Elte Online hírportál

Várhidi és a BEAC

 

Mindenesetre azóta sem kell tétlenkedésre panaszkodnod, hiszen végül sokak meglepetésére a Vesta-City Line női futsalcsapatának, majd 2009. augusztus 1-jétől pedig hivatalosan a BEAC férfi együttesének vezetőedzője lettél. Nem sok időd lehet unatkozni. Hogyan jött a klub részéről a megkeresés az irányodba és miért fogadtad el azt?

 

Ezek kicsit olyan kapcsolatbeli, baráti megkeresések voltak mindkét klub részéről. De most a női  futsalt ne keverjük bele, foglalkozzunk inkább a BEAC-cal! Mindig is azt mondtam, hogy a futball mindenütt futball. Ahol a labda gömbölyű és pattog, ott az ember szívesen dolgozik. Az egy másik szempont, hogy a közvélemény engem profi edzőnek tart nyilván, és én magamat is hivatásos trénernek tartom. Az, hogy valaki egy professzionális klubnál edzősködik, az neki a hivatása. Ha abban nem tud valaki elhelyezkedni - mint ahogyan nekem sem sikerült a Nyíregyházánál-, akkor meg kell próbálkoznia máshol is körülnézni és esetleg ott munkát találni. A BEAC gárdájának irányítása tulajdonképpen a szabadidőmnek egy részét képezi, hiszen a hivatás esetében azt szokták hangoztatni, hogy az reggel 8-tól este 5-ig tart. Idehaza ebben az időpontban tréningeznek a profi csapatok, a BEAC-ban pedig 5-kor kezdődnek az edzések. Ha csak ezeket nézem, akkor ennyire le lehet egyszerűsíteni a dolgokat. Én egy olyan amatőr csapatnak az edzőségét vállaltam el, aki szeretetből játszanak és mindösszesen egy olyan emberre van szükségük, aki elirányítja őket. Olyan emberre, aki megtalálja nekik a legmegfelelőbb felállást, szerkezetet, megosztja velük a szakmai elképzeléseit. Természetesen ez egy teljesen más jellegű munkát követel meg, mint egy élvonalbeli csapatnál. Csak egy nagyon egyszerű példát szeretnék mondani. Ha ma idehaza egy profi alapokon működő csapathoz mennék el edzőnek, ott mindenkit ismernék. Abban a pillanatban rá tudom kombinálni a saját elképzeléseimet a játékosokra, illetve igyekszem a csapathoz alkalmazkodni az ötleteimmel. Általában utóbbinak kell(ene) teljesülnie, ugyanis azt szokták mondani, hogy a keret határozza meg, hogy milyen játékrendszerben játszik egy csapat. Viszont a BEAC-ból egy-két ember kivételével senkit sem ismertem korábbról. Először meg kell ismernem őket közelebbről és ez egy egészen más munkát igényel. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok velük a hét minden napján nem. Heti két alkalommal az edzéseken - és akkor sem tud mindenki kijönni-, illetve a hétvégi bajnokikon futok össze a társasággal. Igyekszem minél gyorsabban alkalmazkodni a szintjükhöz és megpróbálom a lehető legjobb eredményt produkálni velük. 

 

Egy ötödosztályú csapat természetesen mégsem egy válogatott, vagy akár egy élvonalbeli csapat. Milyen stílusú futballt szeretnél meghonosítani a csapatnál?

