Péntekoszkóp (2008-10-21)
Zajlott a Versmaraton: duruzsolás hallatszott a hangulatos verskuckóból, ezalatt kedves szervezők segítettek elirányítani a vendégeket a megfelelő termekbe. A nézők árgus szemmel figyelték a mindenhol jelen levő, szorgalmas zsűri (Szűcs Katalin Ágnes, színikritikus, Szabó Attila, rendező és Wiegmann Alfréd színikritikus és rendező) arcát, hogy kiderítsék, a sok program közül vajon melyik előadás, dráma és vers szerepel majd a vasárnapi záró gálaesten.
A Trainingspot Társulat Etűdök kezdő haladóknak – bérház-projekt című előadása értelmezések milliárdjait rejtette magában. E sorok írója, hogy néhányat ezek közül lejegyezzen, végül körbekérdezett egy-két nézőt, hogy ők miként értelmezték a bemutatót. A cím is, az előadás maga is a végletekig változatos képeket ébresztett. Létezett, aki a múlt és jövő örök ellentétét látta benne, néhányan pedig egy drogfüggő élményeit képzelték el egy bérház emeletein. A performance végén csend volt, a nézősereg tapsolni sem mert, nehogy megzavarja a még mindig elvarázsolt, lassan, dúdolva kivonuló színészeket.
Ezután következett a földszinti Kamarateremben a Vécsei Kamara Teátrum (Kartal) A szerelmi költészet nehézségeiről szóló vers- és drámacsokra. Halvány fényben, modern hanglejtéssel megidézték William Shakespeare Rómeó és Júliáját. Ezenkívül Babits Mihály, Bertold Brecht, Nagy László, Petri György és Ady Endre művei illusztrálták az örök, a hirtelen fellobbanó, a váratlanul elillanó és a halálos szerelmet. S ami a szavakból és az érzésből maradt? „Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki unod a valót: hímezz belőlük fázó lelkedre gyöngyös takarót.” (Babits Mihály: Húnyt szemmel)
Torma Mária Arccal a tengernek elnevezésű pódiumműsora hatalmas sikert aratott: belépett, szavalt és győzött: transzban tartotta a közönséget. Lábak önkéntelen dobogása hallatszott, ahogy a fény ördögi árnyakat vetett a falra. A színészre maga Nagy László is büszke lenne, keveseknek állítanak ilyen méltó emléket. Torma Mária beleérző, komoly és magabiztos, ha kell, katonás, míg a hangjából keserűség és igazság árad. Az ő arcán, de még a nézőseregén is könnyek jelentek meg, ahogy meg-megremegtünk hipnotikus erejű szavaitól. Nagy László Versben bujdosó, A föltámadás szomorúsága, Bartók és a ragadozók, Menyegző és még számos verse elhangzott, ezt Buda Ferenc, Szécsi Margit, Ratkó József és Ady Endre költeményei, Bartók Béla és Liszt Ferenc művei keretezték. A záróakkord a költő Ki viszi át a szerelmet verse lett. (http://podium.fw.hu)
( http://www.freeweb.hu/podium/reports.htm#Kaleidoszk%C3%B3p )
Taskovich Judit már a műsorkezdés előtt boldogan pengette a gitárját, mialatt a hallgatóság beszállingózott Világirodalmi poénkodásoknak (VIP) keresztelt estjére. Ars poeticája, hogy érdemes a verseket egymás után hosszú sorokban mondogatni… pláne a vidám verseket! Hallhattunk Judit által megzenésített borozgatós Petőfit, Baltazar del Alcazar Dalát, változatosságképpen szomorú hangulatú Garcia Lorcát és egy kis József Attilát. Felzengett A. A. Milne gyermekverse, a Bűnbocsánat; Bilbó kedvenc fürdővízben énekelhető dalocskája, a Csigabiga, gyere ki rockos változata, Romhányi rímhányó Kukac-sors versikéje és Tóth Árpád A holdkóros apród története (az apródról, akit nem a telihold, hanem a szerelem hajtott fel éjjelente a várfalra). Taskovich Judit boldogan, csillogó szemmel énekelt, olykor elmondott egy komoly verset, remek előadó, biztosan fogunk még róla jókat hallani.
A diófapác-illatú, gondosan előkészített Kamareteremben Rékai Nándor Imádom az életet c. előadóestje tette fel a napra a koronát. Dráma a színpadon! Szembejött velünk egy valószerű ember, aki valószerűtlenül hirtelen osztja meg velünk életfilozófiáját, a ma már oly sokszor emlegetett és végigszenvedett szerelemtől kezdve a színház világán át Krisztusig. „Minden reggel, mikor felébredek, tele vagyok reménnyel.” – állítja Rékai Nándor. Hogy ez mennyire igaz? Érdemes meghallgatni őt, a mi Mercutionkat, mert elrepít saját ki nem mondott gondolataink felé, égig érő magasságokba. Dinamikája Shakespeare figuráját idézi: keserédes, de őszinte életélvezet, groteszk humor keveredik az előadásában. Megbabonázva ül a nézősereg, és nem hiszi el, hogy befejeződött az est! Pedig a végtelenségig hallgattuk volna még Nándort, hogy tovább játssza nekünk az életünket.
Kőszeghy Anna
ELTE Online
