menetrend szerint ebben a rektori ciklusban – heteken belül – az ELTE szenátusa elé kerül majd.
Megmenti ez a tervezet a hanyatló egyetemi sportéletet?
Sajnos a sportkoncepciótól függetlenül az intézményi szabadidő- és versenysport helyzete – itt elsősorban a BEAC-ra gondolok – elkeserítő. A BEAC és az ELTE sportélete az elmúlt két évtizedben egyértelműen visszaesett, kevés a támogatás is, ennek ellenére az eredményeket még ebben a helyzetben is szállítják versenyzőink. Csak a tavalyi esztendőben 6 felnőtt OB (országos bajnokság) és 7 MEFOB-aranyat (Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság) szereztek sportolóink! Hiába jönnek azonban a diadalmas sikerek, a pénz egyszerűen elfogyott…
Talán hihetetlenül hangzik majd, amit most mondani fogok, de a BEAC-nak március 31-ig van forrása. Utána bezárulnak a kapuk!
Ez mit jelent pontosan? Vége a sportnak az ELTE-n? Vagy van még remény?
Mindenkit meg kell keresni, aki kivezethet minket ebből a helyzetből: az Önkormányzati Minisztériumot, a MEFS-t (Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség), az ELTE-t, a XI. kerületi Önkormányzatot, a sportági szakszövetségeket. Egyszeri konszolidációs támogatásra van szükség, máskülönben végünk.
Hogyan jutottunk idáig?
Ez egy hosszú történet… A helyzet röviden a következő: az előző BEAC-vezetés 4 millió forintnyi adósságot halmozott fel az elmúlt években. Csak a tisztánlátás végett, ez a klub éves büdzséjének az egyharmada! A BEAC három szakosztálya, a női kosarasok, az atléták és a labdarúgók (az egyetemi hallgatókhoz hasonlóan) 2009. január 1-től bérleti díjat fizetnek az ELTE Sport Kft.-nek, miközben a korábbi években a pályabérletet ingyenesen, támogatásként kapták a BEAC-ot alapító Egyetemtől. Még pontosabban, a sportlétesítményeket a BEAC kapta ingyenesen az államtól, csak a rendszerváltáskor a kezelői jog az Egyetemen maradt. Az előbb említett szakosztályok eddig is az életben maradásért küzdöttek, most pedig nagyjából 7 millió forinttal kellene többet fizetniük, ha használni akarják a sporttelepet! Ezt pedig egyszerűen képtelenek kifizetni, így például a női első osztályban szereplő kosárlabda szakosztály megszűnése hetek, napok kérdése.
(forrás: beac.hu)
Ez tényleg elkeserítő…
Az. Ezért dolgoztunk ezen a bizonyos sportkoncepción, és úgy gondoljuk, gondolom, hogy a kitűzött célok végrehajtása mentén megmenthető lesz az ELTE-BEAC!
Melyek ezek a bizonyos célok?
A BEAC megmentésére egy több „lábon” álló tervet dolgoztunk ki. Az első „láb” egy országos egyetemi sportfejlesztésre tett javaslat elkészítése. A folyamat élére a BEAC-ot szánjuk, mégpedig azért, mert az ember egészségét tekintve a legmeghatározóbb életszakasz, az egyetemi évek. Itt egyrészt tovább lehet folytatni a középiskolában megkezdett sportolást, ehhez megfelelő kínálatot kell biztosítani a hallgatók számára. Másrészt az egyetemi évek alatt alapozhatja meg az ember az egészségét olyan módon, hogy az kitartson az utána következő évtizedekben is! Ebben a munkában számítunk a már említett MEFS-re és a NUSI-ra (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet) is.
A második „láb” az ELTE sportéletének rendbe hozása, melyet alapvetően a szabadidősportra koncentrálva szeretnénk megvalósítani. A BEAC-nak azonban itt is fontos szerepet szánunk.
A következő „pillér” a XI. kerületi Önkormányzat lesz. Hogy miért? Azért, mert a ma iskolásait, a leendő hallgatókat már úgy szeretnénk fogadni az egyetemen, hogy szeressék a sportot, és ismerjék értékeit. Hiába egyetemi sportkoncepcióról beszélünk, a gimnazista korosztály megfogása nélkül nem tudjuk megalapozni a folyamatot.
