Csillagtúra (2008-12-02)
Egy zárt világ meséje, egy kevesek számára látható film, egy elképzelhetetlen hideg tér, üresség, vas, félelem, erőszak… Egy moziban, és egy most futó sorozatban sokszor látott képsor. De az átlagembertől távoli. Csak azok számára nyitott, akik többet lehet, hogy el sem hagyják. A Szegedi Fegyház és Börtön. Ismertebb nevén: A Csillag. Itt jártam november 27-én.
– A cikk gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott. –
Sokan soha nem is néznének még csak az épületre sem. Sokan e helyet akarják elkerülni még akkor is, mikor fekáliába fojtanak egy kislányt, vagy ötven embert mészárolnak le, csak úgy. Sokan pedig bármit megtennének, hogy egyszer belülről is láthassák ezt a helyet – nem fogvatartottként, hanem látogatóként.
Köznapi nevén csak „börtön”. A börtön azonban a büntetés-végrehajtásban egy fokozat a három közül. A szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben (bv-intézet), fegyház, börtön vagy fogház fokozatban kell végrehajtani. Ebből a fegyház a legsúlyosabb fokozat. Fegyházban kell ugyanis végrehajtani például az életfogytig tartó szabadságvesztést, akkor is, ha onnan egy idő után feltételesen szabadulhat az elkövető, akkor is, ha e lehetőség számára ki van zárva (tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés – TÉSZ). De ide kerülnek azok is például, akikre három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést szabott ki a bíróság, és az elítélt az alábbi bűncselekmények valamelyikét valósítja meg (csak példálózó jelleggel): emberölés, emberrablás, emberkereskedelem, erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, közveszélyokozás, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése vagy például a rablás súlyosabban minősülő esetei. Emberülés esetén ez lehet például: előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, vagy például tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés.
A büntető törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) értelmében – a meghatározott paragrafusokban felsoroltakon kívül – nem a fegyház fokozatú bv-intézetbe kerül az elítélt, hanem börtön fokozatba, ha a szabadságvesztést bűntett miatt szabták ki, vagy vétség miatt szabták ki és az elítélt visszaeső. (Visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. Különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el, többszörös visszaeső pedig az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekménye elkövetéséig három év nem telt el.)
Fogházban kell végrehajtani a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső.
Mint a bevezetőben olvasható volt, a szegedi bv-intézet országos- és megyei büntetés-végrehajtási szakfeladatokat ellátó büntetés-végrehajtási intézet, mely börtön és fegyház fokozatú elítélteket – férfiakat – tart fogva (itt kerül végrehajtásra a jogerős szabadságvesztés büntetés, valamint a nem jogerősen kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés). Emellett alaptevékenysége a férfi elítéltek életfogytig tartó szabadságvesztésével, az előzetes letartóztatással és az elzárással összefüggő büntetés-végrehajtási feladatok ellátása. Mindemellett átmeneti részlege (átmeneti csoport) is van, ahol azok a fogvatartottak töltik szabadságvesztésüket, akiknek a büntetésből már csak 3-4 év van hátra. Külön részleget tartanak fent az alkoholisták és drogfüggők kezelésére (gyógyító-nevelő csoport) az orvosi körlet épületében.
Az intézetet 1883-ban kezdték el építeni Wagner Lajos szegedi műépítész tervei alapján, amerikai mintára – így abban a korban nagyon modernnek számított. 1885-ben adták át, az első rabszállítmány 1885. január 15-én érkezett. Az első börtönigazgató (szaknyelven: intézetparancsnok) Törökfalvi Török Kálmán (1884. augusztus 27-én foglalta el igazgatói állását) volt.
Az intézet négy épületből áll. A korábban jellegzetes csillag alakú (inkább +-hoz hasonló) épület – ma már inkább kereszt alakú – a fegyház körlet: itt tartják fogva a hosszú tartamú, az életfogytig tartó szabadságvesztést töltőket, valamint a tényleges életfogytiglanra ítélteket. A legtöbb fogvatartott legalább 10 évig terjedő szabadságvesztés-büntetését tölti, de van, aki 30-45 évet. Az átlag 14 év. (Ha összeszámolnánk az egyes fogvatartottakra jutó kiszabott szabadságvesztés-büntetések időtartamát, az összesen kb. tizenötezer évet tenne ki.) E körletben kb. 600-650 fogvatartott tölti büntetését. A jellemző bűncselekményeik: emberölés, fegyveres rablás és nemi erőszak elleni bűncselekmények. Az emberölést elkövetők száma 390 fő. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre ítéltek 90-95 %-a ebben az intézményben tölti büntetését. Nem véletlenül tartják a szegedi bv-intézetet kemény helynek – maga a személyzet is.