 

Mindenképpen egy nagyon gyors kontrajátékot. Hogy miért ez lenne az ideális? Nem amiatt, mert manapság ez egy eléggé népszerű taktika volna a futballban. Sokkal inkább az áll a háttérben, hogy nagyon sok idős játékos alkotja a keretet. Ha jól emlékszem, akkor 9 olyan játékosom van, akik már 12-14 (!) éve a BEAC szereléseiben lépnek pályára hétről hétre. Ők bizony már közelebb vannak a negyvenhez, mint a harmincöthöz. Éppen ezért velük már nem lehet belekezdeni egy fejetlen rohanásba. Viszont vannak fiatal tehetségeink is, akik ráadásul támadó szelleműek és gyorsabbak is az átlagnál. Megpróbálunk egy nagyon szervezett, egységes védekezést felmutatni és abból lendületes támadásokat vezetve meglepni az aktuális ellenfelet. Amikben azért még elég nagy a hibaszázalék, hiszen mégis csak olyan fiatalokról van szó, akiknek a technikai képzettsége inkább közepesnek mondható. De ezzel szerintem ők is tisztában vannak.  

 

A vezetőség részéről volt-e bármilyen célkitűzés a szezon kezdete előtt az irányodba?

 

Célkitűzések mindig és mindenhol vannak. Tavaly a 10. helyen fejezték be a szezont, így idén természetesen szeretnének ennél előkelőbb pozícióban végezni az év végi tabellán. De hogy is mondhatnék igent vagy nemet egy olyan célra, mint például a feljutás, ha még nem is ismerem a csapat tagjait. Először szeretném megnézni mit is tudnak, és majd ezek szolgálhatnak alapjául a vágyakozásoknak. De azt is tudni kell, hogy a Budapest I. és I./B osztály is hihetetlenül formálódik minden évben. Sok rutinos, korábban az élvonalban is megforduló játékos levezető időszakában eligazol ilyen helyekre, ahol azért még megvillanthatják tudásuk legjavát. Sajnos a mi csapatunkban jelenleg nincsen ilyen játékos. Ugyanakkor úgy érzem, hogy tavaszra már sokkal ütőképesebb lehet a mostani csapat, hiszen két hónap alatt képtelenség tökéletesen megismerni a játékosokat, technikai képességeiket.  

 

Hogyan fogadtak a játékosok az öltözőben? Milyen viszonyt ápolsz velük?

 

Szerencsére a vezetőségtől azért ők már tudtak az érkezésemről, és így már nem kellett azon csodálkozniuk, hogy az egyik pillanatról a másikra estem be hozzájuk. Azt tapasztaltam eddig, hogy maximális elfogadottság van a csapat részéről az irányomba. Nem érzékeltem eddig semmilyen negatív dolgot a személyemmel kapcsolatosan. 

 

Bizonyára ismered Puskás Öcsi bácsi szállóigévé vált szavait: „…kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci…”. A játékoskeret kialakításában mennyire behatároltak a klub lehetőségei?

 

Abban maradtam a vezetőséggel - és szerintem ennek van a legnagyobb realitása -, hogy megpróbáljuk azokat az egyetemistákat magunkhoz csalogatni, akik korábban már játszottak magasabb osztályban szereplő klubok ifjúsági vagy serdülő csapataiban. Ők már rendelkeznek egyféle alapképzettséggel, amit minden bizonnyal akkor sem felejtettek el, ha ideje korán abbahagyták a futballt. Első körben őket szeretnénk megtalálni, hogy ne kallódhassanak el a felsőoktatásban eltöltött évek során. Ugyanakkor olyan, vidékről felkerülő egyetemistákat is szívesen látunk, akik az állandó utazgatás miatt már nem tudnának tovább szerepelni korábbi együttesükben. Ezek a célok vezérelnek bennünket a keret formálásakor. Azonban azokkal a gárdákkal nem tudunk lépést tartani, akik olyan játékosokat szerződtetnek le, akik már komolyabb élvonalbeli múlttal rendelkeznek. Régen sokat lehetett arról hallani, hogy olyan játékosok, mint amilyenek Törőcsik András vagy Ebedli Zoltán voltak, annak idején levezetésképpen még elmentek egy jót játszani a Budapest bajnokságokba. Sőt még a mai napig találkozni ilyen futballistákkal, de per pillanat még nem a BEAC együttesében.