A sportkoncepció negyedik „lába” talán az egyik legfontosabb: az üzleti gondolkodásnak is meg kell jelennie az egyetemi sportban…
…erről a lehetőségről én is szerettelek volna kérdezni, hiszen az USA példája mutatja, hogy a dolog megvalósítható!
Egyértelműen. Sőt, azt mondhatom, hogy külső szponzorok nélkül nem lehet biztos alapra helyezni az ELTE sportéletét. Ezért kiemelt célunk, hogy létrehozzuk az ELTE-BEAC Támogatói Klubot, amelybe olyan befolyásos cégeket szeretnénk bevonni, mint az OTP, a Béres vagy a MOL. Az ELTE sportja azonban jelenlegi állapotában nem piacképes, nem vonzza magához a támogatókat. Ezt két módon tehetjük a cégek számára érdekessé. Erősítjük a szabadidősportot – több tízezres vásárlói piacot teremtve ezzel, és/vagy országos hírnévnek örvendő sportolóinkra támaszkodva menedzseljük magunkat. A lényeg, hogy valamilyen módon be tudjuk vonni az üzleti szférát a működtetésbe.
Szóval ezen a négy „lábon” áll a BEAC megújítása?
Van egy 4+1-ik is, ez pedig a sportolók önálló hozzájárulása. Minimális tagdíjról lenne csupán szó. A BEAC-nak jelenleg 700-800 tagja van. Az általuk befizetett összegből nem futja sokra, de aki sportol, annak részt kell vállalnia a rendszer működtetéséből. Hadd mondjak el egy gondolatkísérletet! Ha sikerülne elérni azt, hogy mind a 32 ezer ELTE-s befizessen mondjuk évi 1000 forint tagdíjat, az már ingyenes sporttevékenységet vonhatna maga után azok számára, akik az ELTE-re, BEAC-ra jönnek mozogni! Ismerünk olyan egyetemet az angolszász világban, ahol beiratkozásnál kötelező belépni az egyetemi sportklubba, vagyis már az elején befizet a gólya egy minimális összeget. Ezután szabadon használhatja a létesítményeket, ápolhatja egészségét. Biztos vagyok benne, hogy egy hasonló rendszer bevezetése nem csupán a büdzsét növelné, hanem a sportolási hajlandóságot is. Nem mellékesen gondoljunk csak bele: 32 ezer szorozva 1000-el, az 32 millió forint. Micsoda infrastruktúra-fejlesztésre futná fejenként három sör árából!
Vissza a szürke valóságba: úgy tudom a létesítményhelyzet is tragikus a BEAC-on. Mi tartozik még egyáltalán hozzánk?
A létesítmény gazdája az ELTE, és a BME-vel most megkötendő szerződés után a régi sporttelepből gyakorlatilag a BEAC-csarnok marad… Az Ajtósi Dürer sori uszodát, illetve a sportpályát értékesítette az egyetem, a BEAC sportlétesítményei pedig közös vagyonkezelésben voltak mostanáig. A futópálya, a füves labdarúgópálya és a régi MAFC-uszoda most kerül át a Műegyetem önálló vagyonkezelésébe.
És a Tüske? Sokáig az is közös vagyonkezelésben volt, aztán felmerült, hogy konferenciaközpont épül majd a helyén. Azóta annyi a változás, hogy két centivel vastagabb lett rajta a rozsda…
A BEAC-nak mindvégig az volt, és jelenleg is az a célja, hogy a Tüske-csarnokot sportra használják. A Műegyetem és az ELTE sokáig közösen gyakorolta a kezelői jogokat, az állam azonban megunta a döntésképtelenséget, és pályázatot írt ki a létesítményre. Ezt egy külső cég nyerte meg, aki azonban nem kezdett hozzá a beruházáshoz. Mi többek között azért is kardoskodunk a – legalább részben – sportcélú hasznosítás mellett, mert, ha itt valaki egyszer konferenciaközpontot épít, akkor a körülötte található sportpályák is gyorsan eltűnhetnek a süllyesztőben.
(forrás: index.hu)
2008-ban megalakult az ELTE SE, mely egyre növekvő számú szakosztállyal bír. Mit vársz a Sport Egyesület megalakulásától?
