Nagykövet Hiberniából (2008-12-14)
Martin Greene legutóbb a tavaly november 16-17-én megrendezett State of English Konferencia megnyitóján járt egyetemünkön. A most induló "Literary Supplement" nevû irodalmi délutánnak, mely nevét a Times irodalmi mellékletérõl kapta, ez volt a legelsõ rendezvénye. Õexcellenciája kivetített bemutatót tartott az ír és az angol nyelv írországi történetérõl a kereszténység elõtti idõktõl a kelta újjászületésen át a legmodernebb korig, egy kis magyar vonatkozással fûszerezve, melyet a közönség soraiból felbukkanó oktatók kerekasztal-beszélgetése követett Farkas Ákos, Frank Tibor, Ferencz Gyõzõ, Lojkó Miklós és Takács Ferenc részvételével.
Farkas Ákos felelevenítette Bessenyei György szavait: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha." A beszélgetés ennek a jegyében telt, a délután estébe nyúlt, és a közönségkérdés (Mark Andrews angol lektor részérõl a dublini nyelvoktatásról és az ír akcentus elfogadásáról diplomáciai körökben) elhangzása és az ELTE BTK HÖK Angol SzHÉK ajándékának ünnepélyes átadása után az Anglisztika Tanszék oktatói baráti beszélgetésre hívták a nagykövetet. A régóta fennálló szoros baráti és szakmai kapcsolatokat jól példázza, hogy évekkel ezelõtt az Angol-Amerikai Intézet Könyvtára számos ír kultúráról szóló könyvet kapott ajándékba az Ír Nagykövetségtõl.
Hibernia hódít. Az ír hangulatot a történelmi-irodalmi betekintés elõtt a Madách Imre Gimnázium tanulóiból álló ír zenei együttes, a Secret Roses adta meg, akiket a Tanszéken oktató Csepreghy Henrik tanít angolra, öt gyönyörû dalt (többek közt a My Lovely Rose of Clare-t) játszva énekkísérettel. A mosolygós nagykövet elismerõ szavakkal köszönte meg a bemutatót, mondván, hogy az énekesnek máris íres kiejtése van, és sok sikert kívánt a diákoknak a jövõbeni szerepléseikhez. A rendezvény rengeteg látogatót vonzott, nemcsak angol és amerikanisztika szakosokat, és nemcsak ír-érdeklõdésûeket, sokan találtak ismerõsöket mindenféle körökbõl; ha lettek volna csillárok, azon is csüngtek volna az emberek. Egy pad teteje vagy szék sem maradt szabadon.
Végül kezet fogva az õexcellenciájával e sorok írója is gratulált neki a sikeres, történelmi mélységekbe is belemerülõ elõadáshoz, és kérdésére, hogy érthetõ angolsággal beszélt-e, megnyugtatta, hogy mindenki szemében ez tükröződött, és hogy jobban becsültük íres kiejtését, mintha másképp beszélt volna.
Reméljük, õexcellenciája hamarosan újra ellátogat egyetemünkre!
Kõszeghy Anna
ELTE Online