 

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felmerülhet az is, hogy az ELTE és a BEAC között újra felmelegített házasság milyen esélyekkel kecsegtethet egy, az egyetemünkre frissen felvételizőnek a csapathoz kerüléssel kapcsolatban? Van-e egyáltalán ELTE-s játékos a csapatodban?

 

Olyan, aki hozzátok jár most az egyetemre? Hmm… megmondom őszintén, hogy nem tudnám ezt így hirtelen megmondani. Ugyan vannak főiskolás és egyetemista játékosaink is, de az eddig eltelt szűk két hónap alatt ezt még nem sikerült kiderítenem. Jelen pillanatban még nem ismerem annyira a keretet, hogy a második kérdésedre minden igényt kielégítő válasszal tudjak szolgálni. Nekem elsősorban szakmailag volt fontos megismernem a csapatot. Ugyanakkor, akinek eltökélt szándéka az, hogy egyszer a BEAC színeiben fusson ki a pályára, őt szívesen látjuk. Látogasson ki bátran kedden vagy csütörtökön késő délután a Bogdánffy úti pályára és keressen meg engem személyesen vagy Daróczi Gábort, a csapat ügyvezetőjét! Általában 5 órakor kezdődnek ezek a tréningek, de általában már egy fél órával hamarabb megtalálhat bárki a BEAC-on. Senkit sem utasítunk el első benyomások alapján, hiszen van egy, a BLASZ III.-ban Flaskay Miklós vezényelte tartalék csapatunk is. Miki, aki egyébként az első csapat meghatározó játékosa, jelen pillanatban a sérültlistát bővíti. Ő segít nekem abban, hogy a második csapat is minél sikeresebben szerepeljen. Mindenkit hozzá irányítunk első körben, ő pedig megnézni azt, hogy ki mire is képes, mennyire csapatjátékos. Ezt követően elmondja nekem az általános véleményét az illetőről, s csak ezek alapján közösen hozzuk meg a döntést. Mindenki, akinek egy pici múltja vagy affinitása van ehhez a sportághoz és nem a nulláról szeretné újrakezdeni, az jöjjön el hozzánk és 2-3 héten belül kiderül, hogy a mennyire tud a segítségünkre válni a jövőben. 

 

Szűk két hónapja neveztek ki az együttes élére, amely az irányításod alatt már túl van egy komolyabb edzőtáborozáson, néhány felkészülési, illetve a szeptember beköszöntével bajnoki és kupamérkőzéseken. Milyennek értékeled a fiúk hozzáállását?

 

A hozzáállásukkal kapcsolatban szerencsére semmilyen kivetnivalót nem tapasztaltam eddig. Azt tudni kell, hogy a mi csapatunkban többek között orvosok, jogászok, komoly munkahelyen szellemi munkát végző játékosok kergetik a labdát. Ugyanakkor vannak komolyabb fizikai munkát végző játékosaink is, ezért a hétközi találkozókra talán kevésbé tudunk úgy rákészülni, mint egy hétvégire. Ilyenkor adódhatnak apróbb motivációs problémák. Ezzel szemben egy szombati-vasárnapi bajnokira maximálisan rá tudnak hangolódni a fiúk és mind az edzéseken, mind az összecsapásokon a maximumot tudják kihozni magukból. Ugyanakkor, ahogyan már említettem, vannak páran, akik komolyabb fizikai munkát végeznek nap, mint nap. Esetükben nem olyan egyszerű megszerezni azt az alapvető erőnléti állapotot és frissességet, amire ebben a bajnokságban szükség volna. Ilyen téren még akadnak hiányosságaink az osztály többi csapatával szemben, de mindannyian azon vagyunk, hogy eltüntessük ezeket a különbségeket. 

 

A korábbiakban már elhangzott az, hogy egyszerre töltesz be edzői pozíciót egy női  és egy férfi csapatnál is. Egyre többet hallani manapság azt, hogy más és más felfogású  szakembert kíván meg egy női, illetve egy férfi csapatnál való  edzősködés. Mennyiben cáfolod, vagy erősíted meg ezt a véleményt?

