?A kiégés ösvénye? ? kiégés a segítő hivatásban (2008-08-04)
A burnout-szindrómát Freudenberg, a kiégés tudományának atyja írta le először 1974-ben, ezzel jelölve azt a segítő foglalkozásokban gyakran előforduló betegséget, amely a nagyfokú emocionális megterhelések, és a stresszes életvitel során keletkezhet. A segítő ilyenkor fizikailag és mentálisan kimerül, elveszti minden reményét, úgy érzi teljesen inkompetens a szakmájában, nem tud másokon érdemben segíteni. Elveszíti ideáit, nem látja a célokat, negatív érzelmekkel telítődik. Bár szindrómának nevezik, mégsem betegség, depresszióban teljesedik ki, ilyenkor gyógyszeres kezelésre van szükség. Alapvető probléma minden segítő foglalkozásban, így nagyban befolyásolja a kiégés jelentkezését, hogy a segítők munkáját olyan emberek veszik körül, akik segítségre szorulnak, rendszerint, mivel több esetük van egyszerre, minden baj rájuk rakódik, rengeteg olyan döntést kell meghozniuk, mellyel mások életére, életben maradására vannak hatással. A kliensek részéről rengeteg olyan hatás éri, hogy érzelmileg bevonódjon az esetbe, hatalmas emocionális terhelés van rajta állandóan. Egy-egy problémától nehéz megszabadulni kilépve a munkahelyről, tehát nap mint nap mások élete foglalkoztatja. Ekkora érzelmi bevonódás mindenkit felemészt, főleg azokat, akik a személyiségükkel dolgoznak. Éppen ezért a burnout-szindróma kizárólag a segítő foglalkozásokban (szociális munkás, pszichológus, ápoló, orvos, stb.) használható. Strauss 1995-ben leírta a kiégés legjellegzetesebb tüneteit. Érzelmi oldalon a reményvesztés, tehetetlenség érzése, ebből adódóan agresszió, dühkitörések, az érzelmi kontroll teljes elvesztése, felléphetnek emlékezeti és koncentrálóképességbeli problémák is. Fizikai tünetei is vannak a szindrómának, krónikus fej- és hátfájás, vérnyomásproblémák léphetnek fel, csökken az immunitás. Azért nevezik szindrómának, mert periódusosan jelentkezik, de sohasem tart örökké. Rideg Gyula szerint a kiégést a lehető legpozitívabban kell értékelni. Általában az első öt évben bekövetkezik, ha nem hamarabb. A szociális/segítő szakma tanulása is ráhelyez a kiégés ösvényére. A megoldás pedig a rendszeres munkahelyváltoztatás hétévente, változatos tevékenységek, sok pihenés, a szupervízió igénybevétele, és a munkahelyi problémákról otthon meg kell feledkezni!
Vissza