A sportkoncepcióban az szerepel, hogy hosszabb távon egy sportszervezete legyen az ELTE-nek, amely minden sportágat összefog. Én inkább annak a híve vagyok, hogy intézményesített keretekkel segítsük és tartsuk fenn az elindított sportágakban a szervezést. Az ELTE SE-ben viszont értelemszerűen 1-3 évente változni fognak a vezetők, hiszen a hallgatók folyamatosan mennek ki az egyetemről. Ezzel szemben viszont komoly előnye az egyesületnek, hogy a hallgatók gyakorlati tapasztalatokat gyűjthetnek az itt végzett munka során, melyet később a sportkoncepció mentén kamatoztathatnak majd. Lépten-nyomon hangsúlyozom, hogy a BEAC-ot is a hallgatók alapították, és szervezték, és ebbe az irányba kell továbblépni. Hallgatói kezdeményezés nélkül nincs egyetemi sport!
Egy picit térjünk vissza az üzleti alapú finanszírozáshoz. Óriási potenciál rejlik a cégekben, de a jelenlegi (világ)gazdasági helyzetben van realitása a magánszféra dotációjának?
Véleményem szerint ma, Magyarországon nem lehet teljesen üzleti alapra helyezni a szabadidősportot. Úgy gondolom, hogy az egyetemistáknak el kell fogadniuk, hogy a sportért anyagi áldozatot is kell hozniuk. Emellett természetesen az állam segítségére is szükség van, de társadalmi felelősség hárul a cégekre is. Utóbbiak lassan kezdenek tisztába jönni a helyzettel, egyre bővül a CSR-tevékenységet folytató vállaltok sora (Corporate Social Responsibility – Társadalmi Felelősségvállalás). Ahol megjelenik a profitalap, ott már jönni fog a kommunikáció, a PR, a marketing. Ahogy korábban fogalmaztam: egy nagyobb embertömegre, és/vagy kiemelkedő eredményre van szükség az üzleti szféra megnyeréséhez. Én leginkább az előbb említett hármas (hallgató-állam-magánszféra) együttes finanszírozását tudom elképzelni.
Engedd meg, hogy provokáljalak egy kicsit! Szerinted melyik elem hiányzik a leginkább az ELTE-s „sportreformhoz”? A hallgatói érdeklődés, az egyetem vezetőinek elszántsága vagy a pénz?
A hallgatói érdeklődés megvan! A hallgatók bevonására viszont nem tettük még meg a megfelelő lépéseket. Hát tegyük meg! Az EHÖK 2007-ben 1300 főt kérdezett meg az ELTE-n, hogy sportol-e valamit rendszeresen. Nagyjából egyharmaduk válaszolt igennel. Ezt az arányt minimum a duplájára kellene feltornázni. De bizonyíték a hallgatói érdeklődésre az is, hogy azok után, hogy a kreditért elvégezhető sportot fizetőssé tették, ma is 2500-3000 ember teljesíti a tanegységet évenként!
Az egyetemi vezetés részéről ugyancsak egyértelműen meg van az elkötelezettség. Áprilisban tárgyalja a Szenátus az ELTE-BEAC szándéknyilatkozatot, a rektorjelölti programban pedig komoly szerepet kap a sportfejlesztés! A sport, mint egyetemi identitás ötlete itt is felmerült, a sport lehet az egyik csatornája annak, hogy a kari identitás mellett az egységes ELTE-s szellemet is kialakítsuk.
Végül a pénz… elvileg nem lehetne probléma. Az ELTE évi 28 milliárdos költségvetésből gazdálkodik, ebből 1 ezrelék megy csupán a szabadidősportra. A jelenlegi finanszírozási rendszer kilátástalan, nem működik. Viszont a sportnak bizonyítania is kell, hogy érdemes a támogatásra!
Búcsúzásképpen üzensz valamit az olvasóknak, az ELTE hallgatóinak?
Először is nem szeretnék „üzenni”, tudják ők, hogy mit kell tenniük. Másrészt viszont mindennek az alapja a hallgatói kezdeményezés, így hát szervezzetek minél több sportos, mozgásos programot szabadidőtökben, ötleteljetek és valósítsátok meg terveiteket – mi pedig mindent megteszünk, hogy ezt segítsük!
Egy konkrét programra, klasszikusan egy egyetemi előadás-sorozatra hívok mindenkit szeretettel: a következő Triatlon Estünk a kerékpározásról és a sportmotivációról szól. Gyertek el a TTK-ra március 24-én, részleteket a honlapunkon találtok: http://polythlon.elte.hu.
Köszönöm az interjút!
Gabay Balázs
ELTE Online