Sörhegyek csúcsain
(2009-12-31)
Az év végi vidám hangulatban engedtessék meg egy kissé könnyedebb, de teljesítményében – és eredményében – mégis példaértékű siker bemutatása. Az idén 13. SörKör győztese Kiss Bence (TTK), aki még a Himalája expedíció kiválóságait is legyőzte a nemes viadalon. A futás és folyékony kenyér versenyének mottója Robert Burns szavaival: „Nyakam töröm, csak jöjj söröm”. (Nagy László ford.)
„A kombinált teljesítménytúra célja: a szabadidő hasznos, eredményes és tartalmas múlatása.” – imígyen szól a hivatalos kiírás első sora. Aztán még efféle dolgokat is olvashat az ember: „A teljesítménytúra elsősorban szórakozás, és csak másodsorban verseny.”
Valóban, akinek volt szerencséje a tizenhárom, eddig lezajlott SörKör egyikén is részt venni, az csak alátamasztani tudja eme megállapításokat. A sok fiatal és kevésbé fiatal, sörszerető, természetjáró, egészséges magyar állampolgár csapatostul rója Pilis erdeit és kocsmáit, ideiglenes sörosztó pontjait rendszerint december közepén, Luca napja táján, hidegben és ködben, saras szekérutakon hagyván vonulásuk nyomait. Az ember csak elvétve találkozik pár idiótával, akik futnak, neadjisten, többé-kevésbé erőteljes alkoholos befolyásoltság alatt teszik mindezt. Ők versenyeznek. Valaki inkább futni szeret, és kevésbé bírja a sört, egyesek – ide tartoznak a kipróbált öreg harcosok – a sörivásban verhetetlenek, de aki a klasszikus versenyszámban győzedelmeskedni akar, annak bizony a kilométereket és az elfogyasztott korsó sörökért járó matricákat egyaránt gyűjtögetnie kell szép számmal.
Gyalog pont / sör pont nem lehet nagyobb, mint 2, sör pont / gyalog pont nem lehet nagyobb, mint 3 – áll a szabálykönyvben. Egy gyalogpont kb. 1,5km-nek felel meg. Sörfutás kategóriában jóval kevesebb malátaszörp is elegendő, a Sörtárs versenyben pedig 3-6 fős csapatok kirándulnak szigorúan együtt, azonos mennyiségű sört legurítva torkukon. A túra klasszikus állomáshelyei Pilisszántó, Pilisszentkereszt és Piliszentlélek, melyek között a Szántói-nyereg, a Két-bükkfa-nyereg, Dobogókő, Pilis-nyereg pontok érintésével lehet közlekedni, kizárólag ösvényen és szekérúton. A szintidő 7 óra, 10-től délután 5-ig kell lehetőség szerint minél többet inni és haladni. A különböző rajthelyről induló megannyi sporttárs estére a szántói kocsmába érkezvén melegételt kap, és együtt iszik az utolsó busz indulásáig.
Idén a hozzávetőleges 200 SörKöröző 1600 korsó sört fogyasztott el, a leghosszabb megtett út 44850m, a legtöbb elfogyasztott sör 19(!) volt egy embernél. A győztes mégsem ezen emberek közül került ki, hanem a számos triatlon versenyen, köztük két ironmanen edződött Kiss Bence diadalmaskodott. Jó triatlonoshoz mérten a két számban egyenletesen erős teljesítéssel, 38km (1400m szint) lefutásával/legyaloglásával és 15 korsó sör elfogyasztásával 41 pontot szerezvén, 5 pontot sikerült a második helyezettre verni. Ő egyébként nem kisebb név, mint a Himalája-expedícióval büszkélkedő, Kinizsi 100-akon 30 söröket elfogyasztó Balogh György Ulrich alias „Sakál”.
Útvonalamnak egy 19km hosszú kört választottam, melyet a verseny előtti héten természetesen be is bejártam („befutottam”), felmérve a sár és az útra dőlt fák hollétét. Az első körre futást tervezetem, amit sikerült is abszolválni 2,5 óra alatt 6 sör elfogyasztása mellett. A második körre így bőven volt időm, számolván a tervezett 13 korsó sör kellemetlen hatásaival, melynek köszönhetően tavaly egyébként az erdőben ébredtem, sötét volt, és üvöltöttek a farkasok… Remekül is ment minden, 5 órás versenyidőnél bevállaltam egy dupla adagot (11-12.), ami rendesen meg is tette hatását. A 13.-ra éppen emlékszem még 3 kilométerre a céltól Pilisszentkereszten, a következő emlék a Pilisszántói célkocsma hangulata fél 8 táján. Igen, ez egy ilyen verseny, az ember nem igazán tudja, mennyit is ivott végül, egyáltalán időben célba ért-e, és minden testrészét egyben találja-e, mikor másnap reggel, másnaposan/aznaposan kitámolyog egy kétbetűs kitérőre, könnyítendő még előző napi terhein. Ezután következik a nagy izgalom, vajon minden rendben ment-e, megvan-e a kellő számú sör, nem vontak le pontokat az esetleges szintidő túllépésért?
Nem, idén Isten vigyázott reám, és egy-két könnyebb sérülés terhe mellett sikerrel abszolváltam azt gondolom életem utolsó elit kategóriás SörKörét. Jövőre a Robert Burns féle mottó helyett marad az „A teljesítménytúra elsősorban szórakozás, és csak másodsorban verseny.” szlogen, kényelmes sétával, jóbarátokkal, és nem utolsó sorban egészségben.
(Fotó: Kiss Bence)
Kiss Bence
ELTE Online
Bővebb információk a rendezvényről:
/tatk_gb_0161.jpg)
