Sztáredző az ELTE SE kispadján (2009-09-18)
A mögöttünk hagyott idényt állandó edző nélkül dolgozta végig egyetemünk férfi futsalcsapata. Augusztusban viszont igen neves szakember került a gárda élére. Mélyinterjú Tóth Károllyal.
Mesélj magadról egy kicsit az olvasóknak!
Kedvenc sportágam természetesen a labdarúgás, hisz ebben nőttem fel. A Ferencvárosban születve (mai napig itt élek), végigjárva a szamárlétrát a felnőtt csapatban is bemutatkozhattam. Olyan játszótársakat kellett volna kiszorítanom az FTC 20-as keretéből, mint Nyilasi, Takács, Mucha, Ebedli stb. Ez nem sikerült, ezért kölcsönadtak 19-20 évesen az NB. II –es Építőknek. Évekig játszottam a másodosztályban, majd később külföldön is (Ausztria, Belgium). Valamikor a katonaságom évei után csapattársaimmal együtt fél éves eltiltást kaptunk, de a focitól nem tudtunk és nem is akartunk elszakadni. A kispályás labdarúgástól nem tilthattak el, ezért itt találtuk meg a játék örömét. Olyannyira sikerült, hogy további sportkarrieremet is végigkísérte, s a mai napig része. Ebből alakult futsallá a kispályás foci, és én játékosként válogatottságig jutottam vele. 37 nemzetközi mérkőzésen 29 gólt szerezve fejeztem be a sok-sok bajnoki aranyéremmel fémjelzett futsal játékos pályafutásomat. A kor előrehaladtával minden sportolónak be kell fejeznie az élversenyzést, mert a fiatalok gyorsabbak, erősebbek. Át kell adni a stafétabotot, s el kell gondolkozni a jövőn. Közel akartam maradni a focihoz, a futsalhoz, ezért először játékvezetőnek tanultam. Nem tetszett a bírókat ért folyamatos támadás, kritika, ezért váltottam. Sportszervezőnek, majd később edzőnek képeztek a Testnevelési Egyetemen. Sikeres középfokú vizsgát tettem mindkettőből, s az UEFA- rendszerű képzést is elvégeztem. Jelenleg UEFA „A”- diplomám van.
Hogyan alakult az edző pályafutásod, és végül hogy kötöttél ki az ELTE-nél?
Felnőtt csapatoknál dolgoztam előbb külföldön, majd idehaza, különböző NB.III-as csapatoknál. Ezután fordultam a futsal felé, ahol olyan kiesés elöl menekülő kiscsapatok kérték segítségemet, mint a Scoth Realsprint, a Trans am Legea vagy a Sirokkó Abony.Mindenki benntmaradt velem az első osztályban, tehát itteni munkásságom sikeresnek mondható. Talán ennek is köszönhető, hogy kineveztek futsalválogatottunk asszisztens-edzőjének, és Kozma Mihály oldalán 5 sikeres évet töltöttem el. Az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) alkalmazottjaként most is a futsalt szolgálom, a női futsalválogatott szövetségi edzőjeként. És itt jön az ELTE. Nevezésüket a másodosztályra Király Gábornál adták le, aki beszélgetésbe elegyedett Godány Balázzsal, az ELTE játékosával, menedzserével. Kiderült, nincs edzőjük, de szeretnének, mert komoly terveik vannak. Balázs megkeresett, és én szívesen segítek ebben. Lassan 3 hete tartom az edzéseket, irányítom a felkészülést.
Mi a véleményed a csapat kvalitásairól, mik a remények, célok az idei szezonban?
A csapat fogékony az új dolgok iránt, és jó tapasztalnom, hogy értik, vagy érteni akarják az általam hozott anyagot. Technikásak és jó erőnléti állapotban vannak a játékosok. A cél természetesen a feljutás, ami szerintem elérhető. Az új lebonyolítási rendszert nem ismerem, azonban azt tudom, ha az összes meccset megnyerjük, bajnokok és NB.I-esek leszünk. Most, hogy a második vonalban van érdekeltségem, megtekintettem néhány csapatot ebből az osztályból. A Tolna és az UTE meccse igazolta előérzetemet, Újpesten jó csapat lesz. De a Monorral játszott két mérkőzés is jelezte számomra, a másik csoportban is erős a feljutási szándék.
Korábban elmondtad, hogy a női futsalválogatottnak vagy a szövetségi kapitánya. Lépten-nyomon azt lehet hallani különböző edzői nyilatkozatokban, hogy egy női csapatot teljesen más módszerekkel kell felkészíteni, mint a férfiakat. Megerősíted ezt a véleményt vagy cáfolod?