A csillag-épületben található egy házi műhely (fogvatartottak számára munkalehetőség), egy bolt, ahol a fogvatartottak havi két alkalommal vásárolhatnak főként élvezeti cikkek – kávé, tea, cigaretta, édesség (alkohol és egyéb bódító-kábító szer vásárlása és fogyasztása szigorúan tilos) – közül (de lehet vásárolni például gyümölcsöt, konzerveket is), az iskolakörlet, ahol általános- és középiskolai oktatás folyik, a kulturkörlet, ahol könyvtár, könyvtári olvasó, színházterem, stúdió, és zártláncú TV (minimum 30 csatornával) található. A könyvtárban fellelhető könyvek főként adományozott kötetekből állnak, így aki segíteni akar, küldhet az intézetnek. A színházteremben különböző zenei és színházi rendezvényeket tartanak. A stúdióban pedig lehetőség van zene-és film készítésére, szerkesztésére is.
Az épület négyszintes. A földszinten található a felkészítő körlet, a magánzárkák, a dühöngő (A hétköznapi nyelvben gumiszobának hívott 2x2 méteresés négyszög alaprajzú helyiség fala kék gumival borított. A fogvatartott a koromsötét szobába – lemeztelenítve, hátrabilincselt kézzel – az intézet szabályainak súlyos megsértése miatt kerülhet legfeljebb hat órára, ami azonban kétóránként felülvizsgálatra kerül.), és itt helyezik el a mozgáskorlátozott elítélteket is. Az első emelettől a harmadikig a 6-8-10 fős – erősen túlterhelt (az intézet 709 fő fogvatartott befogadására alkalmas, jelenleg több mint 1000 fogvatartott tölti itt büntetését) – lakózárkákban élik mindennapjaikat a fogvatartottak. A harmadik szint egyik folyosója hermetikusan el van zárva a többitől, itt tartják fogva a tényleges életfogytiglanra ítélteket (TÉSZ-esek) – számuk 8-12 között mozog [róluk részletesebben alább olvashattok]. Minden szintet rács választ el az alatta lévőtől.
A csillagépületen kívül találhatók a fordított kulcs alaprajzú megye I. és megye II. névre hallgató épületek. A megye I-ben alakították ki az orvosi körletet, a drogprevenciós központot illetve az alkoholisták kezelésére egy részleget (gyógyító-nevelő csoport). A megye II-ben a börtönkonyha és az átmeneti csoport számára kialakított körlet található. Az átmeneti csoportban a jó magaviselet folytán fegyház fokozatból kikerültek kerülnek, akik már civil munkahelyen dolgozhatnak, és szigorú feltételek mellett lehetőségük van rövid tartamú eltávozásra is.
Ha az ide érkező be akar jutni e három épülethez, a főépületbe (parancsnoki épület, a hajdani törvényszéki palota) kell először belépnie. Itt leadja minden személyes holmiját – itt kiemelendő a mobiltelefon, a fényképezőgép, az MP3-lejátszó, egyéb kép-és hangrögzítő eszköz, és természetesen minden fegyver, vagy arra használható tárgy –, majd áthalad a fémdetektoron.
Ebben az épületben elsősorban irodahelyiségek vannak, továbbá a személyzeti étterem, és az alagsorban került kialakításra a látogatók fogvatartottakkal való kapcsolattartására a beszélő.
Az épületek közötti területeken összesen három sétálóudvart alakítottak ki: ebből kettő – mely kondigépekkel felszerelt és focizásra is alkalmas – maximálisan 10 fő befogadására alkalmas, a kisebb udvaron pedig 1-2 fő tartózkodhat. Ez utóbbin olyan fogvatartottak tölthetik a törvény által előírt, kötelezően biztosítandó napi 1 órájukat, akiket nem lehet csoportba engedni.
