Szinváltások: az Egyetemi Színpad gálája (2008-08-04)
Az érdeklődők az Egyetemi Színpadok Jubileumi Szemléjén vasárnaptól keddig hat társulat előadását tekinthették meg a Sirályban, illetve délutánonként dokumentumfilm részleteket láthattak a régi Egyetemi Színpad egy-egy híresebb előadásából.
A szerdai gálát Hudecz Ferenc, az ELTE rektora, és Jordán Tamás színművész, az Egyetemi Színpad Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg, majd a BTK Zenei Tanszék kórusának előadása után, az EHÖK drámaírói pályázatának eredményeit hirdette ki Nánay István, a zsűri elnöke.
A fogadást követő kerekasztal-beszélgetésen az Egyetemi Színpad egy-egy korszakát meghatározó személyiségei (Nánay István, Jordán Tamás, Répassy András, Vasy Géza, Katona Imre, Puskás Tamás) foglalták össze a múltat, és beszélgettek a jövőről.
Megtudhattuk, hogy az Egyetemi Színpad eredetileg abból a célból alakult, hogy az ELTE-n legyen egy hely, ahol például az állami ünnepeket tarthatják. De ennél sokkal több történt. Az egész fővárost érintő kulturális központ jött létre szavalókörrel, amiből később az Universitas Együttes, az egyetem amatőr színházi csoportja nőtt ki, énekkarral, tánckarral, amatőr filmklubbal, ahol olyan filmeket is vetíthettek, melyeket csak ott láthatott a közönség. Az értelmiség gyűjtőhelyévé vált, mely egyre nagyobb jelentőséget kapott, olyan művészek tartottak ott szerzői estet, mint például Déry Tibor. A ?80 ?as évek elejére azonban a lelkesedés alábbhagyott, az irodalmi estek látogatottsága csökkent, mígnem 1991-ben végleg búcsút kellett venni a Pesti Barnabás utcai színpadtól, és a nagysikerű záró-est bevételéből létrejöhetett az Egyetemi Színpadért Alapítvány. Az Egyetemi Színpad ezután a Szerb utcába költözött, ahol pár évig még sikeresen működhetett, de végül 1995-ben végleg bezárta kapuit.
A beszélgetés múlt és jövő jegyében folyt. Jordán Tamás világított rá arra, hogy milyen nehéz összehasonlítani a rendszerváltás előtti éveket a mostaniakkal, hiszen akkoriban tévé-nézés és rádió helyett alakult ki egy olyan közösség, melyet az együttgondolkodás tartott össze. Ez volt az a hely, ahol a fiatal huszonéves egyetemisták felnőtté válhattak, megismerhették az életet.
Vajon napjaink elmagányosodott világában van-e jövője egy ilyen kezdeményezésnek?
A választ az utolsóként megszólaló Formanek Csaba, a 2002-ben alakult Radikális Szabadidő Színház vezetője adhatta meg, aki a mostani állapotokról beszélt. Elárulta, hogy a rendezvényt ? a jubileumon túl ? tulajdonképpen az újrakezdés apropójából tartották, mert lehet, hogy most van az a pillanat, amikor ez lehetséges.
Ezt bizonyítja a beszélgetés után fellépő Egyetemi Koncertzenekar, és a Néptáncegyüttes hihetetlen profizmusa, és a három napos, teltházas színházi előadás-sorozat sikere, és az a rengeteg önkéntes, aki a rendezvény megszervezésén fáradozott.
Zárásként a Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhely című előadását tekinthették meg az érdeklődők (már aki befért).
Kiss Anna