 

Alapvetően nem a nők  és a férfiak között van itt probléma. Esetemben sokkal inkább ott keresendő a titok nyitja, hogy az egyik sportág futsal, a másik pedig futball. Helyesírás szempontjából alig észrevehető a kettő közti különbség. Ám amíg a nagypályán a több mint húsz éves játékos múltammal otthonosan mozgok, addig a kispályás változatot jelenleg még nekem is tanulnom kell. Utóbbi engem annyiban érdekel, hogy jómagam is hétről hétre játszom a baráti körben. Szívesen űzőm, éppen ezért megpróbálok ebben a világban is ellenni. De ahogyan mondtam, jelenleg még nálam is a tanulási folyamat fázisában tart az ismerkedés. Azon vagyok, hogy kiderítsem, hogyan is lehetne minél jobban tökéletesíteni ezt a játékot. A beosztás szempontjából nincsen probléma egyikkel sem, hiszen úgy vannak elosztva az edzések és a mérkőzések, hogy lehetőleg ne legyen ütközés.  

 

A kispad mellett többek között a Sport TV képernyőjén is heti rendszerességgel találkozhatunk veled, mint a magyar és az olasz mérkőzések szak-kommentátoraként. Miért éppen ennek a két országnak a labdarúgása fogott meg téged a legjobban?

 

A magyar foci az mindig is a miénk lesz. Ennél jobb indokot talán nem is lehetne mondani. Szeretem a futballunkat, arról nem is beszélve, hogy ez nagy segítséget nyújt abban, hogy képben legyek a játékosokkal és a csapatokkal kapcsolatban. A talján foci pedig bármennyire furán is hangzik, de kiválasztott engem. Ezt elsősorban Misur Tamásnak, az olasz foci szerkesztőjének köszönhetem, aki három héttel a Sport TV megalakulását követően elsőként egy olasz bajnoki összefoglalóban hívott meg. Az első adás után abban maradtunk Tomival, hogy ezt miért is ne folytathatnánk tovább. Azóta pedig folyamatosan közreműködök a bajnokik és az összefoglalók kommentálásában. Ráadásul az itáliaiak fociját mindig is szemmel tartottam, hiszen mégis csak Olaszország fekszik legközelebb hozzánk az európai topligák országai közül. Jobbnál jobb sztárok játszanak a Seria A-ban – ez az olasz élvonalbeli bajnokság elnevezése -. Ott találhatóak sokak kedvenc együttesei, akikről még akkor is nap, mint nap hallani, ha az ember le sem ül a Sport TV elé. Egyébként még azért is rajongom annyira érte, mert ahogyan minden nagy bajnokságnak, úgy az olasznak is megvannak a maga ismérvei. Ebből a szemszögből a Seria A számomra a legtaktikusabbnak számít a palettán.  

 

Sokan azt is tudni vélik, hogy a Fiorentina együttese az egyik legkedvesebb számodra. A firenzeiek nevére manapság egyre többen kapják fel a fejüket, ami nem olyan meglepő a DVSC Bajnokok Ligájában való szereplése kapcsán. Szerinted egy 15 évenkénti csodának tudjuk be a hajdúságiak remek és a válogatott elfogadható szereplését, vagy tényleg kezdhetünk abban bízni, hogy van visszaút a világ elitjébe? Mennyit profitálhat ezekből az eredményekből a magyar labdarúgás, illetve konkrétan a BEAC?