Már az épületben kialakított körletekből is kitűnik, hogy a büntetés célja elsődlegesen a nevelés, kezelés (angol szakkifejezéssel: treatment), azaz, hogy az elítélt majd egyszer a társadalomba visszailleszkedhessen. Ennek eszköze elsősorban a pedagógia. Ennek érdekében azonos kezelésű csoportokat hoztak létre: hol a szocializációs cél, hol a korrekció kerül előtérbe. De a végső cél az, hogy a börtönszemélyzet rákényszerítse a vádlottat egy, a társadalom számára (is) elfogadható magatartásformára.
A Mars téri épületegyüttes (a Szegedi Fegyház és Börtön I. számú objektuma) mellett a szegedi fogvatartottak az egy utcányira lévő Nagyfa-Alföld Mezőgazdasági és Vegyesipari Kft-nél is (melynek egyes részein civilek is dolgoznak) töltik idejüket – munkavégzéssel. Napi 8 órában a szabad emberekre is alkalmazott munkajogi feltételekkel, teljesítménybérben, normák alapján dolgoznak itt olyan elítéltek, akik csoportba engedhetők, és az intézetben eltöltött idejük alatt tanúsított magatartásuk alapján biztonsággal engedhetők közös munkára. Ugyanis ebben az objektumban viszonylagos szabadságban dolgozhatnak, alacsony fokú ellenőrzés mellett. Így ide csak olyan fogvatartottak jöhetnek dolgozni, akik egészségügyileg alkalmasak, esetlegesen rendelkeznek valamilyenfajta képzettséggel (a képzettség nélküli fogvatartottak részére 1 hónap áll rendelkezésre a szakma elsajátítására, ez alatt tanulóbért kapnak) – és természetesen van hely a munkáltatásukra (jelenleg 230 fő dolgozik itt).
A bútorgyár területére egy biztonsági föld alatti alagúton jönnek át a fogvatartottak, így a szökéstől az átszállítás alatt nem kell tartani.
A Nagyfa Kft-nél az alábbi munkák végzésére van lehetőség: nyomdaipari tevékenység, kosárfonás, ágyemelő készülékek gyártása, autókárpit varrása, szabása, stb. Érdekes adat, hogy az itt dolgozó fogvatartottak minőségi munkát adnak ki a kezükből: a hibaszázalék 0,1 % körül van.
A fentieken kívül a Pick Rt-nél és a hódmezővásárhelyi betongyártóban dolgozhatnak. Ide ugyanakkor csak az átmeneti csoport tagjai jogosultak dolgozni menni, mivel itt az ellenőrzés szintje még alacsonyabb.
A Szegedi Fegyház és Börtön II. számú Objektuma a Dorozsmai úton található. Itt kerülnek befogadásra az előzetesen letartóztatottak, a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság elzárásra történő átváltoztatás letöltése végett elővezetettek, valamennyi női fogvatartott, valamint a más bv-intézetből hatósági megkeresésre megőrzésre szállított fogvatartottak.
A fogvatartottak többségétől eltérő – célszerűségi indokok alapján elkülönített – személyeket egy külön rendszer alapján kezelik: ez a HSR – a hosszú idejű szabadságvesztését töltő fogvatartottak rezsimje/Hosszúidős Speciális Rezsim. (Nem mellesleg e rezsim egyedülálló a világon.)
E rezsim egy része – a fokozott biztonságú speciális rezsim – olyan (átlagosan 30-40 év szabadságvesztésre ítélt) elítéltek kezelését célozza, akiket veszélyesnek minősítettek, de feltételezhető róluk, hogy a későbbiekben együttműködnek a fogvatartókkal. E rezsimben a kezelés mint cél nem jelenik meg, csak és kizárólag az izoláció. Az itt szolgálatot teljesítők demonstratív, azaz nem kezelő-nevelő funkciót látnak el. Fontos kiemelni, hogy a fogvatartottak nem véglegesen kerülnek e rezsim alá.
