Színváltások (2008-08-04)
Az Egyetemi Színpadok Szemléje 2008. március 16-18. között volt
megtekinthető a Sirályban. A program vezérfonala a nevéhez híven továbbra is a különféle egyetemek színpadi műveinek felvonultatása. A fesztivált az ELTE színpadának 50. jubileumi évrodulója hívta életbe 2007. novemberében, és az igény láthatólag továbbra is fennmaradt: nézőközönséget az alkotóknak.
Az egyetemi színjátszás, mint lét- és művészforma egy kicsit homályba
veszett az elmúlt évtizedekben, de most - remélhetőleg nem csak a fesztivál időtartamára - újjáéledt. Idén 6 színházi csoport, 3 filmes műhely, 3 zenekar, 2 irodalmi kör és 1 fotográfus mutatkozott be az érdeklődőknek. A két ELTE-s csoport (Ars Gaudendi Gratia, Radikális Szabadidő Színház) előadásain túl a Színváltások fesztiválnak több vendége is volt: a Feleselők Színpad és a debreceni KonzervArtaudrium, valamint két budapesti színészcsoport, a Kvázi Kollektíva, és Münchhausen báró utazó színháza.
A programok nagy érdeklődésre tettek szert: teltházas előadások követték egymást, fiatalabbakat és öregebbeket egyaránt vonzottat az előadások. A szervezés egyetlen hiányossága az interneten előre lefoglalt jegyek kiosztásának nehézsége volt. A színes felhozatal azonban mindenért kárpótolt: láthattunk kísérleti színházat, meditatív kisfilmeket, abszurd drámát és varietét, valamint részt vehettünk interaktív felolvasó esten, alternatív rock és jazz koncerteken is. A fesztivál színházi előadásainak sora kedd este az "Ahogy én..." című drámával zárult, melynek kétszer egymás utáni teltházas előadása magáért beszél.
Formanek Csaba, a Radikális Szabadidő Színház tagja, valamint a fesztivál egyik főszervezője is pozitívan értékelte az eseménysorozatot. A folytatás szükségszerűségét hangsúlyozta, mert bár az előadások színvonala emelkedett az első rendezvény óta, de még van hova feljebb lépni. Műfajok terén túlzsúfoltnak érezte a rendezvényt, de elmondása szerint amint állandó hellyel rendelkeznek majd, ott lesz majd lehetőség minden műfaj bemutatására.
A jövőt illetően tehát a színház lesz központban, és az eredményes fejlődés érdekében várhatóan rendszeresül majd a fesztivál estéin az előadások utáni vita a látottakról. A színpad jövőjéért pedig tovább folyik a küzdelem: "Egyetemi Színpadra szükség van, és szükség van egy helyre, amely méltó módon be tudja fogadni ezeket a produkciókat. Nem csupán olykor-olykor, fesztiválszerűen, hanem egy állandó évközbeni működés során." Egyszóval a helykeresés megy tovább, ahol az ifjú színészgeneráció jobb és méltóbb körülmények között dolgozhat majd. Formanek Csaba szerint ez még odébb van, és azt sem tartja kizártnak, hogy az egyetemi út nem működik. Úgy látja, hogy ígéretek ugyan voltak, de történések nem: szerinte az első fesztivál is csak a jubileum apropóján jöhetett létre. "Ezt a második fesztivált már iszonyú kevés pénzből hoztuk össze, amelyet alig akartak megítélni az EHÖK-nél. Ott persze azt hiszem, nem is értik ezt az egészet. Mindenki csak szóban támogat, de tenni képtelen. Egyszerűen azért, mert nem szívügye. Ami elég paradox: mert ehhez fogható profi, városra nyitott, egyetemi kulturális rendezvény biztosan nem volt legalább 10 éve..." árulta el nekem a főszervező. "Szóval talán a társulatommal nekivágigunk a "nagyvilágnak". Majd meglátjuk, kinek leszünk fontosabbak..." tette még hozzá végszóként.
A Színváltások 2. tehát óriási sikerként könyvelhető el. Ugyan itt egy, illetve több kis közösség alkot, magának és magáért - ahogyan ezt a
megnyitón is hallhattuk - , de szem elől téveszthetetlen és nem titkolt cél az alkotás ezen tradíciójába mind több embert bevonni és mind nagyobb táború nézőközönség elé vinni azt. Őszinte gratuláció illeti a szervezőket, és aki idén nem volt, ne aggódjon: ez még csak a kezdet. A programok természetesen kivétel nélkül ingyenesen voltak látogathatók, de azért a közönség nem feledkezett meg az adakozásról sem.
Bakonyi Borbála
ELTE Online
