Kaleidoszkóp – kedd délután (2008-10-22)
A Kaleidoszkóp versfesztivál kedd délutáni programjai kissé kaotikusan alakultak, több tervezett előadás elmaradt, vagy más időpontba került, de így is megérte részt venni a programokon. Összesen négy előadás került megrendezésre e nap délutánján, amelyekről az alábbiakban olvasható néhány sor.
A Tárt Kapu Színház nyitotta a napot: Must vagy soha címmel tartott egy előadást Balkay László vezetésével, aki a társulat összefogója és gitáros-énekese. A fellépő tagok esetenként cserélődnek, ami közös bennük, hogy mindenki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipótmező) kezeltje volt az intézet megszűnéséig. A Lipótmező évtizedekig a lelki betegségek gyógyításának magyar centruma volt. Itt indult el egy művészetterápiás tevékenység, amelynek során a betegeknek lehetőségük van kipróbálni magukat különböző művészeti ágakban, többek között a képzőművészetben és a színjátszásban. A színjátszó kört azzal a céllal indították, hogy a szavak és a hangok, a zene felszabadító erejével javítsanak a lelki betegek állapotán. Kezdetben csak az intézet falain belül tartottak előadásokat, de később több külső színtéren is felléptek, így a versfesztiválon is, ahol nagy sikert arattak a meghatóan őszinte előadásukkal. E néhány perc során énekeltek, verseket mondtak és szövegeket kántáltak, kisebb performanszokkal tűzdelve. Komoly munka állhat egy ilyen produkció hátterében, de a betegek jól megállták a helyüket, és igazán autentikus előadást hoztak életre.
A Győri Ifjúsági Versmondó Kör volt a következő produkció kivitelezője. A kör öt fiatalból áll; egy lány és három fiú adta elő Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila verseiből a Verstánc, avagy ARJ-est a nővel performanszot.
Az előadás kezdetben versmondásból állt, majd rendhagyó módon többször átcsapott happeningbe, például amikor a fiatalok egyesével elhelyeztek maguknak egy-egy széket a színpadon, majd mindegyikük elkezdett enni egy-egy zöldalmát. Eközben a közönség lázasan várta a történést, de a csendben csak az alma húsának ropogását és a rágást hallhatták. Miután a szereplők az almaevést „megunták”, visszarendezték a teret, de később mégegyszer megismételték a szituációt, tovább ették a félig megrágott almát. A két jelenet között és után további „ARJ-versek” hangoztak el.
Az előadás része volt tehát a mozgássor, a hang és csend ellentétének kiaknázása, miközben rengeteg vers hangzott el hagyományos módon, kántálva, énekelve vagy egy-egy sort ismételve. A műsor végén egyfajta szimbolikus túlpartra jutást hajtottak végre az előadók: a mozgássorral azt imitálták, mintha kötélen, vagy legalábbis egy ingatag talajon kellene átmenniük a túloldalra, egyensúlyozva és koncentrálva. Az előadók bebizonyították, hogy mindenképp van létjogosultsága az ilyesféle feldolgozásoknak.
Mezei Mária Szeretetszínháza a Liberty című előadással örvendeztette meg közönségét. A zenés műsor címadó verse kevésbé ismert: Erzsébet királyné (Sissi) költeményéről van szó, amelyet Tandori Dezső ültetett át magyar nyelvre.
A már korábban említett előadóművész, a Tárt Kapu Színház vezetője, Balkay László volt az egyik főszereplő. Balkay zeneszerzőként, illetve énekkel és gitárjátékkal vette ki részét az előadásból, míg a vers és próza megszólaltatójaként Kilin Ildikó színművésznő szerepelt. A két művész összeszokott színész-zenész párosként hasonló jellegű produkciókkal már évek óta nagy sikereket arat. A Liberty – A Szabadság hajója egy virtuális utazást követ végig az Északi-tengeren. A hajó utasa Erzsébet királyné, aki végigalussza az utat, de eközben álma felett verssel és zenével őrködik a társalkodónő Ferenczy Ida és a költő-dalnok Heine szelleme. Ezt az álom feletti őrködést jelenítette meg a két előadó.
A következő fellépő csoport, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete a határon túlról érkezett, tagjai három nő és három férfi. A kör Ady Endre verseket dolgozott fel, Krekity Olga válogatásában, amelyben főképp a magyarság-versek és a szerelmi költészet kaptak hangsúlyt. A performansznak már a kezdő pillanata is látványos volt: öt fekvő embert látunk a színpadon, három nőt, egyikük talpig feketében, a másik talpig fehérben, a harmadik pedig vörösben. Két férfi is fekszik, egyik feketében, a másik fekete-fehérben. Középen ekkor még nem kivehető a hatodik alak, aki egy vörös selyemlepellel van letakarva, és vergődik a többiek dala alatt, de lassan előbújik (ő is talpig feketében).
Az előadás gyakori eleme volt a gitár és az ének, valamint jelentős részét képezte a mozgás és a tánc, mint az érzelmek kifejezője. Utóbbi, azaz a koreográfia Lódi Andrea munkáját dicséri. A vajdaságiak méltó és igényes szereplői voltak egy magyarországi versfesztiválnak.
A kedd délutáni programok változatosak és színvonalasak voltak. A pódiumon különböző korú és képzettségű embereket láthattunk, ami mégis közös volt bennük: az a vers szeretete és az autenticitás.
Pataky Adrienn
ELTE Online