A HSR másik része, mely a fenti rezsimhez képest egy elfogadó közeg, a TÉSZ-esek kezelésére és izolálására szolgál. A TÉSZt sok jogvédő szervezet támadja: embertelennek tartják, ráadásul hatástalannak is. Célja egyetlen: az izoláció – az elítélt társadalomtól történő teljes elkülönítése. Hogy utána a börtönben már nem tudnak vele mit kezdeni? Az a börtön baja. A társadalom számára többé nem léteznek. Pont ezért pedig nehezen kezelhetők – nincs vesztenivalójuk. Ma Magyarországon a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésnél nincs súlyosabb büntetés. Talán még a halálbüntetésnél is súlyosabb. Ahogy Volford Róbert bv. százados, vezető nevelő, a körlet vezetője mondta: „Ugyanolyan súlyú, mint a halálbüntetés, csak az agónia hosszabb.” Így talán még súlyosabb büntetéssé vált, mint egykoron a halálbüntetés volt… Ezért is lehetséges, hogy a törvényhozás megszünteti ezt a rendelkezést, akár már 2010-re. (Megemlítendő ugyanakkor, hogy egy 40 évig tartó szabadságvesztés-büntetés – azaz az elítélt legkorábban 40 év után szabadulhat feltételesen – már felér egy tényleges életfogytiglannal.)
Az itt lakók teljes szeparációban élik börtönéletüket: alapesetben nem találkozhatnak rabtársukkal – még a TÉSZ-körletben levőkkel sem. (A fogvatartottak e körleten főként egy- esetenként kétszemélyes zárkákban kerültek elhelyezésre, melyekhez azonban külön nappali, mosdó és WC is tartozik.) Részükre egy 13nm2-es külön sétálóudvart alakítottak ki a tetőtérben (esetenkénti jutalomként húzódzkodóval, step-géppel, szobakerékpárral), ahova egyedül, kiváltságképpen ketten mehetnek fel. Jutalomnak minősül az is, ha e „fémketrecben” kapnak egy labdát focizáshoz.
A TÉSZ-körletre elkülönített felügyelői állományt jelöltek ki, más nem is léphet ebbe az izolált térségbe (ők is naponta maximálisan hat órát szolgálhatnak itt, további hat órát pedig a fokozott biztonságú speciális rezsimben töltenek). Az itt szolgálatot töltő személyzet eleinte önkéntes alapon állt össze: ehhez szükséges volt legalább öt év szolgálati idő, emellett pedig fizikai és pszichológiai alkalmasság. Jelenleg összesen 18 személy jogosult itt tartózkodni: 1 fő körletvezető, 1 fő pszichológus, 1 fő szociális nevelő, valamint a szakfeladatokat ellátó személyzet. A büntetésüket itt töltő elítélteknek csak velük van fizikai kontaktusuk.
Felmerül a kérdés: miért érdemes még élniük? A mai törvények szerint soha nem szabadulnak, a börtönben fognak meghalni. Volt ismerőseik elhagyják őket, egy idő után családjuk sem tartja velük a kapcsolatot, és mindenki, aki fontos lehetett számukra meghal, vagy máshogy, de eltűnik az életéből. Marad a négy fal. Érdekes módon mégsem lesznek öngyilkosok. A börtönnyilvántartás szerint Szegeden a börtönben elkövetett öngyilkosság kisebb az országos átlagnál. Pedig lehetőség lenne rá… A TÉSZ-körlet fennállásának három évében eddig egy fogvatartott hajtott végre sikeres öngyilkosságot a körleten.
A koncepció: a TÉSZ-es is ugyanolyan, mint a többi, de potenciálisan veszélyesebb. Elsődleges cél, hogy több kárt ne okozzanak. Azonban, ha lehet velük kommunikálni, kedvezményeket nyújtanak nekik. Az izoláció mellett pedig az átlag börtönpopulációhoz képest jobb körülményeket biztosítanak nekik. Például a körlet kialakításában fontos szempont volt, hogy legyen fény, nagyobb tér, és lehetőleg új vagy újabb börtönfelszerelés. Quasi zöldövezetet (ahogy a körletvezető fogalmazott dzsungelt) alakítottak itt ki: a folyosó tele van növényekkel. Van számukra ping-pong asztal, cso-csó, konyhasarok, televízió-készülék, DVD, házimozi-rendszer, saját hűtőszekrény, társasjátékok.
Ez első hallásra, olvasatra kész Kánaánnak tűnik. Azonban mindezeket büntetésként meg is vonhatják az itt fogvatartottaktól, így késztetve őket a megfelelő viselkedésre. Hiszen nekik értékké válnak számunkra apróságnak tűnő dolgok is, mint amilyen egy növény gondozása, vagy a zárka színesre kifestése (jelenleg a zöld a divatszín – mesélte a körletvezető), mely ellensúlyozza azt az esetlegesen traumatikus élményt, hogy a saját zárkájukban sem érezhetik „otthon” magukat, mert időközönként költöztetik őket.