 

Ezeket a dolgokat nem lehet párhuzamba állítani. A debrecenieknek most van egy jó  esélyük arra, hogy nemzetközi élcsapattá váljanak. Mindezt arra alapozom, hogy ha valaki okosan gazdálkodik és üzletté tudja formálni, akkor a BL-ben felnőhet a nagyok szintjére. Ez persze egy négy-öt éves folyamat gyümölcse, amely során a mindenkori magyar bajnokság megnyerése a legfontosabb feladat. Per pillanat a Lokinak most fontosabb a bajnoki cím megvédése, mint az elitkörben való szereplés. Még akkor is, ha ez bármennyire is nem tetszik az embereknek. A jelenlegi csoportból nincs ugyan reális esélyük a továbbjutásra, de egy tisztes helytállást természetesen joggal várhatunk el tőlük. A nemzetközi porondon való szereplésük irdatlan mennyiségű pénzt hoz a konyhára nekik. Ezt a tulajdonosi kör is jól tudja, és amennyiben okosan gazdálkodnak ezzel a bevétellel, akkor azt mondom, hogy egy hasonló szereplés esetén jövőre már el lehet kezdeni két-három embert ráépíteni erre a csapatra. Utána pedig még többet. Belőlük is kialakulhat egy olyan „ukrán-orosz élcsapat”, mint amit manapság egy Szpartak Moszkva, vagy egy Dinamo Kijev képvisel. A magyar futball szempontjából ez annyit jelenthet, hogy egy kicsivel jobb lesz a megítélésünk Európában és a siker talán még több emberrel kedvelteti meg ezt a szép játékot. Még az is előfordulhat, hogy a multicégek részéről nagyobb lesz a vállalkozó kedv, hogy befektessenek a magyar fociba. De azt már most leszögezném, hogy azt ne várjuk, hogy a színvonal jelentősen emelkedni fog. A Debrecen ki fog emelkedni a mezőnyből, de ez nem baj, ha a többi élvonalbeli együttes is versenyképes marad. Ezek persze csak akkor válhatnak valóra, ha a Loki bajnok lesz. Bármennyire is Újpest érzelmű vagyok, most mindenkinek azért kell szorítania, hogy a Debrecen a következő években sorozatosan nyerje a bajnokságokat. De tudod mit, egye-fene, nyerjen az Újpest és éljenek ők is azzal a lehetőséggel, amivel most a Loki tudott. 

 

Végül, de nem utolsó sorban: milyen személyes ambícióid vannak a jövőre nézve?

 

Álmokat, ábrándokat mindig kerget az ember. Amikor a válogatotthoz kerültem, akkor is nagyon szerettem volna megmérettetni magamat komolyabb tétmérkőzéseken. Ez sajnos már nem adatott meg nekem. Nem jutottam el odáig, hogy a mostani selejtezőkön is én irányíthassam ezt a csapatot. De reményeim szerint ez még nem az utolsó lehetőségem volt. Talán tettem már annyit a futballért és a válogatottért, hogy egyszer még visszakerülhetek hozzájuk, ugyanis szeretnék valamilyen nagyobb eseményre kijutni velük. Amennyiben honi első osztályú csapattal hoz össze a sors, akkor mindenképpen olyan helyre szeretnék menni, ahol a nagyobb álmokat - mint a BL szereplést - is meg lehet valósítani. Addig viszont nem hagyom cserben az amatőr labdarúgást és megpróbálom minden tudásommal és tapasztalatommal segíteni őket az előrelépésben. A későbbiekben sem fogok hátat fordítani nekik, mert a saját szabadidőmet arra áldozhatom, amire én szeretném. Márpedig az amatőr futballt igenis életképesnek tartom. Együtteseik mindig is lesznek majd, hiszen a futballt rengetegen szeretik nálunk is, és oda valaki azért jön el, hogy olyan dolgot tegyen, amit szívesen csinál. A tagdíj erejéig pedig mindig képesek lesznek valamennyi pénzt áldozni, s ezáltal ezek a csapatok továbbra is életképesek maradnak. Ebből a szemszögből nézve a profi futballban sokkal szkeptikusabb vagyok, mint az amatőrben.  

 

Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál és szívből kívánjuk, hogy mihamarabb valóra váljanak a vágyaid! 

 

Kis Róbert
ELTE Online 

 

 

Vissza