A női futsal, de más csapatsportágak is, amit a nők űznek, óriási nehézségeket rejtenek. Megismerve a közeget, állíthatom, nincs nehezebb edzői feladat, mint a válogatott szakvezetőjének lenni. Velük kapcsolatos dolgoknál minden szót jól át kell gondolni, de még így is előfordulhat, hogy valaki félreértelmezi, vagy félre magyarázza az edző szándékot, nyilatkozatot. Szakmailag fejlődőképesek, nyitottak az új iránt, ám beidegződéseik sokszor körpályára állítják a fejlődést.
Őszinte választ kérek: merre tart a magyar futsal? Jövőre Eb-t rendezünk, ugyanakkor még mindig nincs professzionális bajnokság Magyarországon.
Romániában a profi Székelyudvarhely SK csapatánál vezetőedzőként dolgoztam, így van rálátásom a magyar futsal helyzetére. Nálunk csak 1-1 félprofi csapat létezik, mint az Aramis, a Cső-Montage vagy a régi Gödöllő. Most Győrben van egy teljesen profi csapat, ami azért már előrefelé mutat. Második vonalunk tavalyi megítélése szerintem gyengécske, de a Gyöngyös feljutása szintén pozitív tendenciát jelez. Az utánpótlás csapatok létrehozása is azt eredményezi, hogy a játékosok száma emelkedik majd a jövőben. Válogatott csapatunk és az első osztályú klubok még messze vannak a világ élvonalától, azonban van előrelépés. A hazai rendezésű Eb, ha eredményességben nem is lesz olyan sikeres (bár nagyon szeretnénk!), a népszerűsítésben már most érezteti pozitív hatását.
Weboldaladra kattintva lehetetlen nem észrevenni, hogy nagyon szereted gyerekfocistáidat a BKV Előrénél. A szülőkkel ellenben, úgy tűnik, olykor meggyűlik a bajod.
A gyerekekkel már szinte több 10 éve foglalkozom. Először Belgiumban, profi játékos pályafutásom idején bíztak a gondjaimra 6-7 éves lurkókat, akik Istenként néztek fel rám, de a legjobb játszótársat találhatták meg személyemben. Örömmel játszottam, fejeltem, védtem, cseleztem velük. A játékra tanítani őket szép és komoly feladat számomra. Olyan utánpótlást kell nevelnünk, amely továbbviszi ezt a szép játékot, és szurkolóként sem válik vandállá. Kötelességemnek érzem megtanítani nekik a sportszerű, szép játékot, a viselkedést egy közösségben, és legyőzni indulataikat, uralkodni önmaguk felett. Sajnos a szülők némelyike nem partner ebben, viselkedésük sokszor ellentétes az általam felállított normáknak. Szidják a bírót, és ellentétes taktikai utasításokat adnak saját gyerekeiknek. Menj rá, ne rúgj kisszögletet stb. A jövőt és némelyik gyerekben saját múltam is (viszont)látom, ezért nem lehet nem szeretni őket. Remélem, évek múltán eszükbe jutok, s akkor látom majd munkám értelmét, ha a szemembe nézve, tisztelettel köszöntenek, és nem szemlesütve kerülik még a tekintetem is. Ők a jövő zálogai, ezért nagyon szívesen, és tudásom legjavát adva próbálom végezni edző, nevelői munkámat.
Több sportágat is űztél illetve űzöl most is. Van egyes számú?
Imádom a sportokat és a mozgást, ezért nehéz rangsorolni a sportágakat. Rajongok a fociért, a futsaltól kaptam szinte a legtöbbet, a tenisz végtelen intelligens játék, és kitűnő emberekkel hozott össze már idáig is. Nem hagyhatom ki a téli focit, azaz a hokit, mert úgy játszani, mint nézni, minden férfi öröme. Nincs is olyan sportág, amiben nem találok valami csodálatosat. Imádok motorozni, és robogómmal haladni is lehet a város forgatagában. Ám legutóbb az Air Race műrepülő világbajnoki futamán csodáltam az emberfelettinek tűnő versenyzést. Nemrégiben Kis István barátom (a Tromos teniszpályájáról), a Magyar Kézilabda Szövetség leköszönt elnöke meghívott a Horvátországban rendezett férfi kézilabda-világbajnokságra, ami szintén nagyon tetszett. Sport tehát minden mennyiségben jöhet.
Az említett portálodon lehet olvasni, hogy teniszt is oktatsz, így elkerülhetetlen a kérdés: Federer vagy Nadal?
Federer! Nálam, az a laza elegancia, az erőlködésmentes, intelligens teniszjáték lényegesen előrébb van, mint Nadal törtető erőtenisze. Jó volt olvasni tavaly, New Yorkban aranybetűkkel bevésve a bajnokok közt a nevét. Sokszoros bajnok Wimbledonban, Párizsban, Ausztráliában, és New Yorkban is. Igazi sportember, méltó példakép!
Gabay Balázs
ELTE Online