A TÉSZ-eseket szintén teljesítménybérben, azonban a zárkán belül, napi négy órában (de lehet több is, vagy ha nem akarnak dolgozni, nulla óra) folyamatosan munkáltatják, a boltban e jövedelemből vásárolhatnak bevásárlólista alapján – tehát e célból sem hagyhatják el körletüket (a könyvtárból is lista alapján választhatnak). Ez utóbbira ugyanis kizárólag három esetben kerülhet sor: ha szakorvosi ellátásuk szükséges (kivéve, ha az ellátás megoldható a körleten belül – normál esetben orvos hetente egyszer vizsgálja őket), ha valami miatt szállítani kell őket, illetőleg, ha látogatójuk érkezik. Látogatót fogadni ugyanakkor havonta egyszer egy órára szabad nekik, akkor is egy védett fülkében, telefonon keresztül. Tehát fizikai kontaktusra nincs lehetőség.
S ez az egyik legnehezebben elviselhető számukra: nincsenek társas kapcsolataik, nincsen érintés és nincsen szexuális életük sem. De a körletvezetőnek erre is született javaslata, új projektet kezdeményeztek, melyet végül engedélyeztek is: három hete két tengerimalaccal – Gizivel és Rozival – gazdagodott a TÉSZ-esek csapata. Azóta állítólag mindenki akar saját tengerimalacot, ami hamarosan lehet, hogy meg is oldódik: az egyik tengerimalac ugyanis vemhes… A körletvezető elmondta, célja, hogy, aki erre nyitott és magatartásával kiérdemli, legyen saját állata.
Érdekes megfigyelés ugyanakkor, hogy e bűnözők az ország legkegyetlenebb bűnözői: hidegvérrel öltek meg több embert, akár különös kegyetlenséggel. Nem viselte meg őket egy fiatal lány emésztő gödörbe dobása, ártatlan emberek életének kiloltása. De mikor kezükbe vehették a tengerimalacot? Többen elsírták magukat.
A társas kapcsolatok hiánya és a kommunikációs csatornák beszűkülése (kizárólag a lelkésszel beszélgethetnek egyedül, kötetlen időbeosztásban) folytán felértékelődnek az olyan dolgok, mint az érintés. „Már több éve nem érintettem meg élőlényt” – magyarázta az egyik elítélt, mikor a körletvezető kérdőn vizsgálta a tengerimalac érintése kiváltotta meghatódottságát.
Egy új szabály folytán e körleten a fogvatartottak maximálisan hat hónapot töltenek, ezen felül nekik kell kérni, hogy maradhassanak (illetőleg ha a biztonság miatt feltétlenül szükséges, akkor akarata ellenére is itt tartható – jelenleg egy ilyen személy van). Mi a tipp, hányan kérték, hogy maradhassanak? Egyet kivéve, mind.
Kérdés, hogy e körlet dolgozói meddig fogják bírni a szolgálatot. Úgy tűnik egyelőre működőképes a rendszer: a körlet három éve üzemel, a fluktuáció viszonylag alacsony, s a betegállományba menők száma is csekélynek mondható. Mégis, az ország legelvetemültebb bűnözőit tartják a TÉSZ-körleten fogva: például itt tölti büntetését a szécsényi gyerekgyilkos, Pongrácz Tamás (az ítélethirdetésről cikk: http://www.origo.hu/itthon/20061122eletfogytiglant.html), vagy a korábban Sátoraljaújhelyen fogvatartott, hírhedt, „szerb halálosztó” Magda Marinkó (életéről, elfogásáról, az általa elkövetett bűncselekményekről, módszereiről itt olvashattok: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magda_Marink%C3%B3).
S hogy valódi veszélyeket rejt a szegedi intézetben dolgozni, mutatja a börtön hősi halottjainak emléket állító fal: Horváth Ivánt a Nagyfa-Alföld bútorgyárban halálra verte egy itt dolgozó fogvatartott, hogy a tőle elvett egyenruhában szökni próbáljon (1964), Frank Tibor, Nagy Ferenc és Tóth András szintén egy, a bútorgyárban dolgozó fogvatartott ámokfutásának lett áldozata (1984), Szalay Árpád és Kovács Hegedűs Gábor ugyanott tűzvészben lelte halálát (1988).
A Szegedi Fegyház és Börtönről olvashattok még itt:
http://web.t-online.hu/bvszeged/
Gedeon Valéria
ELTE Online
